My life (Befejezett)

48.fejezet

Reggel korán keltünk hogy rendesen összekészüljünk. Hamar meg reggeliztünk hogy 10 órára odaérjünk Szilvásváradra. Paloma nyugodtan tűrte a sörényének fonását, és patájának tisztítását. Egy óra múlva már úton voltunk. Anyáék már vártak ránk. Minden versenyzö saját öltözőt kapott. Egy csap, asztal, szék és tükör volt benn. Az asztalon volt egy táblás csoki, egy üveg víz és egy levél. A levélben ez állt:
Kedves versenyző. Szeretettel köszöntünk itt versenyünkön. Reméljük eredményesen fog végezni ezen a rangos versenyen. Ha pedig az elöbbi nem sikerülne akkor reméljük hogy egy nagy élményben volt része.
Lepakoltam a cuccaimat, és elindultam le Palomához. A lovam már szépen meg volt pucolva és a sörénye is készült.
-Sera te menj öltözni. Ezt majd mi intèzzük. Ez a te napod most.-mondták Kingáék.
Visszamentem az öltözőmbe és elkezdtem átöltözni. Mikor már a csízmámat vettem kopogtam az ajtón.
-Gyere.-mondtam
-Sera! Nagyon óvatosan kell lovagolnod. Palomával van egy kis gond.-mondta az edzőm
-Mi a baj?-kérdeztem ilyedten.
-A patkó alá kő van szorulva amit nem tudnak kiszedni a segítőid.-mondta
Felrántottam a lábamra a csízmát és lerohantam az istállóba. Felemeltem Paloma lábát és láttam a gondot. A patakaparó hegyével elkezdtem kiszedni. Nagy nezen sikerült. Visszamentem az öltözőbe. Megcsináltam a hajamat és lereszeltem a körmeimet. Ránéztem az órámra, és láttam hogy 10 percen belül kezdődik a verseny. Felvettem a kesztyűmet a kobakomat és a pálcámat megfogtam és elindultam a lovamhoz. Kingáék már vártak rám. Felvettem a kobakomat, és felszálltak Palomára. A lovakon már látszott az idegesség. Palomát is elég nehéz volt tartani úgy hogy közben mellettünk folyamatosan nyeríteztek.
-Krisz! Vedd hosszabbra a kengyelem.-kértem a fiumat
-Sera! Ez egy nagyon nehéz pálya. Látod az a rámpát?-kérdezte az edző
-Ott le kell lassítanod, de gyorsan kell kijönnöd belőle.-mutatta
-A versenyzőknek 10 perc áll rendelkezésükre, hogy bejárják a pályát! Az óra most indul.-mondta a hangosból valaki.
Bejártuk a pályát, és megbeszéltünk mindent. A bejárás után kezdődött a "veteránok" versenye. Addig mi elmentünk bemelegíteni. Egy óra múlva jött az én versenyszámom. 6. versenyzőként startoltam. Az első 5 akadályt gyorsan, és hibátlanul teljesítettük. A rámpa után kezdődtek a gondok. Túl hamar fordultunk ezért kissé megcsúsztunk. Ránéztem az edzőmre és láttam hogy mutatja hogy nyugodjak meg. Paloma egyre érdekesebben rakta azt a lábát, amelyikben kavics volt. Jobban emelte, és nem lépett rá olyan erővel. Kinga már a fejét fogta. A 9. akadálynál jártunk már. Paloma kezdett dobálni a hátán. Ez az ugrás is sikerült. Végül a pályát hibátlanul teljesítettük. Leszálltam a lóról és Krisz nyakába ugrottam. A sírás kerülgetett. Tudtam hogy nagyon rosszul teljesítettem.
-Nyugi. Gyere menjünk be az istállóba.-mondta már jött volna az edzőm is de Krisz leállította.
-Szeretnék vele beszélni. Azt hiszem tudom mi a baj.-mondta és bementünk az istállóba.
Krisszel hosszasan beszélgettünk. Elmondtam neki mindent. Paloma lába csak meghúzódott szerencsére. Jegeltem neki,és be is kentem. Az eredményem az egész versenyben 5.helyezés lett, a korcsoportomban pedig 2.lettem.