My life (Befejezett)

28.fejezet

Reggel igénybe kellett vennem a suli büfét, amit nem nagyon akartam. Elfelejtettem hozni magammal innivalót.
-Jónapot. Szeretnék kérni egy ásvány vizet.-kértem a büféstől
-105ft lesz. Kérsz még valamit?- Kérdezte.
-Nem köszönöm.-mondtam és elraktam az innivalót.
-Huu de büdös van.-jött nyávogva felém egy lány.
-Sera vagy hogy hívnak. Mikor fürödtél utoljára? Bűzlesz. Hogy nézel ki?-Nyávogott tovább
-Ha ennyire nem tetszek ne nézz rám! Különben sem kértem ki a véleményed.-mondtam neki, majd ott hagytam.
Felmentem a termünkbe, és leültem Robi mellé. Szomorúan bámultam magam elé.
-Baj van?-kérdezte
-Mih? Jah nem nincs. Csak elgondolkodtam.-Varázsoltam egy mű mosolyt az arcomra.
-Aha oké.-mondta majd visszadugta a fülesét a fülébe.
-Na itt van a kis büdösünk.-lépett be a terembe az előző lány.
-Hagyd őt békén Zsanett. Sera nem büdös.-állt védelmemre Kinga és Robi.
-Nézzétek még ki se bír magáért állni.-nyávogott tovább Zsanett
-IGEN? Most legyen nagy a szád. Vagy csak a csatlósaiddal együtt tudsz arcoskodni? Na gyere nekem barbi baba. Gyere. Csak mert neked a legújjabb telód van, és mert menő ruhákban jársz iskolába vagy mert falod a pasikat már így kell velünk beszélned? Ki vagy te itt? Az iskola barbija. Csak mert kihasznált már Isten tudja hány fiú már "menő" vagy?-kiabáltam vele.
-Csak mert te olyan nagy lovas vagy, nem beszélhetsz így a suli újság fotósával. Mert igen én az vagyok. Te pedig egy senki vagy. Mert idejöttèl Amerikából attól még csak egy újonc vagy akit szivatni kell.-nyávogta.
Nem törödve vele, elindultam volna ha nem kapja el a hajamat. Elkezdte tépni szaggatni. Hirtelen kikaptam a kezéből a copfom, és lekevertem neki egy hatalmas pofont. Nem tudom hogy mi történt a fejemben, csak lendült a kezem. Sajnos a matek tanárnő pont abban a pillanatban lépett be.
-Mi folyik itt? Sera te mit képzelsz magadról? Most jöttél ide és már verekedsz is?-kiabált velem a tanárnő.
-Tanárnő én sajnálom de.
-De tépte Sera haját ez a barbi baba.-állt fel Robi.
-Ki látta ezt rajtad kívül?-kérdezte a tanár.
Az osztályból 2 ember kivételével mindenki állt. Nagyon jól esett hogy kiálltak mellettem.
Az óra folytatódott tovább, csak Zsanett néha megalyándékozott 1-1 dühös pillantással. Óra után a buszon végig beszélgettünk Robival. Leszállásnál Robi leszállt velem.
-Te nem erre laksz?-kérdeztem
-Arra-mutatott ki a messzeségbe
-De ma megnézem hogy hogyan lovagolsz. -mondta
-Oh. Értem. Hát gyere nyugodtan.-nevettem el magam.
-Miért beszélsz ilyen keveset?-kérdeztem.
-Miről kéne beszélnem. Csak akkor beszélek ha muszáj. Inkább jobb ha nem mondok semmit, mert azzal nem bántok meg senkit.-mondta
-Oh. Értem.-mondtam.
Pár percen belül haza is értünk.
-Szia anya vagy apa.-köszöntöttem őket.
-Szia kicsim. Hát ő meg ki?-kérdezte anya
-Ő Robi. Osztálytársam, és egyben padtársam. Eljött tanulni utána pedig kérte hogy üljek fel Palomára.-mondtam.
-Okés. Jó mulatást. Öm. Kértek valamit inni?-kérdezte anya
-Nem. Köszi. -mondtam és felmentünk a szobámba.
Megcsináltuk a leckéket, utána pedig lementünk az istállóba.
-Szia Ádám.-köszöntem az edzőmnek.
-Sziasztok. Sera ma elkezdünk magasabbat ugratni.-mondta
-Okés. Megyek nyergelni.-mondtam.
Gyorsan felnyergeltem Palomát, utána mondtam Robinak hogy fogja meg a pálcámat. Gyorsan kimentem a pályára ahol Ádám már várt rám. Tettem 2-3 kört ügetve utána kezdtem az ugratást. Először kicsiket majd egyre magasabbakat ugrottunk. Paloma nagyon jól ugrik, csak én félek a magasságtól.
-Ne félj. Nézz az akadályon túl. Te ott akarsz földet érni ugye. A ló tudja hogy félsz. Azért nem ugrik. Próbáld meg újra.-mondta Ádám
-Nem. Nem szeretném. Nagyon félek. Túl magas.-mondtam.
-Ugyanazt kell csinálni mint amikor 1m ugrasz. Csak próbáld meg. -bíztatott Ádám.
Megpróbáltam. Rögtön beugrott Mike. Nagyon hiányzott. A ló medál mindig a zsebemben van.
-Na jó mára ennyi. Látom hogy félsz. Holnap folytatjuk. Kérlek gyere be egyedül a nyergesbe.-mondta.
15percen belül már Ádám elött álltam és vártam azt hogy kioktasson.
-Ki ez a fiú? A pasid?-kèrdezte
-Nem. Csak egy haverom-mondtam.
-Aham, és azt elárulod miért nézted végig őt? Láttam amit láttam. Nem akarom hogy legközelebb itt legyen.-mondta
-But,. Vagyis... De nem csinált semmi rosszat.-mondtam
-Tehetséges vagy. Van érzéked a lovakhoz. Olimpián voltál kint. Az nem lényeg hogy hányadik lettél.-mondta majd kiment
Kikisértem Robit a buszmegállóba. Már indultam volna vissza amikor utánam szólt.
-Várj.-fogta meg a karom, és csókolt meg. A világ megfordult velem.
-Járunk?-kérdezte suttogva
-Igen.-válaszoltam.
Elindultam haza. Egész úton Ádám szavai csengtek a fülemben. Mikor beléptem a lakásba anya a konyhában főzött.
-Na ki ez a fiú?-kérdezte
-Hagyjál.-mondtam, és elmentem aludni.