My life (Befejezett)

12.fejezet

Reggel mikor felkeltem hatalmas karikák voltak a szemem alatt. Be volt dagadva az arcom és nagyon rossz volt a kedvem. Felkentem magamra pár kiló sminket, és elimdultam lefelé. A térdem sajogott a tegnapi esésem miatt. Alig birtam menni. Leértem a konyhába anya éppen reggelit csinált.
-Szia anya.-köszöntöttem hűvósen
-Na mi a baj? Te alig birsz menni?!-rémült meg anya
-Semmi csak tegnap elestem és megfájdult a térdem. Minden oké. Holnapra jó lesz.-mondtam
Ettem egy kicsit és kimentem az istállóba.

-Szia Mike-üdvözöltem egy puszival.
-Mi a baj? Nem vagy jól? Olyan furán mész. Minden rendben?-kérdezősködött
-Igen csak fáj a lábam. Kimegyünk lovagolni? Régen voltunk már terepen.-kérleltem
-Nem! Gyakorolnod kell! 3hete nem edzettünk rendesen.-játszotta meg a szigorú edzőt
-De légysziii csak ide a kis erdőbe. Sosem jössz el velem. Szeretnék veled kettesben lenni.-könyörögtem sírva
-Rendbe de max 2óra hossza.-mondta mosolyogva és letörölte könnyeimet az arcomról, és adott egy hosszú szemvedélyes csókot. Imádom ilyenkor. Olyan gyengéd. Felkaptam egy farmert, felnyergeltem Rockyt és elindultam kifelé. A kapuban Mike megvárt.
Az erdöben rengeteg lovas túrázik. A "Kis erdő" az csak egy fedő név, mert amúgy hatalmas terület. Tele van utakkal. Mikor még kisebb voltam nem szerettem ide jönni. Féltem. Viszont Mikeval egy álmom teljesül. Az első csókunk is ebben az erdőben csattant el. Van egy pad egy viszonylag eldugott helyen. Sokat szoktunk ott ücsörögni.
-Szeretlek.-suttogtam
-Én is. Tudom hogy ezt nem tudom kimutatni eléggé, de így van.-szomorkodott
Erre a mondatára csak egy hatalmas csókot adtam a szájára. Perceken keresztül így ültünk.
-Sosem voltam még ennyire szerelmes.-mondtam, két csók között. Erre válasz nem jött. Csak egy puszi az arcomra.
-Na gyere menjünk.-szólt
-Oké.-mondtam, és álltam volna fel,  ha nem nyilalt volna bele a fájdalom a térdembe.
-Sera mi a baj?-riadt meg Mike
-Nem birok lábra állni. Ezt most nem viccből mondom.-fakadtam sirva
-Nyugi semmi baj. Segitek.-mondta
Mike felrakott Rockyra. Lassan haladtunk haza. A térdem nagyon fájt. Remgeteg lovas megnézett minket, mert mi általában hazafelé versenyezni szoktunk.
Beballagtunk az istállóba. Mike hívott mentőt és szólt anyának.
A kórházban kiderült hogy leszakadt a porc a térdemről. Sürgős műtétre volt szükség. Egy óran belül már a műtős asztalon feküdtem és vártam hogy elaltassanak.
A szobámban láttam hogy szét van vagdosva a térdem és környéke. Fel akartam állni de nem ment.  Nemsokkal később anyáék is bejöttek. 
-Az orvos azt mondta hétvégére haza jöhetsz.-Ujjongott anya
-Ahham. Ez szuper. Mondd csak mikorra fogok lábra állni?-kérdeztem flegmán
-Pár hét. Addigra már jól leszel. Csak nem szabad nagyon mozgatni a lábad.-mondta anya
-Szuper. Kimennél egy kicsit? Mikeval négyszemközt szeretnék beszélni.-hajtottam el anyát
Miután anya kiment sírva fakadtam.
-Nyugi minden renden lesz.-suttogta a fülembe Mike.
-Ahham. Csakhogy én ezt nem hiszem el. Mert folymatosan fáj. Minek kellett felülnöm? Soha többet nem fogok lóra ülni.-mondtam zokogva
-Ezt a mondatot meg se hallottam. Van érzéked a lovakhoz. Emellett pedig ügyesen lovagolsz.-bíztatott
-Aha persze, és szerinted hiszek is neked?-gúnyolódtam
-Ha befejezted az önsajánaltot akkor szólj. Addig nem szeretnék bejönni.-mondta és kiment a szobábol.
-Mike várj! Ne menj!-kiabáltam utána, de már nem hallotta.
Utána akartam menni. De a lábam nem hagyta. Kedd volt. Hétfőn engedtek haza. Kaptam rögzítőt és egyéb dolgokat. 5hétig nem ülhetek lóra. Jövő héten kell varrat szedésre vissza jönni.