Az életem árán...

25.rész

Észak-Dakota Bismarck nevű városa fele tartok... Onnan nem messze van a ,,Vadak'' hatalmas telke. Savage falka az egyik legősibb falka a világon. Ha ott bárki életben marad na azt mindenki tiszteli. Vannak történetek arról hogyan bánnak a gyengékkel. Próbára teszik őket, meg borzalmas dolgokra kényszerítik. Viszont megtanulják a túlélés minden törvényét. A telefonomat kikapcsoltam. Csak és kizárólag a feladatomra koncentrálok... Hogy miért keresem meg annak a nőstényördögnek a gyerekét? Mert Dylan az apja... Mert gondoskodnom kell róla. Mert úgy érzem ez az egyetlen esélye a kisgyereknek. Mert meg kell ismernie az apját... Mert fantasztikus lény.
Addig gondolkoztam hogy mire észbe kaptam már a nagyváros szélén voltam. Már tegnap este felvettem a vadász szerkót így ahogy behajtottam a telekre, teljes harci díszben pompáztam. Leparkoltam az autót a többi mellé és kapucnimat felrakva a kis ösvényen kezem el haladni. Vonyítás ütötte meg a fülem és hirtelen Dy ugrott mellém. Nagyon meglepett. Mit keres itt? Nem ő vonyított az biztos. Lehajoltam hozzá és megvakargattam a fülét.
-Na mi van kislány?-mosolyogtam rá. Halkan vakkantott egyet. Nagyjából öt percig sétálhattam. Persze villogó szemek kíséretében. Az ösvény végén egy kis tisztásra érek. Körülötte rönkházak. Gyönyörű hely. Középen egy nagy szikla, előtte pedig egy kör. Emberek és farkasok kezdtek gyülekezni. A kör közepére sétáltam és megálltam. Nagyából 50-en gyűlhettek körém és még mindig jönnek. Vannak kicsik és nagyon, idősebbek és fiatalok. Egy hatalmas szürke farkas kocogott a sziklára és leült rá. Kíváncsian fürkészett. Furcsa de nem éreztem magam rosszul. Nem úgy néztek ki mint akik darabokra szaggatnak bárkit is. A farkas végül egy idősebb nővé változott. Barna haját szorosan hátra kötötte. Lenge ruhát húzott és nem vett fel cipőt.
-Minek köszönhetjük a látogatásodat vadász?-kérdezi éles de mégsem fenyegető hangon. Lassan ledobtam a kapucnit a fejemről és büszkén felemeltem a fejem.
-Egy gyermekért jöttem asszonyom.-mondtam tisztelettudóan. Néhányan felszisszentek a tömegben, néhányan morogni kezdtek és páran át is változtak.
-Itt csak farkas gyermekek vannak. Minek neked egy farkas gyerek vadász? Minek adnám a kezedre a fajtám beli egyik tagját?-kérdezte az alfa kíváncsian és kicsit dühösen.
-Nem fogom bántani. Ő különleges. Nem itt született. Hàrom éves lehet. Az anya... Az anya eldobta.-nyögöm ki és az asszony szemébe nézek amiben megcsillant a felismerés.
-Eldobtad a gyereked és még van merszed idetolni a képed?-pattan fel dühösen és a szeme izzani kezd.
-Nem is tudja mennyire szeretném ha az én gyerekem lenne.-suttogtam halkan de meghallotta. Mindenki meghallotta. Egy pillanatra még azt is lehetett hallani ahogy néhányan levegőért kapnak.
-Hogy mondod?-kérdezi az alfa.
-Jól hallotta.-vonok vállat.-Muszáj gondoskodnom róla ha már az igazi anyja eldobta magától.-ingatom meg a fejem.
-És hogy nevelnéd fel? Végignézetnéd vele ahogy a saját fajtáját gyilkolod Munró?-kérdezi halkan de mégis elég hangosan ahhoz hogy mindenki hallja. Megrázom a fejem.
-Nem. Nem nézetném vele végig... De nem az ő fajtàját gyilkoltam. Én elszabadult vadállatokat gyilkolok akik kényük kedvük szerint ölnek ártatlanokat és ezt te is jól tudod nem de? A vadászoknak is kijár a tisztelet... Erre fogom tanítani.-tarok szünetet.-Hogy tisztelje az életet, ne félje a halált, és büntesse azt aki ártatlanokat bánt.-Mormolom végig a szemébe nézve. Egy ideig hallgat és kicsit félrebillentett fejjel mérlegeli szavaimat.
