Az életem árán...

21.rész

-Oké... Ez...-gesztikulál Dylan mikor az autóhoz érünk.Most szólal meg először mióta eljöttünk a barlangtól. És az már több mint húsz perce volt.-Döbbenetes.
Elnevetem magam, és kinyitom az ajtót és beülök. A ruháimat már a barlang előtt magamra kaptam.
-De miért kellett idejönnünk?-kérdezi értetlen arccal miközben elindul a szállásunk fele amit út közben foglalt.
-Felajánlottam a könyvet zsákmányként a vadászok családjának. Az istennő elfogadta, ezáltal már a varázsló család már nem érzi meg a jelenlétét akkor sem ha mellette mennek el mert màr nem az övék.-magyarázom. Csak bólogat. Megnézem a vastag, bőrkötéses könyvet aminek az elején immáron a Munró név áll. Persze a varázslócsalád neve is benne van, de az màr csak a lapokon van feltüntetve. Majd később bele nézek. A szálloda nem volt messze. Pár perc alatt oda is értünk. Kiszálltam a kocsiból, ő pedig hozta az utazótáskánkat. Csak most néztem meg magamnak jobban. A kék sportcipője, egy térd fölé érő kék farmergatya, és egy hófehér vékony feszülős hosszú ujjú felső aminek az ujját feltűrte a könyökéig. V nyakán pedig gombok sorakoztak. A sötét kék napszemüveg, és a fehér kalap amit együtt vettünk. A fehér felső alatt jól kirajzolódtak fekete tetoválásai. Egyszóval döglesztően jól néz ki... Egyszerűen itt helyben le tudnám támadni. De persze nem csak én vagyok így vele. A szállodába lépve, egy nyitott térbe találjuk magunkat. Folyosók, lépcsők, ajtók, liftek nyílnak a szobából. Nagyon szép. Viszont ahogy beléptünk, minden női szem rá szegeződött. Minden nő kihúzta magát és felemelte a fejét. Szemeikben vágynak tüze lobbant ahogy Dylanre néztek.Miért nem tudják a saját pasijukat nézni?! Nem mintha Dylan az én pasim lenne... De nehogy már!... Állj le Lina! Nem is vagy féltékeny! Nem hÁt!
A pulthoz sétáltunk. Dylan lekapta a szemüvegét, és úgy nézett a recepciós lányra. Szép azt meg kell hagyni. Vörös haját szoros lófarokba kötötte, a sminkje nagyon halvány s visszafogott. Szeme pedig sötétbarna. Fehér ingére névjegykártyát tűzött. A neve pedig Anna.
-Szia. Blue névre foglaltam szobát.-mosolygott Dylan. Blue?? Megnézte a hamis személyimen a vezeték nevemet?? Vagy neki ez a vezetékneve?? Hmm... Mindegy.
-Egy pillanat és nézem.-pirult el teljesen a lány. Könyökömmel oldalba böktem Dylant mire tettetett értetlenséggel fordult felém. Megforgattam a szememet és elfordultam. Elnevette magát és hirtelen derekam köré fonta szabad karját, és közel húzott magához. Arcát a nyakamba temette. Halk sóhajtásától még a térdem is megremegett.
-Csak nem féltékeny vagy Cicám?!-az utolsó szót úgy mondta hogy a körülöttünk hallgatózó lányok is jól hallják. Halkan felkacagtam... Mintha annyira vicces lett volna amit mond.
-Dehogy is Farkaskám...-dőltem neki és lekaptam fejéről a kalapot aztán beletúrtam hajába. Ujjaim közt selymes szőke tincsek össze kuszálódtak. Fejemre tettem a kalapot és a lány fele fordultam aki hatalmas mosollyal nyugtázta kettőnk kis akcióját. Na ez furcsa. Ahogy jobban végigmértem, megakadt a szemem a gyűrűs ujján lévő eljegyzési gyűrűn.
-Sok boldogságot!-szaladt ki a számon. Egy ideig csak értetlenül nézett rám, mire megfogtam a kezét és megnéztem a gyűrűjét amiben egy nagyon apró kis kő díszelgett.-Nagyon szép.-dicsértem meg. Boldogan mosolygott rám.
-Köszönöm...-itt elakadt.
-Szólíts csak Linának.-mosolygok rá. Bólint.
