The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

3. fejezet 4. rész

Mire leértünk, már mindenki minket bámult. Kissé zavarba jöttem, nem tudtam miért bámulnak. Vagy nem is én vagyok az oka, hanem James? Sokkal valószínűbb.

Rover előtt álltam meg. Vártam, hogy lépjen valamit, de ő csak, mint egy nyálas bájgúnár, bámult, és egy szót sem szólt. Szerettem volna, ha elrángat valami titkos helyre, ahol nem vagyok szem előtt. Ha szétoltaná az itteni embereket, mi pedig röhögve tovább állnánk.

De nem tette. Fogalmam sincs mi ütött belé. És emiatt szomorú, de leginkább csalódott lettem.

-Kaeyear! Mesésen nézel ki. Örülök, hogy végül eljöttél. Felicite elmondta, hogy nem volt sok kedved hozzá - lépett elém Penelope. - Gyere! Még van egy kis időnk, mielőtt felszolgálják a vacsorát.

Még utoljára rápillantottam Roverre, majd miután láttam rajta, hogy nem képes egy normális szót kinyögni, lemondón követtem Penelopet.

Az emberek lassan szétoszlottak. Megnyugvás volt számomra ez a tény.

-Nyilván sok kérdésed van. Én megígértem, hogy válaszolok neked mindenre.

-Igen, és ezért hálás is vagyok - ráztam meg a fejem, mert közben elkalandoztak a gondolataim.

-Tán bánt téged valami? James az oka? Ne is figyelj rá! Túl keveset örökölt a MacHower vérből. Olyan ügyetlen, akár az apja. Én mondom, a nővérem vonzotta a két bal lábas férfiakat. James apja egy majom volt. Csak ugrált, de hasznát nem lehet venni.

-Nem, James kedves velem, nincs vele bajom - ellenkeztem.

-Akkor Felicite? Túl közvetlen? Szólok a segítők parancsnokának, hogy szóljon rá az embereire.

-Nem, csak kissé fáradt vagyok - füllentettem. Mindig ezt csinálom. Próbálok az őszinteség alól kibújni, de igazat mondok, így nem tudni mikor hazudok. Igaz, Rover viselkedése zavart a legjobban, de az is közre játszott, hogy két napja nem aludtam.

-Értem. Ne haragudj, hogy nem hagylak pihenni, de az embereim fáradtak. És összetörtek. Ha te itt vagy, ha támogatod őket, vagy ha csak egy pillanatra is, de láthatnak, az sokat jelent nekik. Új erőre kapnak.

-Katonák? Miért van nektek katonáitok? A városi őrség talán nem elég erős?

Penelope erre hatalmasat kacagott. Akkorát, hogy a körülöttünk álló emberek felénk fordultak. Nem tudtam mi ilyen vicces, hiszen nem mondtam semmi nevettetőt. Szerintem.

-Azt hiszem mindent az elejéről kell kezdenem. De hol is van az eleje? Hol kezdjem? Ki tudja már hogyan kezdődött? Minden esetre, a legfontosabb, amit tudnod kell, hogy két oldal van most ebben a mocskos városban. A városi őrség tagjai, akik elvakultan követik a forró fejű parancsnokukat, és mi, akik megpróbálnak segíteni rajtatok. Veszélyes kor ez az időutazóknak. Tudunk ezt-azt. Hogy később nagyobb és elterjedtebb lesz a boszorkány üldözés. Most is van, csak nem olyan felkapott. A városi őrség ha kiszagol valamit, ha úgy gondolja, vagy látja, hogy egy személy időutazó, akkor kérdés nélkül kivégzi, a halál okát pedig a boszorkánykodásra fogják.

Egy pillanatra lesokkolódtam. A városi őrség kivégzi az időutazókat? A lélegzetem is elállt.

-Hellym szerint nem sokára mindenhol lesz egy-egy tábor a ti védelmetekre. A mai világ ostoba és elvakult. Egyedül nem élnétek túl.

-De miért akarnak megölni az őrök? - kérdeztem vissza. Még mindig itt voltam leragadva.

-Nem tudom. Az a nő elmebeteg - rázta értetlenül a fejét Penelope, majd sétáltunk tovább.