My life (Befejezett)

51.fejezet

Visszamentem ma a suliba. A szobánk ugyanúgy nézett ki mint eddig, csak a szobatársam lett más. Egy kilencedikes csaj, akit Kittinek hívnak. Leraktam az ágyamra a bőröndöm és a sporttáskám. A fürdőszobába, kipakoltam a cuccaim.Már éppen raktam volna be a szekrényembe be a ruháim mikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és Krisz nyakába ugrottam.
-Szia.-köszöntem vidáman és megcsókoltam.
-Szia.-csókolt meg Krisz.
-Nagyon hiányoztál. Többet ne hagyj ennyire sokáig egyedül.-suttogta, és végigpuszilta a nyakamat, és beleültetett az ölébe. Éppen két csók között vettünk levegőt, mikor benyitott az új szobatársam Kitti a szobába.
-Hát ti?-köszöntött minket "udvariasan".
-Neked is szia.-mondtam
-Ha befelyeztézek a nyáladzást akkor szerintem a fiud kimehet a szobánkból, mert átöltöznék.-nyávogta Kitti.
-Figyelj ha jól látom van fürdő szoba, tehát ha oda betolod a segged, nem fogok utánad menni.-mondta Krisz meglehetősen "kedvesen".
-Gyere menjünk le a lovakhoz.-mondtam halkan, és megfogtam Krisz kezét.
Válasz helyett csak felállt és elindultunk lefelé.
-Terep verseny?-kérdeztem
-Oké. De akkor akadályokkal!-mondta és kacsintott egyet.
Felnyergeltem Palomát Krisz is a saját lovát, és indulás elött felöltöztem. Felvettem egy fekete lovagló nadrágot, lovagló csízmát, piros pólót, gerinc védőt, pulcsit, kobakot és lovagló kesztyűt.
-Indulhatunk?-kérdezte Krisz.
-Aha.-mondtam halkan.
-Mi a baj?
-Félek... a terpeversenytől.
-Nyugi. Melletted leszek végig nyugi.-húzott magához, majd megcsókolt.
-Szeretlek. Segíteni fogok.-mondta és odahúzott magához.
Elindultunk a lovakkal. Krisz nagyon rutinosan ment végig a pályán, én viszont féltem. Nem tudtam hogy mi után mi következik.
-Minden oké?
-Figyelj Krisz Paloma elfáradt visszafordulnánk.
-Ne félj. Itt vagyok melletted. Nem lesz semmi baj.-mondta majd megsimogatta az arcom.
Pár akadályt átugrottunk mikor jött a vizes árok. Egy hatalmas fal állt elött amit át kellett volna ugratni. Nekifutottunk de Paloma ugrás helyett megtorpant, én pedig leestem. Ráestem a vállamra.
-Ááh. Krisz segíts! Nagyon fáj!-kiabáltam
-SSh. Nyugi itt vagyok. Nem lesz baj. Kificamodott a jobb vállad. Hívok segítséget.-mondta Krisz.
Nagyon fájt. Meg sem bírtam mozdulni. Egyszer csak hallottam a mentő hangját.
-Nem lesz semmi baj nyugalom.-Hallottam Krisz hangját.
A mentőben visszarakták a vállamat a helyére, és megmondták hogy most egy hétig nem sportolhatok.