My life (Befejezett)

42. fejezet

Reggel amilyen szépen sütött a nap, olyan rossz kedvem volt. Gyorsan felnyergeltünk és már indultunk is. Paloma nagyon szomorúnak tűnt, bevallom őszintén nem tudtam rá haragudni,mert valaki máson járt az agyam. Krisz nagyon szimpi. Csak hát nagyon furcsa nekem. Sosem volt még magyarországon lovas fiúm. Gondolataimból Krisz zökkentett ki.
-Na miujság?-kérdezte és átkarolta a derekamat és adott az arcomra egy puszit.
-Rossz kedvem van. Szivem szerint hazamennék.-mondtam
-Dehogyis. Ne legyèl már így elkenődve.-mondta
Mire visszaértünk már jobb volt a kedvem. A lovak ápolása után, reggeliztünk. Reggelire salátát kaptunk.
Minden kaja után az edzők elmondják a következő programot. Reggeli után 2 óra szabad foglalkozás van. Ki lehet menni boltba, vagy a helyi lovakkal el lehet menni a tengerhez, hogy azok is legyenek járatva. Krisszel kitettük a lovakat a karámjukba, és elmentünk beszélgetni a egy közeli rétre. Lefeküdtem a fűbe és elkeztem sírni.
-Naa mi a baj?-kérdezte
-Szerelmes vagyok.-szipogtam
Válasz helyett Krisz csak egy csókot lehelt a számra. A világ megfordult velem. Ketten feküdtünk a fűben. A levegő izzott körülöttünk a gyomromban pedig lepkék éledtek.
-Ne haragudj.-fordult felém Krisz
-Köszönöm.-suttogtam.
Az eggyüttlétünket léptek zavarták meg. A léptek egyre gyorsultak. Kinga futott felénk sírva.
-Kinga mi a baj?-ugrottam fel.
-Brando nem áll fel. Csak fekszik.-mondta sírva
Pillanatok alatt felpattantam, és elkeztem az istálló felé rohanni. Brando a boxában fekündt. Felrántottam az ajtót és berontottam. Megpróbáltam felállítani de nem sikerült. A pánik egyre inkább eluralkodott felettem. Brando egyre rosszabbul nézett ki.
Krisz kérlek rohanj orvosért.-próbáltam nyugodt maradni, és suttogni.
Brando hasát folyamatosan dörzsölgettem. A kezeim remegtek, a víz levert. A sírás kerülgetett. Tudtam hogy kicsi az esély arra hogy túl élje. Az orvos perceken belül ott volt.
-Kérlek engedj ide.-mondta az állatorvos.
-Ugye tudjátok hogy kicsi az esély?-kérdezte.
Kinga válasz helyett kifutott az istállóból. Elindultam a barátnőm után. Az egy fa alatt találtam meg. Egy képet nézett. Brando és ő volt rajta.
-Nyugi. Minden rendben lesz.-mondtam
-Könnyű azt mondani. Nem a te lovad haldoklik hanem az enyém.-mondta és sírva fakadt.
-Tényleg nem. Ebben igazad van. De nem maradhatsz itt. Brandonak most szüksége van rád. Én nem tudok vele mit csinálni.-mondtam
-Neked fogalmad sincs milyen egy olyan állatra ránézni aki éveken keresztül a társaf volt. -mondta szipogva
-Szh. Én azt a lovat hagytam kinn Amerikában akit a 4.osztályos ballagásomra kaptam. Gyávaságból nem hoztuk át ide. Mert tudtam hogy nem élné túl. A ló az életéért küzdött. Vágóhídra került. Fogalmam sincs hogy megvette-e onnan valaki, vagy már lehet egy gazdag család asztalán gőzölög. Gyáva voltam tudom.-meséltem el Diamod történetét.
-Most pedig indulás vissza.-szólítottam fel.