Az életem árán...

23.rész

Dylan:
-Farkaskám.-puszilgat Lin.-Naaaa ébredj feeeel..-a hangja szinte olyan mintha dorombolna. Nagyon édes. A haja csikizi az arcomat, és mellkasomat. Eszembe jut amit tegnap csináltunk. Igaz hogy nem szeretkeztünk, de még életembe nem izgatott fel ennyire senki... Aztán elégített ki.... A csókjai, teljesen elveszek benne. És ahogy én elégítettem ki őt... Elkapott az érzés hogy életem hátralévő részében ezt szeretnèm, sőt ezt akarom csinálni... Eljuttatni arra a szintre amikor nem gondol semmire, senkire csak ránk. Magára és rám. Aztán nézni ahogy a kócos haja elterül a párnán, arca kipirult, halkan piheg, és mellkasa egyenletesen mozog fel és le. Aztàn hozzàm bújva alszik el, vagy beszéljük àt az éjszakát... Tegnap is ez történt.Miután ettünk mindenfélét, órákat beszélgettünk és... Khm...hajnalban feküdtünk le.Amikor arról beszélt hogy mennyire örülne egy kisfiúnak, hirtelen annyira akartam hogy az én kisfiam legyen az akiről így beszél, hogy most rögtön kezdjünk el babát csinálni... A legfurcsább az egészben hogy nem is teljesen a testi élvezet miatt, inkább mert már most látni szeretném babával a karján. A mi babánkkal a karján.. Most pedig itt fekszik rajtam, és épp a nyakamat csókolgatja, csak ébredjek már fel. Mély levegőt vettem aztán hirtelen fordítottam a helyzeten és ráfeküdtem. Nyakába fúrtam az arcomat és csókolgatni kezdtem. Lábát a derekam köré raktam aztán a combjába markoltam. Végigsimítottam feszes kis testén, aztán sóhajtottam egyet. Bárcsak mindig így ébrednék.
-Dylaaaaan... -mormogja édes hangon.-Éhes vaaagyok.-motyogta. Elnevettem magam. Ha már most ilyen akkor mi lesz ha Minden félét megkíván??? Megtámaszkodtam a kezemen és lenéztem rá. Látszatra olyan kis törékeny, mégis olyan mint a gyémánt... A legkeményebb kő a földön... Jól mutatna az apró és nőies ujjacskáján...
-Mit kapok érte?-húzom fel szemöldököm.
-Mit szeretnél?-néz rám kihívóan, de arca teljesen elpirul. Szerintem még soha nem tűnt fel neki, hogy mindig elpirul, de nagyon édes.
-Hmm... Akkor, elviszlek enni, aztán az egész napot úgy fogjuk tölteni mint a tegnap estét... Mármint nem az ágytornára céloztam, bár...-mérem végig látványosan. Még jobban elpirul de azért beleüt egyet a hasamba ami csak még jobban elgondolkodtat hogy mégiscsak maradjunk ágyba..-Na szóval egész nap nem is gondolunk arra hogy mik vagyunk, csak együtt leszünk, sétálunk a parton, beülünk egy mozira, vásárolgathatunk is ha nagyon szeretnéd, aztán a karjaimban alszol el... Persze előtte tudod... Összedobhatjuk amink van.-kacsintok rá, mire elneveti magát. Ezt igennek veszem. Ajkaira hajolok. Lágy csókot hintek rá, és már emelkednék fel, mikor visszahúz, és szenvedélyesen megcsókol teljesen beindulok. Mikor elfogy a levegőnk eltol magától.
-Ez sokkal jobb ,,jó reggelt" csók volt.-kacérkodik.
-Ohh tényleg?-kérdezem vissza. Nagy szemekkel bólogat.
-Megmutatod még egyszer?-tudakolom de meg sem várom a válaszát már szájára is tapadok. Megpróbálom a csókba sűríteni mindent. Az érzésem a tegnapról, és a máról. Kis kezével hajamba túrt, és lapockámba markolt. Halkan nyög egyet... Annyira édes és nőies. Mintha egy cica hapcizna. Teljesen elolvadok tőle. Az egész testem lángolni kezd. Elszakadok tőle. Gyorsabban kapkodja a levegőt, de ezzel nincs egyedül. Mosolyogva néztem rá.
-Na ez jobb volt?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Ahan.-nyögi ki elfúló vággyal teli hangon. A mosolyom levakarhatatlan lett. Adtam egy puszit a homlokára ès fel tápászkodtam. Az utazótáskához lépkedtem és felvettem egy boxert. Igen tök pucéran aludtam... De Lina azt mondta miközben beszélgettünk hajnalban, hogy ha ő úgy viselkedhet előttem ahogy számára természetes, akkor én is. Szóval mielőtt lefeküdtünk volna aludni, levettem a boxerem, ő pedig a melltartóját. Nagyon sokat nevettem mikor még meg is taposta. Azt mondta egyszer betiltat minden fajta melltartót, kivéve a kényelmes sportmelltartókat. Megmutatta hol dörzsölte ki a bőrét a csipke, és kapott rá gyógypuszit.
