My life (Befejezett)

8.fejezet

Ma délelőtt kimentem egy kicsit Magickal terepre. Kaptam egy új nyereg táskát, amit ki is próbáltam. Menet közben éreztem ahogy Magic kezd egyre feszültebb lenni. Nem állt meg. Tovább ügetett a saját tempójában, mikor egyszer csak kiugrott az erdőből, egyenest elénk Diamond. Tele volt sebbel az egész lába. Leugrottam Magicrol. Tudtam hogy nem szabad Diamondhoz hirtelen közelíteni. Finoman odamentem. A saját kötőféke volt még rajta. Rácsatoltam egy kötelet, és elkezdtem a két lovat haza vezetni. Felültem Magicra, és elkezdtünk lassan hazaügetni. A kapuban már Mike várt. Sírva szálltam le a lóról. Tudtam hogy ha nem ülhetek le, el fogok ájulni. Bevittük a lovakat az istállóba. Diamond egyre rosszabbul érezte magát. Látszott rajta hogy csak vonszolja magát. Bevezettem a régi boxába. Sam bácsi bement szólni anyának, hogy rögtön jöjjön ki. Mike kihívott egy állatorvost. Jake a doki hamar kiért. Láttam az arcán a döbbenetet. Tudtam hogy nem túl sokat tud már tenni egy haldokló lóval, de megpróbálta. Elaltatta és összevarrta a sebeit. Adott neki injekciót. Megvárta ameddig talpra áll a ló és csak utána ment el. Diamond semmit sem evett. Ivott egy pár korty vizet és már feküdt volna le. A lábai nagyon fájhattak neki. Este anya mondta hogy menjek be vele, de én nem tettem. A lovam mellett akartam maradni, akiről tudtam hogy már sosem lesz a régi és lehet hogy ez az utolsó éjszakánk együtt. A fekvő ló mellett ültem a box falának támaszkodva. Mike mellém ült.
-Tudom hogy haragszol rám. Ne tagadd. Szeretnék mindenben segíteni most neked.-mondta
-Szernted ez ilyen egyszerű?!-kérdeztem sírva
-Nem. De én szerelmes vagyok beléd! Tudom hogy te már semmit se érzel irántam.-mondta.
Egyszer csak Diamond felébredt. Riadt volt. Tudtam hogy fél. Ekkor már nem érzékeltem a külvilágot. Mike vállán pihentettem a fejem. Arra még emlékszem hogy Mike betakart, éd adott a számra egy puszit. Reggel arra ébredtem hogy Mike ágyában fekszek. Ideges voltam, és levert.
-Szia.-mondta Mike és adott egy puszit.
-Hello. Hogy kerülök ide, és te hol aludtál?-kérdeztem
-Figyelj. Ne haragudj. Éjjel már láttam hogy mélyen alszol. Felemeltelek és bevittelek a szobámba. Én pedig benn aludtam Diamond boxában.-mondta
-Aham. Értem. De öm... -Mondtam és rám tört a hányás.
-Mi a baj? Jól vagy? Ugye minden okés!-kérdezte
-Aham.

                              *
Tegnap jött egy levél hogy lesz egy terepverseny a közelben. A nyertes egy utat nyer Magyarországba, ahol választhat magának egy magyar lovat. Anya persze rögtön be is nevezett rá. Vannak magyar rokonaink, apukám onnan származik. Elég jól beszélem azt a nyelvet. A verseny holnap lesz.
                              *
A megmérettetés 9:kor kezdődött. Magiccal indultam mert tudtam hogy ő bírja az ilyet. 130 emberrel voltam együtt. 3.helyről startoltam. Magicon látszott a maximális nyugalom. Tudtam hogyha elöre szaladunk akkor nem fogjuk bírni ezért egy laza vágtába indultunk neki. A cél előtt már a 2.helyen voltam, mert az összes ló kifáradt az elején. Éreztem hogy Magic egyre feszültebb. Próbáltam magam nyugtatni hogy ne vegyek észre semmit a bizonytalanságomból. Egy pillanat alatt felgyorsított, és olyan tempóval mentünk az utolsó pár méteren mint még soha. Megnyertük. Magic nagyon jó ló. Ebben nem kételkedem. Tudja hogy mikor kell begyorsítani esetleg lassítani.
                             *
Magyarország csodálatos. Mikor már szálltunk le a Ferihegyen a reptéren már akkor elfogott egy HAZAÉRTEM  érzés. Virginia nem ilyen. Ott nincs nyüzsgés ott nincs semmi. Itt pedig minden van. Plázák, múzeumok, mozik. Sorolhatnám. Szeretek itt lenni. Anya Apa Mike és én jöttünk. Anya mondta hívjam meg egy kedves barátomat de én Miket hívtam. Pesten a Hősök terén jártunk amikor megszólalt egy nagyon furi zene. Nagyon tetszett. Sosem hallottam még ilyet. Rock volt de nem olyan zúzós. Kinéztem az ablakon és látam hogy éppen egy forgatás mellett haladunk el. Foggalmam sem volt mi lehet ez.
-Apa mi ez a zenekar-érdeklődtem
-A pontos nevét én se tudom de talán Kowalsky meg a Vega a neve. Hallgasd meg. Nagyon jók a számaik.-lelkendezett
-Mike mi a baj?-váltottam át anyanyelvemre
-hát az hogy semmit sem tudok. Csodás ez a város de mindenki olyan furcsa. Mintha nem ismernék egymást az emberek. Furcsa...