Az életem árán...

26.rész

Már vagy öt boltot végigjártunk, de még mindig nem találtunk Nashynek olyan ruhát ami neki is tetszik. Most pedig egy rock & rolls nevű butikban vagyunk a különleges részlegen. Egy rózsaszín hajú csajszi mutogatja a ruhákat a pulton álló Nashynek, aki vagy bólint, vagy a fejét ingatja. Fel sem próbálja a ruhákat, csak annyit mond ennyi lesz. Én biztonság kedvéért hozzá csapok a kupachoz pár kiegészítőt. Például egy cuki magas szárú tornacsukát, egy fekete, fűzős bakancsot, egy deszkás kék kis cipőt, egy kis fekete kalapot, gatyaláncot, fejkendőt,egy kis neki való hátitáskát és találtam egy nagyon cuki órát is. Miközben a csaj lehúzta az összes cuccot Nashy elkószált, aztán egy láncos szegecses övvel, hozzá való igencsak szegecselt tűsarkúval, meg egy hozzá illő fejkendővel jött vissza és a kezembe nyomta.

-Ez nekem lesz?-kérdezem lehajolva hozzá. A cipő méretemet valahogy pont eltalálta. Hevesen bólogatni kezd.-Hát jó. Na gyere. Mit szeretnél felvenni?-kérdezem és felrakom a pultra. Végül a bőrdzsekit, a kalapot, egy fekete szaggatott gatyát lánccal, meg a fekete bakancsot választotta, és az egyik kis kendőt fel kellett kötni a kezére meg persze az órát a másikra. A szemére pedig a napszemüveget rakta.Én is felvettem a cipőt, az övet és a kendőt is a kezemre kötöttem. Mikor végeztünk mindent kifizettem. A csaj pedig csinált rólunk pár nagyon cuki képet amit díjaztam.A csajt amúgy Kimbernek hívják és azt mondta ha erre járunk ugorjunk be. A hátitáskájába pakoltuk bele a legtöbb ruháját, a többit pedig az én feneketlen táskámba dugtuk. Elköszöntünk Kimbertől aki biztonság esetére megadta a számát ahogy én is neki. Nashy még két puszit is nyomott az arcára amiért megtanította neki az ördögvillát. Nashy a kezemet fogva sétált mellettem. Nagyon kis cuki ebben a szerelésben. Mindenki minket nézett. A fiatalok mosolyogva, az apukák megértően bólintva, a singli pasik felhúzott szemöldökkel, a kislányok pironkodva cukin intettek vagy mosolyogtak persze Nashyre. Az anyukák többsége pedig megvetően mért végig minket... Chh...
Az élelmiszerboltban vettünk egy csomó mindent. Édességet, gyümit, grillcsirkét már megsütve hozzá zsemlét, innivalót, és fánkot is.
Kiérve a kocsihoz Dynek oda adtam egy félkilós nyers húst, és inni is adtam neki.
A kocsiban Nashynek be sem állt a szája. Mindent kommentált és egy csomót mesélt. Én csak nevetve válaszolgattam neki. Megettük a csirkét meg a zsemlét, a fánkot. Aztán egy kis pihenő után Nashy belém is tuszkolt egy kis gyümölcsöt, és csak utána ehettünk édességet.
Túlságosan is hamar értünk az ismerős utcába. Túlságosan is hamar gurultam be a garázsba.
-Itt vagyunk.-suttogom Nashynek. Ő pedig meg sem tud szólalni. Kiveszem a csomagokat, aztán kinyitom Nashynek és Dynek az ajtót. Kivágódik mögöttem a garázs ajtó.
-Lina!-jön Aiden és megölel.-Végre hogy hazajöttél. Dylan totál bekattant.-kiveszi a táskákat a kezemből.-Nem mondja el hogy mi történt vele... Ki kellett kötöznünk a kertben.-újságolja. Mereven bólintok. Kiveszem a vadász cuccaimat is.
-Nashy, gyere ide kérlek.-szólok oda a kocsi mögül leselkedő kis farkasnak. Aiden egyből elhallgat és a kisfiúra szegezi tekintetét.
-Ő... Ő?-kérdezi Aiden értetlenül. Bólintok.
-Aiden ő Nash Black. Nashy ő apukád falkájának becses tagja.-intek a mellettem magasodó döbbent srácra. Nashy odatopog elé és felnyújtja az ökölbe szorított kezét. Ó erre én tanítottam meg. Aiden döbbenten öklözött le a kis kölökkel.
