Az életem árán...

14. (Dylan szemszög)

Hideg vízzel próbálom lehűteni magam. De a gondolataim nem képesek másra gondolni. Csak az előbb történtekre. Arra ahogy Lina rajtam fekszik, a haja vizesen hullik arcomba, a törölköző egyik fele a mellkasomra másik pedig kezemre hullik. Arcán tűzrózsák bontanak szirmot, szemei pedig sötét zölden ragyognak. Csak egy pillanatra láttam így, de beleégett a szemhéjamba. Már vagy tíz perce állok a víz alatt de még mindig nem tudok lehiggadni. Egész testem ontja a forróságot. Mintha lázas lennék a Lina betegségtől. Uhh miket beszélek? Ez kész röhej.   Kikászálódtam, egy törölközőt terítettem a derekamra és bementem a szobámba. Gyorsan magamra kaptam ami a kezem ügyébe akadt és kimentem a konyhába. A többiek a nappaliban tv-t néztek, kivéve Blaket. A bétám a pultnak támaszkodva ivott bele a kezében tartott pohárba.
-Na mi történt a fürdőben?-kérdezte mosolyogva.
-Mi történt?-tettettem értetlenséget.
-Liam mesélte hogy... Segítettetek egymásnak megtörölközni.-folyt el egy nevetést.
-Nem történt semmi...-morogtam kicsit dühösen, és csalódottan. Ami miatt csak még dühösebb lettem.
-Teljesen elcsavarta az eszed..-jelenti ki.
-Nem. Ez nem igaz. Soha nem zúgnék bele egy vadászba. Főleg nem a leghidegebb, érzéketlenebb, mészárlóba akit valaha láttam. Hány fajtársunkat darabolhatta szét, kénye kedve szerint? Minden Csak a hülye kötelék miatt van.-próbáltam inkább magamat meggyőzni mint őt. Blake mosolya eltűnt. Hirtelen Lina sétált el mellettem. Ahogy megláttam először mosolyogni támadt kedvem. Aztán eljutott a tudatomig amit az előbb mondtam. 
Szerinted meghallotta?
Kérdeztem gondolatban Blaketől. Lina betette a mosogatóba a poharát, bedobta a pizzás dobozt a kamrába és ránk sem nézve elsétált.
Meg bizony.
Válaszolta meg a kérdésem. Aztán egy hangos ajtócsapódás. Mi van ha megint elmegy?? Az ajtóhoz siettem. Mikor kinéztem, az utcán már nem volt senki. Idegességemben becsaptam az ajtót. Tim kocogott mellém. Vöröses bundája makulátlan. Vakkantott egyet... Biztos megnyugtatásnak szánta, de engem egyáltalán nem nyugtat meg. Idegesen kezdtem járkálni. Mi van ha megint elmegy ...De most haza sem jön...
Nem bírtam abbahagyni a járkálást. Már vagy három órája elment. Minden egyes rohadt perc olyan mint egy örökké valóság.
-Ülj már le!-kiált rám Sol. Csak morogtam egyet. Aztán meghallottam az ajtó csapódását. Megdermedtem. Lina lazán besétált a nappaliba és lehuppant a kanapéra.
-Mit nézünk?-kérdezte. Az ideg elpattant az agyamban.
-Mit nézünk? Hogy mit nézünk? Van fogalmad róla milyen idegesítő mikor csak úgy eltűnsz?-kiabálok. Gúnyosan elneveti magát.
-Mintha érdekelne. Nagyából épp annyi közöd van hozzá mint a pizzafutárnak.-na ez most fájt...
-Hol a bű bánatos k*rva életben voltál?-kiabáltam. Fogalmam sincs mi ütött belém de nem bírtam abbahagyni a kiabálást. Hidegen nézett rám.
-Először is.Ne csinálj úgy, mintha érdekelne. Másodszor befoghatnád mert nemcsak hogy irritál a hangod, de a tv-t sem hallom.
A fejem majd fel robban. Mégsem tudtam megszólalni. Csak néztem ahogy unottan megforgatja szemeit aztán elvonul.
-Mit csináltál te barom?-kérdezi megint Sol.
-Azt mondta csak a kötelék miatt nem közömbös neki Lina, és hogy ő a leghidegebb mészáros akivel valaha találkozott.-válaszol helyettem Blake.
-Hát ezt jól elbasztad. Nem csodálom hogy látni sem akar..-nyugtázza.
-Elég már? Most mi bajotok? Ő egy vadász!-fogom a fejem.
-Nem ő az Dylan! Lina nem Cara!-vágja a fejemhez kis húgom.
-Fogd be Sol! Csak fogd be!-nyomom a kezemet a fülemre. Mèg a nevét sem akarom hallani.

-Általában, a vadászok mindig családban maradnak. Tudod Lina miért van egyedül?-kérdezi Aiden miközben a szemembe néz. A hangja még soha nem volt ilyen komoly. Csak megrázom a fejem és vállat vonok.-Talán összefügg azzal miért egy hidegvérű gyilkos...-mondja szárazon,felpattan és elsétál. Lehet hogy igaza van... Ki kell szellőztetnem a fejemet. Elindultam a kert fele. Még csak egyszer voltam a kertben. Akkor is csak megálltam a verandán. Mikor kiléptem egyből megakadt a szemem Linen. Épp egy bottal vagdalózott. Kecsesen forgatja a botot és képzelt ellenségeit veri. Annyira gyönyörű. Haja feje tetejére kötve. Csak egy sport melltartó, és rövidnadrág fedte. Nem bírtam levenni róla a szemem. Közelebb sétáltam. A kert tele van boksz zsákkal és különböző harc eszközökkel.

-Segíthetek?-kérdeztem egy mosoly kíséretébe rám sem nézett.Aztán már csak azt vettem észre hogy a bot vége felém közelít. Még jó hogy tökéletes a rflexem és eltudtam hajolni. Na és itt kezdődött a mi kis harcunk.

Nem tudom mennyi idő telhetett el... De már mindketten izzadságbanúsztunk. Lina úgy verekedik mintha az élete függne tőle. Pár ütése nagyon betalált. Hamar begyógyul, de addig biztos fájni fog.