-Hallottam már rólad utolsó.-mosolygott halványan.-A Black falka ifjú alfája védelmez. Meg persze az összes lázadó...-tekintete a távolba réved.-Apád büszke lenne...-fejével intett egy nőnek. A nő bólintott egyet és elrohant. Teljesen ledöbbentem szavai hallatán.
-Ismerte az apámat?-kérdezem lesokkolva.
-Mindenki ismerte az apádat. Jó barátom volt.-mereng el. Ekkor előre lépett a nő aki az előbb elszaladt. Kezében egy szőke élénk tekintetű kisfiúval. Arca gyönyörű és játékos... Mikor megláttam a mellkasomat melegség öntötte el. A szememet könny fátyol lepte el. A kezemet kinyújtva léptem a nő elé. A kisfiú kezét felém nyújtva kéredzkedett át az én karomba. Ahogy kezembe vettem arcomat egy könnycsepp szántotta végig. Kis kezeit a nyakam köré fonta és hozzám bújt. Szőke kócos kis buksiját simogatva szorítottam erősen magamhoz. Baba és erdő illata van. Már most tiszta Dylan. El húzódott tőlem annyira hogy láthassa az arcomat. Kis puha kezével letörölte arcomról a könnyeket.
-Miélt sílsz? Csúna vagyok?-kérdezi aranyos vékony kis hangján. Szája kicsit legörbült pisze nózija alatt. Elnevetem magam és még több könny potyog végig arcomon. Megrázom a fejem.
-Te vagy a legszebb kisfiú akit valaha láttam.-pusziltam meg kis orrát. Gyermekded kacagás hagyta el kis száját és nyakamba fúrta a fejét. Annyira különleges érzés... Semmihez sem tudom hasonlítani. Egyszerűen fantasztikus.
-Viseld gondját Nash-nek, és soha ne téveszd szem elöl. Huncut kis farkas a javából.-mosolyog az Alfa a kisfiúra a kezemben. Nash huncut kis nevetése visszhangot vetett a tisztáson.
-Vigyázok rá.-ígértem meg.-Apám nyomdokait követve remélem tudja hogy számíthat rám a falka minden tagja.-hajtottam meg a fejem.-Hálám üldözzön titeket.
-Ez kölcsönös vadász!-nevetett fel Az Alfa. Elmosolyodok. A nő aki Nasht a kezembe adta, egy kis utazótáskát is a kezembe nyomott.
-Nagyon vigyázz rá kérlek, és néha írj róla vagy hozd el.-mondta halkan a nő aztán könnyes szemmel adott Nashnek két puszit.
-Az életemnél is jobban. Köszönöm hogy eddig vigyáztál rá.-mosolyogtam.
-Nem neked kéne megköszönnöd.-ingatja a fejét.-Megtanítottuk sok dologra, és biztos te is sok dologra fogod még, de ha bármi baj lenne, hívj, üzenj. Bàrmi. A telefonszámom a táskában van. Csak a macijával tud aludni és lefekvés előtt mindig kakaót iszik.-sorolta. Hevesen bólogattam és memorizáltam.-Jó legyél kis farkaskám.-puszilta meg a homlokát.
-Igenisz Lizynéni.-mosolygott a kis kölök a karomban és adott egy puszit Lizy arcàra.
-Mehetünk Nashy baba?-kérdeztem.
-Hova menjünk?-kérdezi miközben az autó fele veszem az irányt.
-Haza.-nyomok egy puszit a homlokára. Előttünk szétváltak az emberek és furcsa tekintettel bámultak ránk.-Gyere Dy.-lesek hátra a vállam felett. Farkas pajti mellém kocogott és úgy sétáltunk az autóhoz. Dy beugrott és úgy helyezkedett el az ülésen hogy Nashy is kényelmesen elférjen. Mind a kettőjüket bekötöttem. Nash táskáját bedobtam az enyém mellé. Beszálltam a kormány mögé és be indítottam a motort.
-Neked van ehgy falkasod?-kérdezi és olyan furcsán mondta ki az egyet hogy felnevettem magamban.
-Nekem ő nem a farkasom.-simogatom meg Dy fülét.-Ő a barátom, védelmezőm, testvérem.-sorolom és így is gondolom. Nashy kék szemében egy kicsi értetlenség tükröződik de látom rajta hogy nem annyira érti hogy ez hogy lehet.-Majd ha nagyobb leszel megérted.-mosolygok rá és visszanézek az útra.
-Lizynéni mindig aszt monta hogy a vaászok veszélesek.-kotyog miközben Dynek dőlve próbál kilesni a műszerfal fölött.