-Aiden lepakolnátok a szobánkban a cuccokat, aztán nézzetek valamit a nappaliban rendben? Én addig észhez térítem...-intek a fejemmel a kert fele. Aiden bólint és vigyorogva Nashyre néz.
-Na kis haver, nagyon zsír a sapid...-a beszélgetés többi részét nem hallottam ugyanis a kert fele vettem az irányt. Aidenen kívül mindenki a kertben volt. Egy hatalmas szürke farkast figyeltek ahogy a a láncokkal küzd. Ahogy kiléptem az ajtón mindenki rám kapja a fejét. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki legtöbbjükből.
-Sol, Rózi, Pinki bemennétek kérlek. Bent van egy vendég akit nem lenne jó sokáig egyedül hagyni Aidennel.-intek fejemmel az ajtó fele. Értetlenül néznek rám de teszik amit mondok. Sol megölel, Rózi végigsimít a karomon, és még Pinki is küld felém egy halvány mosolyt.
-Végre hogy itt vagy... Hiányoztál.-ugrik mellém Ethan és magához ölel. Elmosolyodom.
-Te is nekem.-suttogom. Blake csak rám mosolyog míg Liam mosolyogva fejet hajt. Tekintetem a szürke farkasra vezetem aki morogva és vicsorogva néz rám. Szeméből nem tudok kiolvasni semmit. Közelebb lépkedek hozzá.
-Abbahagytad?-kérdezem érzelemmentes hangon. Dylan felém kapott. Elhajoltam a feje elöl, és visszakézből lekeverek neki egy pofont.
-Ezt még egyszer meg ne próbáld!-mordulok rá gyűlölettel teli hangon. Lehajtja a fejét, és fél perc múlva már az ember Dylan áll előttem teljesen meztelenül és koszosan.
-Ott hagytál!-ordít rám dühösen. Ethanék fele nézek.
-Engedjétek el!-kételkedve néznek rám de én csak egy ,,bíz bennem" nézéssel válaszoltam.
-Ne vegyél semmibe Lina! Ott hagytál és még te vagy felháborodva?-kérdezi dühösen. Rávillantom dühös nézésem.
-Volt mit megbeszélned a vadászkurváddal. Valakinek a porontyodra is kellett gondolnia nem? Most pedig bemész, lefürdesz és életed legjobb formáját nyújtod a fiadnak, mert ha nem...megesküszöm az életemre, minden percet megbánsz életed hátralévő részéből. Megértetted?-a nézésembe semmilyen érzelmet nem raktam. A hangom se nem suttogás, se nem kiabálás nem volt. Dylan szemében szomorúság csillan. Sőt még annál is több. Elveszettség...
-Lina...-suttogja nevemet annyi érzelemmel hogy legszívesebben hozzábújtam volna, és felemeli kezét. Egész testem megborzong hangjától és a szívem felmelegszik.De... Nem hagyhatom.
-Megértetted?-kérdezem fenyegetőbben. Elfordul és bólint egyet.-Remek. Öt perced van.-megfordulok és besétálok az ajtón. A nappaliban mindenki Nashyt lesi. Mikor meglát, felpattan és hozzám szalad. A kezét nyújtja hogy felvegyem. A kis sózsák.
-Na Nashy mindenkinek bemutatkoztál?-kérdezem kedvesen és megpöccintem az orrát. Kacagva kap az orrához.-Na gyerünk... Ahogy mutattam.-mosolygok rá mire ő is rám villantja tejfogait, aztán a többiek fele fordulva cuki kisfiús hangján beszélni kezd.
-Jó esztét én Nash vagyok...
-Milyen Nash?-kérdezem, mire cukin elvörösödik a füle.
-Nash Black vagyok, Lizynéni és Lin Nashynek hívnak, az apukám miatt hozott ide Lin. Az anyukámat nem iszmelem. Van egy maszkóm amit Tominak hívnak.-rám néz hogy így jó volt-e. Bólintva adok neki egy puszit mire kis kezeit nyakam köré tekeri és magához ölel. Végül Pinki töri meg a csendet.
-Hogy lehet Dylan fia?-kérdezi értetlenül. Rá kapom a tekintetem.
