The Past Of Sinners [BEFEJEZETLEN]

2. évad 9. rész

Hangos csörömpölésre ébredtem fel. Nayket hozták vissza.

Seloma már réges rég eltűnt. Reggel lehetett, mert a tegnap leégett fáklyákat kicserélték és újakat gyújtottak helyettük. Végre újra láttam. A nyakláncomért nyúltam és megnyugodva konstatáltam, hogy az még mindig a nyakamhoz van láncolva. 

A tegnap aprólékosan átbeszélt tervünknek sajnos túl sok buktatója volt, akármennyire is igyekeztünk a kockázatok számát lecsökkenteni. Rizikós lesz, de ha eléggé odafigyelünk, nem lehet majd baj. Legalábbis ebben reménykedtem.

Nayke reszketve huppant le a porba. Szinte összesett, ahogy elengedték. Nem ezt a sorsot érdemli. Valószínűbbnek tartottam, hogy a későbbiekben nagyobb valószínűséggel válik belőle igazi gyilkos a történtek miatt. Nem lehet tizenöt éves, és mégis annyi mindent megélt már.

Lassan feltápászzkodtam a földről, ahol feküdtem és közelebb merészkedtem hozzá. Rám pillantott, de a következő pillanatban védekezően elfordult. Láttam rajta, hogy semmi kedve nincs beszélgetni, de muszáj volt tudnom az igazságot. Tudnom kellett... Mi történt Salvore-ral és Mensel-lel.

-Nayke! - szólítottam meg óvatosan. - Minden rendben? - próbáltam meg valahogy feloldani, mielőtt belekezdek a kihallgatásba, de amint kimondtam a szavakat, rájöttem mekkora hülyeséget kérdeztem.

-Nem, nincs minden rendben - fordult felém olyan dühös fejjel, ahogy sosem képzeltem volna.

-Mi történt? - kérdeztem meg óvatosan. A szeme csak úgy lángolt a gyűlölettől. De... Nem engem utált. Nem, ez a láng nem nekem szólt. Hanem valaki másnak. Gyanítottam is kinek.

-Komolyan nem tudod? Még elképzelésed sincs? - fogta meg a fémet két kezével, majd neki nyomta arcát. Nem szóltam, csak csöndben vártam, hogy elmondja-e. - Mi a franccal áltatod magad? Hogy Salvore és Mensel csak úgy eltűntek? Hogy itt hagytakk Furyahval? Ennyire nem lehetsz bolond - rázta meg a fejét.

-Reménykedem benne, hogy nem az történt, amire gondolok - suttogtam halkan. Nem, nem mertem gondolni arra mi történhetett a két fiúval. 

-Halottak. Mindketten - sziszegte olyan félelmetesen, mintha csak egy horrorfilmből lépett volna ki. A hideg kirázott tőle. Ez már nem az a Nayke volt, aki az apja halála és az igazságtalan büntetése miatt pityergett a kiképzés alatt. Furyah szavait lehetett kihallani a beszédéből. 

-Hogy haltak meg, Nayke? - kérdezősködtem tovább. Nem törődtem semmivel, a kíváncsiságom minden gátlásomat legyőzte és utat törtek maguknak az eddig a  fejemben megbújt szavak.

Nayke akkorát sóhajtott, mintha levették volna a válláról a világ összes terhét, amit eddig tartott.

-Egy nap elmentem egyedül sétálni az erdőbe. egyedül akartam lenni. Furyaht és Menselt hagytam magukban. Salvore valahol máshol mászkálhatott. Talán egy fél óráig lófráltam a fák között, mikor visszaértem oda, ahonnan indultam. A fák törzsein vér folyt le, a madarak a közelben síri csöndben kuporogtak az ágak tövében, attól rettegve, hogy a gyilkos értük is eljön. Mikor megláttam egy alakot a közelben, egy bokor mögé lapultam és onnan próbáltam meglesni mégis mi folyik itt. Furyah tincseit véltem felfedezni a közel távolban. Valami fölé hajolt. Salvore halott teste volt. Ott volt mellette Mensel is. Mindketten holtak. Azonban annyira szét volt kaszabolva a testük, hogy az egyetlen segítséget a megérzésem jelentette. Máskülönben nem jöttem volna rá. Azt hihettem volna, hogy két eltévedt orgyilkos, akik Ryah kegyetlen akaratával ütköztek szembe. A fejük messzebb volt a testüktől, mint én a tetemektől. Ágyéktól nyakig fel volt hasítva mindkettőjük teste. A belső szerveik szanaszét hevertek a fűben. Elhánytam magam a rosszulléttől és a vérszagtól. Próbáltam menekülni, de nem voltak nálam a fegyvereim, és emiatt nagyon féltem. Attól rettegtem, hogy Furyah talán észrevett, és most a nyomomban van. Csak egy pillanatra pihentem meg, amikor Furyah egy fa tetejéről megszólított. Azt mondta nem fog bántani, ha nem szólok senkinek. Azt mondta meg fog védeni. Nem hittem neki, de ettól féltem, ha nem csinálom azt, amit akar, engem is megöl. Visszavezetett a helyre, ahol Salvore és Mensel átvitt értelemben feküdt. A testük még ki sem hűlt, de ő arra kért tartsam a kezük alatt fogva őket, míg ő kikötözi a csuklójukat és bokájukat a fák törzseihez. Alig bírtam a lábamra állni. A halott barátaimat tartottam a kezemben.