-Csak azokra akik bűnt követnek el. Jól jegyezd meg amit most mondok, jó?-nézek rá mire heves bólogatásba kezd és ujjait Dy bundájába mélyeszti.-A jó vadászok nem azért ölnek mert élvezik. A jó vadászoknak hála fent van tartva a béke az emberek és a természet felettiek között. Figyelünk az egyen súlyra, nem hagyjuk hogy ártatlan embereket öljenek.-fejezem be. Nagyon aranyosan összeráncolta az orrát és felém pislogott.
-Ész te ló vadász vagy?-kérdezi. Majdnem elnevetem magam.
-Igen én jó vadász vagyok. De még be sem mutatkoztam.-gondolkodok el.-A nevem Flórina Munró.-nyújtom neki szabad kezemet. Nevetgélve rakja bele kicsiny mancsát az enyémbe.
-Flólina Munló, Nash vajok. Lizynéni mindig Nashynek hív...-kotyog levegővétel nélkül.
-Nashy Black. Igazán illik hozzád ez a név picikém.-simogatom meg a haját. Furcsán néz rám.
-Balk? Neem. Sak Nashy.-ingatja a fejét. Elmosolyodom.
-Csak Nashy a vezeték neved Black. Ahogy az apukád neve is ez, és az ő apukájának.-világosítom fel. Hevesen rázza a fejét.
-Nekem ninc apukám.-fonja keresztbe a kézét piciny mellkasa előtt és a fejèt megemelve a szemét becsukva dacosan kiáll a véleménye mellett. Halkan elnevetem magam. Tisztára olyan...
-Mindenkinek van apukája. Te pedig nagyon nagyon hasonlítasz a tiédre.-mosolygok felé. Rám kapja gyönyörű kék szemeit.
-Te iszmeled az apukàmat?-kérdezi döbbenten. Annyira aranyos majd meg zabálom a kis pofiját.
-Igen ismerem.-bólintok és felrémlik a mosolya, a nevetésének hangja. Tetovált karjai ahogy engem ölelnek. Ajkában a kis piercing.-Szeretnéd látni?-kérdezem.
-Igen asziszem...-motyogja. Elő halászom a telefonomat és a galériát megnyitva a kezébe adom.-Ő az apukád.-mutatok a képre.-Ha oldalra húzogatod, akkor másik képen is láthatod. Nézd így.-mutatom meg neki a kis mutató ujját a képernyőn húzogatva. Csendben nézegeti és ide oda lapozgat.
-Ő az én apukám?-kérdi és egyik szavában sem volt hiba.
-Igen. A neve Dylan. Tudod ő az alfa.-mondom miközben egy pláza előtti parkolóban keresek szabad helyet.
-Ő a alfa?-kérdezi döbbenten.
-Ühüm ő bizony.-mondom miközben leparkolok. Leveszem köpenyemet, kardomat és az összes vadász cuccomat. Csak egy feszülős farmergatya, meg egy fehér trikó maradt rajtam. Hajamat szoros copfba kötöm és felveszem a telitalpú magassarkúm. Végül a bőrdzsekimmel egészítettem ki aminek az ujját feltűrtem a könyökömig. Szemüvegemet pedig a szememre csúsztattam. Nashy a telefonomat bámulta büszkén.
-Az én apukám.-suttogja nekem pedig a szívem egyszerre szakad meg és virul ki. Miért nem az én kisfiam Nashy? Bárcsak az enyém lenne. Leveszem a vadász cuccaimat, bőrdzsekimet a könyökömig feltűröm. Csőgatyámhoz a telitalpú magassarkúmat veszem vissza amit Dylan hozott. Milyen régen volt már vagyis csak réges-régnek tűnik. Mennyire hiányzik... Hajamat szoros copfba kötöm, és szememre rakom a pilóta fazonú nap szemüvegem.
-Így jó vagyok?-kérdezem felé fordulva. Rám villantja cukorfalat pofiját, és elmosolyodik miközben bólogat.-Na akkor indulás bevásárolni.-kapcsolom ki a biztonsági övét, és a kezembe kapom.
-Kell a maszim.-nyújtózik a táskája felé. Kicipzározom a táskáját és kiveszem a maciját. Egy puha barna mackót kis nyakkendővel és elegáns kalappal....

Sziasztok! Ezer bocsi amiért mostanában nem lesznek rendszeresen részek, de a suli meg koli meg úgy minden kicsit leterhel... de hozom amint tudom... Szeretlek titeket! Pusziiii mindenkinek!!