-Nem fogta fel hogy nem szabad kikezdeni egy szűz vadász lánnyal.-nevetek gúnyosan. A többiek egyből levágták miről beszélek, és lehajtották a fejüket. Dylan toppant be, még nedves hajjal. Sötétkék inget vett fel, aminek az ujját felhajtotta a könyökéig. Fekete csőnadrágot, és deszkás cipőt húzott mellé. Szeme azonnal Nashyre villant. Elkerekedett szemmel bámulja.
-Ő az apukám igaz?-suttogja nekem Nashy. Mosolyogva nyomok egy puszit a homlokára és leguggolok.
-Bizony ő az. Na menj mutatkozz be neki.-mosolygok rá bíztatóan. Nashy, Dylan elé totyog aki árgus szemekkel vizslatja fia minden egyes lépését.
-Szia apa, én Nash vagyok.-mutatja fel az öklét. Dylan egy percig döbbenten nézi kisfia kinyújtott kendős karját, aztán elneveti magát és leguggol.
-Szia pajti.-öklözik le vele.
-Tesszik az inged apa.-von vállat Nashy, és Dylan nyaka köré fonja karjait. Dylan behunyt szemmel öleli magához kisfiát. Egy könnycsepp is végig gördül az arcán. Bármennyire is haragszok rá, bármennyire is mérges vagyok... Nem tagadhatom hogy ez a jelenet megmelengette a szívemet. Könny fátyol ereszkedett a szememre.Mikor kinyitja a szemét, rám néz és tekintetében egyetlen üzenet rejlik. Csupán csak egy köszönöm. Bólintok és a konyhába sétálva kiveszek a hűtőből egy üveg kólát. Nem akarom elrontani a szép jelenetet. Liam jelenik meg mellettem.
-Ez igen szép tett volt főnök.-bólogat. Két pohárba is töltök.-Jól vagy?-kérdezi. Elé rakom az egyiket. Most erre mit mondhatnék? A szemem könnybe lábad. Ő csak megértően magához húz és megölel.-Gondoltam.-suttogja. Fejemet a vállába fúrom, és átölelem derekát. Puha pólójába fojtom el szipogásomat. Mikor felemeltem a fejem, megint teljesen nyugodtnak látszottam.
-Olvastam a helyzet jelentéseidet. Köszi hogy nem felejtetted el.-mosolygok rá. Vállat von.
-Így legalább nem unatkoztam.
-Nem hiszem hogy Sol sokat hagyott volna unatkozni.-nevetem el magam. Liam kicsit elpirul.
-Hát...-maszírozza meg a tarkóját zavartan
-Dylan ki fog nyírni ha megtudja.-nevetek még jobban.
-Ne is mond.-sóhajt Liam. Lehúzom a kólámat.
-Ne hagyd hogy elijesszen.-mosolygok rá. Megrázza a fejét.
-Nem fogom. Viszont valamit mutatnom kell neked.-szalad össze a szemöldöke. Kisétál a konyhából.-Aiden, Blake jönnétek egy kicsit?-kérdezi és fejével a folyosó fele int. A srácok egyből megindulnak. Liem a vadász szobába vezet minket. Pár monitorral több lett a szobában, és a láncok és a farkas kellékek is megsokasodtak. Aiden egyből leül a monitorok elé.
-Meg kell neki mutatnunk.-mondja Liam és Aiden mellé áll. Aiden hevesen nyomkodni kezdi a billentyűzetet és az egeret. Pár pillanat alatt már a középső monitoron egy felvétel megy. Egyből leesik hogy mit látok.
-Tudod mit jelent?-kérdezi Liam. A felvételen egy vadász lány fekszik. A jobb karját levágták, a szívét pedig kitépték. Körülötte minden véres. A nadrágját letépték róla és meggyalázták. A felsője is csak cafatokban van rajta. Összeszorítom a fogamat.
-Ez egy rohadt hadüzenet...-morgok idegesen.
-De kitől? És kinek?-kérdezi Blake.
-A Vezetőktől. Leginkább nekem és a lázadóknak.-túrok a hajamba.
-Lázadóknak?-kérdezi Aiden. Bólintok.
-Mindenhol lázadnak a Vezetők ellen. A jelképük pedig a Munró kard. A tervüknek pedig én is része vagyok...-támaszkodok az asztalnak.

-Hogy mi? A vadászok fellázadnak?-kérdezi felháborodva Blake.
-Nem! Nem csak a vadászok. Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok....Lassan ketté szakad az egész bagázs. Klánok fordulnak egymás ellen. A vadászok többsége a lázadók mellé áll. Az egész szarság közepén pedig én állok.-sóhajtok egy nagyot.