My life (Befejezett)

23.fejezet

Reggel anya ébresztett azzal hogy költözünk vissza Magyarországra.
-És Mikeval mi lesz?-kérdeztem
-Ő nem jön velünk. Nem tudtuk azt elintézni hogy jönni tudjon. -mondta anya
-De ott is lesznek helyes fiúk.-nyugtatott anya
-De egyik se Mike lesz. Én őt szeretem.-mondtam
-Figyel 5nap múlva költözünk. Nincs ellenvetés!-kiabált velem anya.
-Kezdj el csomagolni! Nem tudunk mindent vinni. És még vissza fogunk ide jönni.-mondta anya majd kiment.
Lerohantam Mikehoz és a nyakába borulva sírtam. Ő már régóta tudott róla.
Az elkövetkezendő napokban csak pakoltam.

  Magyarországon

1-2ló kivételével mindet hoztuk magunkkal. Egy lovardát vettek a szüleim. Bementem a házba és megkerestem a szobámat. Már be volt bútorozva és ki volt festve. Nagyon tetszett, de mégsem tudtam örülni neki. A ruháimat bepakoltam a szekrényembe. Kitettem a képeket a falra, és lefeküdtem hanyatt az ágyamra. Nagyon hiányzott Mike. Csak az utolsó együtt töltött pillanatainkra tudtam gondolni. Leszaladtam a lépcsőn és anyával találtam magam szembe.
-Hát te?-kérdezte
-Lemegyek a lovakhoz-mondtam
-Oké. Menj csak.-mondta
Kimentem a levegőre, és minden nagyon más volt. Bementem a nyergesbe ahol kipakoltam a cuccokat. Már a nyeregaliknál tartottam mikor kiesett egy papír a dobozból.
Kedves Sera.
Tudom hogy nagyon szomorú vagy hogy itt kellett hagyni. Rengeteg közös pillanatunk volt együtt amik fantasztikus emlékek maradnak. Szerettem nagyon mikor kimetünk terepre te pedig előre vágtáztál. Nagyon szeretlek. Bár kapcsolatunk először döcögősen indult, mégis tudtuk egymást teljes szívböl szeretni. Ha a sors úgy hozná hogy visszajössz szülőhelyedre tudd hogy hozzám mindig szeretettel foglak várni. Szeretném ha nem sírnál, mert ott sokkal jobb helyed lesz ott. Örülök hogy megismertelek. Szeretlek
                                            Mike
Mire a végére értem már zokogtam. Tudtam hogy itt minden másképp lesz.  Felnyergeltem Palomát, és kimentem a karámba lovagolni. Hamar meguntam ezért visszamentem a szobámba.
-Sera holnap megyünk az új iskoládba. De bejárósnak kell lenned egy darabig. A délután további részén pedig csak pakolásztam.

Reggel felöltöztem, és kimentem lovagolni. Palomát felnyergeltem, és elkezdtünk edzeni. Ugrattunk párat utána szólt anya hogy öltözzek át mert bemegyünk a suliba. Felvettem egy zászlós pólót, farmert, és egy Nike cipőt.
                            Suliban
Beszélgettünk az igazgatóval, aki nagyon kedves, az új osztályfőnökömmel, aki egy elég szigorú néni. 3hónap múlva lehetek magán tanuló, aminek nagyon örülök. Jövőhéten kezdek ebben a suliba. Bemutatott az új osztályomnak akik szerintem városi majmok.

-Na és hogy tetszik az új sulid?-kérdezte anya
-Őszintén? Nagyon nem. Városi majmok az osztálytársaim. -feleltem
Anya erre már nem válaszolt csak kirakott a házunknál. Láttam egy pár ismeretlen autót.

-Szia apa! Öm. Jónapot!-köszöntem apának és az ismeretlennek tűnő hátnak.
-Szervusz kicsim. Kérlek ne nagyon tűnj el.-mondta apa
-Ő lesz az új edződ.-mondta apa és rámutatott az új edzőmre.
-De szerintem ki is mehettek és ismerjétek meg egymást, és menjetek ki tereplovaglásra.

Az új edzőm felnyergelt 2 lovat, és elindultunk.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Ádámnak.-mondta
-Téged?-kérdezte
-Sera vagyok. Figyelj alapjába véve nekem nem kéne edző tehát nem mindig veled fogok lovagolni.-mondtam
-Rendben.-mondta
-De figyelj mennyire tudsz lovagolni?-kérdezte
-Gyere és meglátod.-mondtam és elkezdtünk vágtáztam előre.
-ÁLLJ MEG!-kiáltott utánam. Megállíttam Palomát, és hátrafordultam.
-Nem attól leszel jó lovas hogy egy sík terepen tudsz vágtázni. Hanem akkor hogyha messziről jöttél, és egy ismeretlen helyen tudsz helyt állni.-mondta
-Amerika elég messze van?-kérdeztem
-Onnan jöttél?-kérdezte
-Igen.-mondtam
-Akkor mára ennyi. Köszi hogy elbeszélgettünk.-mondta és hazavágtatott. Visszamentem lenyergeltem, és lefeküdtem aludni.