My life (Befejezett)

36.fejezet

Reggel anya eléggé meglepődött mikor kettővel több ember evett az asztalnál.
-Hát ti?-kérdezte
-Este sokáig tanultunk és itt maradtak ma pedig úgyis versenyre megyünk Tominak pedig majd ír a doki egy igazolást csak had jöjjön velünk. -kérleltem anyát
-Jó rendben.-mondta
Felrohantunk a szobámba és elkezdtünk öltözni. Tomi bent maradt a szobában csak elfordult.
-Tomi odaadod a kék színű zakót?-kérdeztem.
-Akkor meg kell hogy forduljak.-mondta
Végig gondoltam hogy tulajdon képpen lovagló nadrág és melltartó van rajtak tehát nem lehet gond.
-Okés. Fordulj meg ha ennyire akarsz.-mondtam
Megfordult odaadta a zakót és tovább várakozott addig ameddig elkészülünk. Miután felöltötztünk lementünk a lovakhoz még ott pakolászni és pucolni.
-Tomi kérlek adj egy pata kaparót!-mondtam.
Tomi nagyon jól a kezünk alá dolgozott ami miatt gyorsan el is készültünk.
Bebakoltunk a csomagtartóba, a lovakat a lószállítóba felvezettük és indultunk is Debrecenbe.
Apa vezetett anya pedig az utat magyarázta térképről, Ádám pedig a GPS-t próbálta megszerelni.
-Anya pisilni kell.-mondtam.
-Még egy kevés idő és megállunk.-mondta
Mivel Tomi ült középen pont rá tudtam hajtani a fejem a vállára, úgy hogy anya ne lássa. Megfogtam a kezét, és úgy aludtam a verseny helyszínéig.
Debreceni lovarda nagyon nagy. Sosem voltam még ott. Kaptunk két fűtött boxot a lovaknak és egy nagy szekrényt a cuccaimknak. Elég nehéz volt úgy gyergelni, mert Tündér nagyon élénk volt.
-Sera baj van?-kérdezte Kinga
-Nem nincs. Csak valamiért nagyon élénk Tündér nagyon élénk.-mondtam.
-Ne csodáld hónapok óta nem volt versenyen. Meg lehet az utazás se tetszett neki.-mondta Kinga
-Az lehet.-mosolyodtam el.
Miután kínok közt felnyergeltem kimnetem vele melegíteni.  Éreztem hogy valami nem jó a nyergemmel. Olyan volt mintha csúszott volna. Próbáltam kényelmesen elhelyezkedni de nem ment.
-Sera mi a baj?-kérdezte Ádám.
-Valami nem jó a nyergemmel.-mondtam.
-Melegíts utána megnézzük!-mondta.
A bemelegítés az maga volt a borzalom. Ha ugrani akartam a kirakott akadályokat levertük, ha állni akartam mentünk.
A start előtt újranyergeltem a lovat, és elindultam vissza. 5. versenyző voltam.
Az első 5akadályt még szépen vettük. A 6.-nál Tündér felett elveszítettem az irányítást. 6.-at még átvittük a 7. lett a Kőfal. Elmondtak magamban egy fohászt és erőt vettem magamon. Oldalra pillantottam Ádámra akin láttam az ijedtséget. Tündér pedig csak vágtázott. Kinga a szemét betakarta. Gondoltam magamban, ezt én is megcsinálnám. A ló pedig csak vágtázott már csak pár méter volt köztünk és az akadály között. Láttam az a pontot ahol elrugaszkodott az összes elöttem lévő ló. Láttam az embereket akik mind ijedten néznek engem, és voltam én egy kezelhetetlen lovon aki miatt mingyárt leesek. Az idő hírtelen lelassult. Tündér belevágtatott az akadályba, én pedig éreztem ahogy esek le róla. Csúszott ki a lábam a kengyelből a nyerget húztam magammal. A testemet megpróbáltam a a lehehtő legkisebbre összehúzni és már neméreztem semmit. A fejemet bevertem. A fájdalomtól szédülni kezdtem, és nem tudtam hol vagyok. A szememet becsuktam, és vártam hogy meghaljak.
-Sera. Sera kérlek válaszolj. Hahóó. Hívjanak mentőt gyorsan!-hallottam egy férfi hangot.
                       Másnap

-Hol vagyok?-kérdeztem
-Kórházban.-mondta anya
-De jó. Mi a bajom?-kérdeztem
-Megzúzódott a bal kezed, agyrázkódásod van, és kificamodott a térded.-mondta anya.
-Hol van Kinga, és hányadik lett?-kérdeztem
-Nemsokára jönnek be Tomival. Feladta a versenyt. De most  pihenj. Holnap hazajöhetsz.-mondta anya.
Visszatettem a fejemet, és elaludtam.
Éreztem hogy valaki simagatja a fejem. Nehezen kinyitottam a szemem, és láttam hogy Tomi és Kinga állnak az ágyam felett. Sajnos semmire nem emlékszem hogy mit mondtam.