Az életem árán...

2.

Az ébresztőre keltem. Elég fáradt vagyok az éjszakai kis kiruccanás miatt. Végül erőt vettem magamon és kikászálódtam a pihe-puha takaró alól. Kinyomtam az ébresztőt, és körbenéztem a szobámban. Két szóban le tudom írni. Nagy és kupis. Éjjel már nem volt erőm összepakolni a fegyvereim és a ruháim szóval most ott hevernek a világos szőnyegen. Gyorsan beágyaztam, a földről felkaptam a ruhákat és szétválogattam. A nappalit betettem a szekrénybe. A többi cuccot felvettem és a folyosó fele vettem az irányt. A kis folyosó közepén megálltam és egy bizonyos pontnál hozzányomtam a csuklómat. A titkos ajtó egy kattanással kinyílt. Beléptem rajta. A közepesen nagy szobában sötétbarna a parketta, a falak pedig  tele vannak tömve fegyverekkel,térképekkel és ruhákkal na meg persze cipőkkel, és van egy nagy alakos tükör is aminek a szélén ezüst minták futnak végig.A szembe lévő falon sok monitor. A szoba közepén pedig egy kerek asztal. Mindent a helyére tettem. Elég sok időbe telt mire egyedül megcsináltam ezt a bunkit. Leellenőrzöm a monitorokat. A ház körül elterülő erő, kert, és szomszédos házak látszanak hárman. Kettőn pedig a ház különböző részei. Minden rendben nyugtattam magam. Akció után mindig elfog az az érzés hogy valaki figyel. Megráztam a fejem. A hajam a szemembe hullott. Kiléptem a szobából és gondosan becsuktam az ajtót. Bementem a konyhába és főztem egy erős kávét. A tegnapi áldozatomon járt az agyam. Azon amit mondott. Kizárt hogy igaz legyen... A telefonom csörgése szakított ki a gondolataimból. Gyorsan felvettem.
-Igen?-kérdeztem halkan.
-Gyere be most! Ma meccs van és a vendégek már most el akarják foglalni a helyüket...!-szólt bele Pet, a főnököm.
-Megyek.-mondtam és már álltam is fel. Szó nélkül kinyomta a telefont. A szobámba siettem és magamra kaptam egy csőfarmert és egy trikót. Az ajtónál magamra kaptam a vékony kabátom meg a piros magassarkúmat és már kint is voltam. Bepattantam a kocsiba és már ott sem voltam. Végigszáguldoztam az utcákon és meg sem álltam a helyi bárnál (szerintem kocsma, de a főnök nem szereti ha így hívom). Hátul mentem be. A raktár nálunk amolyan mindenes. Tényleg van itt minden... Áthaladtam rajta és beléptem a ,,szórakozó helységbe". A pult mögött találtam magam.
-Végre hogy megjöttél!-kiabált a tőlem kb. 2 méterre álló Bell. Az egyetlen barátnőm... Barna haját kontyba fogta hogy ne zavarja a munkában. Italokat töltögetett. Mosolyogva néztem hogy kicsit elúszott.
-Ennyire hiányoztam?-kérdeztem mosolyogva mire elnevette magát.
-Ne álmodozz inkább segíts!-mondta de nem nézett rám mert épp feleseket töltögetett. Lekaptam a kabátom és az ajtó melletti akasztóra dobtam. A pulthoz sétáltam és vártam az első rendelést. A szokásos arcok voltak itt. Mosolyogva fogadtam a rendeléseiket, nevettem a poénjaikon és elbeszélgettem velük. Bármilyen furcsa, szeretek itt dolgozni... Valamikor nyolc körül elkezdődött a meccs. Mindenki elfoglalta a helyét és figyelmesen nèzte a nagy tv-t a falon. Most legalàbb van egy kis nyugtunk. Végre sikerül körbenéznem. Az összes asztalnál ültek. Nagyon hangulatos a terem. A falak fa burkolatúak, tele képekkel és poszterekkel. A világítás halvány... Mint a karácsonyi fények. Végig futottam a szemem az arcokon. Végül megállapodott egy fiatal társaságon. Még nem láttam őket itt. Elég nagy társaság. Őt fiú, és három lány foglalt helyet a sarki nagy asztalnál. Senki előtt nem volt pia. Halkan beszélgettek, néha felnevettek. Barátnőmhöz fordultam.
