My life (Befejezett)

39.fejezet

Nagyon sokat kell tanultam az elmúlt időben. Holnap felvételizek egy helyi lovas iskolába. Nagyon félek,mert az egy bentlakásos lovasiskola. Holnap írom a felvételit, és holnap költözök is. Tündérnek minden cucca össze van pakolva.
Másnap
Reggel korán indultunk a felvételire. 1 órát utaztunk és már meg is érdekeztünk. 2 lovat hoztunk, Palomát és Tündért. A felvételi elméleti anyagból nem állt, csak lovaglásból. Mindkét lovon ugratni kellett. Palomával, vertünk 1-et de különben mindkét ló nagyon komolyan vette. 2 óra múlva el is dőlt hogy kit vettek fel. Egy hatalmas hirdető táblára voltak felírva a nevek. Kb.65-70 embert vettek fel a 300 indulóból. Mikor megpillantottam a nevem, és hogy a 3.vagyok majd' sírva fakadtam. Kinga is indult ezen a felvételin. 64. helyen végzett, ezért még pont felvették. Anya, apa, Ádám és mi ketten nagyon boldogok voltunk. 6.unk közül, egyedül Tomi állt ott szomorúan.
-Mi a baj?-kérdeztem
-Az hogy így hogy fogunk találkozni. Haza se jöhetsz innen csak a nyáron 1 hétre.-szomorkodott
-De skypeolhatunk majd, meg hétvégén vasárnap ha akarunk hazamenhetünk.-mondtam
-Mindegy. Én akkor szeretnék veled beszélni amikor akarok nem pedig órához kötve...-mondta
A hangos bemondón kérték hogy mindenki búcsúzzon el a családjától és kezdjük el a felpakolást. Mivel Kinga is családtag már ezért ő is kapott puszit, és 20ezer forintot. Elbúcsúztam anyáéktól, és odaléptem Tomihoz. Adtam neki egy utolsó hosszú csókot és elindultunk. Még egyszer utoljára visszanéztem, ő pedig még mindig meredten nèzett utánam.
Két személyes szobák vannak. Kingával kerültem egy szobába. Kipakoltuk a cuccainkat, és lementünk a lovainkhoz, hogy megkeressük hányas boxot kapták. Szobák számozása szerint vannak rendezve az állások ezért nem volt nehéz dolgunk. Kaptunk egy-egy szekrényt, nyereg és kantár tartókat.
MÁSNAP
Reggel hatkor volt ébresztő. Reggeli után le kellett menni mindenkinek a saját lovához, meg kellett pucolni,majd kiengedni a boxhoz tartozó kicsi karámba. A gondozás után mentünk tanulni. 1.osztálytól egészen egyetemig van a tanítás. Mikor beléptünk az új osztályunkba, hirtelen minden tekintet ránk szegeződött. Megláttam egy srácot aki éppen a telefonján nyomta. Sötét kék szemek, barna haj, kb180 centi. Rögtön elállt a lélegzetem. Leültünk a két szabad helyre, és vártuk hogy becsengessenek. Osztályfőnöki órával kezdtünk, ahol be kellett mutatkoznunk.
-Sziasztos Sera vagyok. Amerikában születtem. Kb.10éve lovagolok. Saját lovardánk van. Voltam már az olimpián is.-mondtam
Kinga is bemutatkozott és elkezdődött a nap. Mindenki kedves volt velünk.
-Szia Gábor vagyok.-köszöntött az előbb említett helyes fiú.
-Szia.-nyújtottam kezet
-Visszahúzódónak tűnsz. Tán nem tetszik az iskola?-kérdezte
-De tetszik csak még nem szoktam meg.-mondtam
-Délután edzéd után elmehetnénk lovagolni. Memutatnám a környéket.-mondta
-Az jó lenne. De nem is ismerjük egymást.-nevettem
-Osztály főnök kért meg. De ha gondot jelent akkor nem muszáj.-mondta
-Jaj dehogy baj, csak meglepődtem.-nevettem.
Akkor edzés után. Szia-köszönt el