-Nem gyógyult be a...khm...-ráz ki gondolataimból a hangja. Értetlenül nézek rá mire a hasamra mutat.-A kis foltjaid.-mosolyodik el ravaszan. Lenézek a hasamra. Már felvettem egy rövid gatyát is. A gatya pereme fölött egy picivel volt két kékes lilás folt. Eltátottam a számat és lejjebb toltam a gatyám. Végig a jobb oldalon a V alakban foltokat hagyott. Elnevetem magam.
-Ezt mikor csináltad cicám?-kérdezem és odasétálok hozzá. Az ágy szélére ült. A gatyámba kapaszkodva magához húz és megszemléli a munkáját.
-Hát... Mikor szóltál hogy ne játsszak... Kérsz rá gyógypuszit?-nézett fel rám ártatlan zöld szemekkel. Elnevetem magam és lelkesen bólogatok. Ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot? Lábait az enyém köré fonja és minden lila foltomra hint egy puszit, vagy éppen csak lazán megnyalja mint egy igazi Cica...
-Ettől tuti meggyógyul.-néz fel rám és belemarkol a valagamba... Totál felizgat állandóan.
-Igen biztosan.-nevetem el magam.
-Miért nem gyógyult be?-kérdezi értetlenül.
-Mert nem csináltál akkora kárt hogy a sejtek gyógyulni kezdjenek. Ha mondjuk felsértetted volna a bőrt akkor azonnal begyógyul. Így viszont emberi sebességgel tűnik el.-túrok bele a hajamba.
-Akkor jó. Elég jó munkát végeztem, kár lenne ha másodpercek alatt el tűnne.- méregeti a ,,művét". Elnevetem magam.
-Igen elég nagy kár lenne.
Felugrik az ágyra és incselkedőn elkezd ugrálni. Már vett fel melltartót, (szerencsétlenségemre)meg egy fekete szoknyát és halvány barack színű pólót. Elkapom a karját és magamhoz rántom.
-Na már nem vagy éhes?-kérdezem. Egyből felragyog az arca.
-Deeee! De a parton együnk.-fonja kezét a nyakam köré, én pedig a derekára. Leemelem az ágyról.
-Vedd fel a cipőd aztán mehetünk.-engedem el. A cipőjéhez szalad. Én elrakom a telefonom a pénztárcám, és felveszem a napszemüveget meg a kalapot. Az utazótáskában kutat és előveszi az egyik trikómat. Szürkés kék színű és olyan fazon amiből kilátszik az oldalam. Szeretem ezt a felsőm. Lenge és olyan mintha nem is lenne rajtad semmi...
-Ezt vedd feeel!-lépked elém és rám adja. Elég durva hogy egyik percről a másikra hogy megtud változni. Az előbb úgy viselkedett mint egy kis ötéves, most pedig mint egy érett nő akinek a vőlegénye a halban várja... Ahj már megint itt tartok...
-Mehetünk?-kérdezem. Mosolyogva bólint. Felveszi a napszemüvegét és egy kis táskát amit nem tudom honnan szedett és jön utánam. Ahogy kiléptünk a szobából megfogtam a kezét.
-Mit együnk?-kérdeztem. Miközben a lifttel mentünk lefele. Szorosan hozzám bújt.
-Hát legyen kezdetnek palacsinta, aztán gofri, banános shakeel éééés óriási hotdoggal. Ja és ki ne hagyjuk a kólát...-sorolja ahogy a recepciós pult fele megyünk. Hangosan felnevetek.
-Ez mind?
. A helységben lévő legtöbb ember ránk pillantott. A férfiak Linán legeltették szemüket, a nők pedig rám somolyogtak. Annának leadtuk a szobakártyát.
-Sziaaa.-nevet rá Lina.-Nem tudod hol adják a legfinomabb palacsintát és gofrit a parton?-kérdezi.
-Annyit eszik mint három felnőtt férfi.-forgatom a szememet Lina csak beleboxol egyet a hasamba. Büszkén nézek rá. Az én csajom simán leesz 3 felnőtt férfit és meg is veri őket... Kinek van még ilyen barátnője mih?? Nah??
-Te pedig annyit alszol mint 3 újszülött.-forgatja gyönyörű szemeit. Nyomtam egy puszit a halántékára.
-Nem tehetek róla hogy kifárasztasz... Már most a babán jár az eszed Cicám?? Csak mert benne vagyok.-kacsintok rá. Teljesen elpirul és kicsit feszülten néz rám. Anna hangosan felnevet.
-Nagyon aranyosak vagytok így együtt.-nevetgél.-És történetesen tudok egy helyet ahol isteni minden.-elmagyarázta merre menjünk, és jó mulatást kívánt.