-Te mész vagy én?-biccentettem az asztal fele. Oda nézett.
-Te mész! Aztán segítek kivinni a piákat.-gondolta végig. Bólintottam és elvettem az egyik jegyzőtömböt és tollat a pultról. Magabiztosan lépkedtem a társaság felé, bár kicsit sem voltam laza. Mindig is ideges voltam az ilyen nagy társaságokba. Mikor odaértem, egyenes háttal megálltam az asztaluk előtt.
-Hozhatok valamit?-kérdeztem úgy hogy mind meghallja. Mindig azt mondom magamnak ilyenkor hogy képzeljem azt hogy bármelyikük lehet a vadász. Meg kell figyelni őket. Legyél magabiztos. Végignéztem az összes arcon.
Mindegyiket alaposan megfigyeltem, anélkül hogy észrevették volna. Két fiú szinte ugyan úgy néztek ki, szóval ikrek. Ők fogtak közre egy barátságosan mosolygó nálam egy-két évvel fiatalabb lányt. Piszkos szőke haját szorosan felkötötte. Nevetgélve fordultak felém. A másik oldalon megint két fiú fogott közre egy lányt, bár a lány láthatólag szerény teremtés. Halkan beszélgetett az őt átkaroló fekete hajú sráccal. És végül velem szemben, egy ugyan olyan piszkos szőke hajú fiú ült mint az ikrek közti lány. Az ölében egy csajszival. A lány rám sem hederített, csak azzal volt elfoglalva hogy a srácot simogassa ott ahol éri... A többiek viszont mind rám néztek.
-Én whisky!-emelte fel a kezét a szőke csajszi mire az ikrek egyöntetűen igeneztek. Már épp fel írtam volna a papírra mikor a középső srác ellenzés képen morgott egyet.
-Nem! Nekik hármuknak kólát!-monda mély hangon. Felnéztem rá. Gyönyörű zöld szemei semmit nem árultak el. A hármasra néztem.
-Mi lenne ha összedobnék nektek egy koktélt?- kérdeztem tőlük barátságos mosollyal. Az arcuk felragyogott és heves bólogatásba kezdtek.
-Az előbb mondtam hogy csak kólát!-hallottam azt a mély hangot. Megint felnéztem rá.
-Mi vagy te, a bébicsőszük?! Ha azt akarod hogy ne igyanak előtted akkor babazsúron a helyed pajtás!Még valamit?-kérdeztem a többiektől. Az ölelkező pár lassan elmosolyodott, az ikrek közti csajszi elkezdett nevetni. A többiek bambán néztek rám. Végül mindenki rendelt magának valamit. Visszamentem a pulthoz és letettem a papírt. Bell pont kivitt két korsó sört aztán sietett vissza hozzám.
-Na mi volt?-kérdezte miközben egy ronggyal a kezében a pultra támaszkodott.
-Megoldottam. A középső srác uralkodni akar a három legfiatalabbon... Amíg én a koktélokat keverem te kitöltöd a többit?-kérdeztem és már kevertem is a koktélokat. Nem lesz annyira erős mint a whisky de lesz benne alkohol. Mikor elkészült a kék lötty, beletöltöttem a félig jéggel megtöltött poharakba. Bele raktam a titkos összetevőt amitől mintha elkezdene ragyogni, a szélére citrom karikákat tűztem és felraktam a tálcára. Bell is elkészült. Pont akkor jött oda Pet hogy beszéljen vele.
-Megoldom.-bólintottam és felkaptam a két tálcát. Sikerült úgy letennem eléjük hogy semmi nem löttyent ki. Mindenkinek odaraktam amit rendelt és direkt a végére hagytam a koktélosokat. Mikor odacsúsztattam eléjük az arcukon hatalmas mosoly terült szét. Ezekért a mosolyokért már megérte.
-Fú ez nagyon jól néz ki.-szólalt meg először az egyik iker.
-És finom.-tette hozzá a másik.
-A specialitásom!-mosolyogtam rájuk.
-Köszi.-mondta halkan a kis csaj.
-Bármikor!-kacsintottam rájuk aztán visszamentem a pult mögé.