-A nász lakosztály a legfelső szinten van. Örülök hogy a mi szállodánkat választották.-mosolyog. Én pedig teljesen lefagyva nèzek rá miközben át nyújtja a szoba kártyát.
-Köszönjük Anna.-veszi el Dylan a kártyát, és a kezemnél fogva elvezet. A teremben lévő hölgyek legtöbbje csalódottan konstatálta összekulcsolt ujjainkat, de volt olyan is aki még így is kacéran mosolygott Dylan fele. Ahogy a lift ajtó be csukódott egyből felé fordultam.
-Nászutas lakosztály???-kérdezem felvont szemöldökkel. Nagyot sóhajtott.
-Csak ez volt szabad, te meg ide akartál jönni. Amúgy pedig, amint megtudták hogy itt töltjük a nász éjszakát, és hogy milyen fiatalok vagyunk... Adtak ajándékba pár dolgot...-mosolyodott el kajánul és maga után húzott. Megállt egy ajtó előtt aminek az ajtaján egy szívecskében a 28-as szám volt. Lehúzta a kártyát, és kitárta előttem az ajtót. Ahogy beléptem eltátottam a számat. Az egész gyönyörű volt. Mindenhol gyertyák égtek, a falak és függönyök a bordó és barna különböző árnyalataiban játszanak. Jobbra fordulva a falnál egy hatalmas ágy, előtte egy kényelmesnek tűnő kanapé sok díszpárnával, egy üveg dohányzóasztal, rajta nagy csokor vörös rózsa és virág szirmok. Sőt... Minden bútoron voltak virágszirmok. Az egész olyan... Mesebeli.
-Na hogy tetszik?-kérdezi Dylan és hátulról magához ölel állát pedig megtámasztja a vállamon.
-Elképesztő.-sóhajtottam. Halkan a nyakamba kuncogott.
-Akkor velem töltöd a nászéjszakánkat Mrs.Blue?-fordított maga felé, és gyengéden kisimított egy hajtincset az arcomból, a fülem mögé tűrte.
-Talán Mr.Blue.-mosolyogtam rá és egyre közelebb hajoltam hozzá. Kezemet mellkasára csúsztattam. Már csak egy centi választotta el egymástól az ajkainkat. Nagyon szeretném már hogy megtörténjen, de... Itt ez a remek alkalom hogy megint szórakozzak vele. Még egy kicsit közelebb hajoltam. A szemei lecsukódtak. Na itt hátra kaptam a fejem.
-És amúgy hogy jött a Blue? Csak mert biztos hogy nem ez az igazi vezetékneved, de ez a hamis személyimen is szerepel...-kezdem el fecsegni, kinyitotta a szemét és elkezdett morogni.
-Ne játssz velem Cica.-húzott magához nagyon közel. Teljesen össze simultunk. Cipőmnek hála nem volt nálam olyan vészesen magasabb, de még így is csak az orráig értem. A lélegzetem is elakadt a szemében tomboló vihartól. Nyeltem egyet.
-M-megyek áh-átöltözni.-dadogtam mert egyik keze végigsimított az oldalamon felfele? A másik pedig megállapodott a fenekemen. Huncut mosoly terült el a száján.
-Menj..-adott egy puszit a homlokomra. Bólintottam és bár nehezemre esett, de kibújtam izmos karjai közül, és az utazótáskánkhoz léptem. Lehajoltam és lehúztam a cipőimet. A táskában elkezdtem a pizsamám után kutatni, de csak fehérneműt találtam, abból is a szexisebb fajtát.
-Dylan!? Hol a pizsamám???-nézek rá dühösen. Csak ártatlanul vállat von.
-Azt nem mondtad...-a kis szemét... Kikapom a kék csipkét és bevonulok a fürdő szobába. Na ezért még kapsz... A fürdőszobába csak lekaptam magamról a ruháimat és felvettem a kékséget.  A vállamról hiányzott a kötés. A barlangban nem lehetett rajtam. Nem is raktam rá másikat mert a víz begyógyította.Levettem a kalapot, és ujjaimmal végigszántottam a hajamon. Az egyik fiókban találtam sminkes cuccot... Nem tudom hogy hogy került ide de most jól jött. Egy natúr szájfény, szempilla spirál, és parfümmel befújtam a melltartómat. Visszaraktam a fejemre a kalapot és nagy levegőt véve kiléptem a fürdőből.
Dylan az ablaknál állva telefonált. Gondolom Blakekel. A pólója és cipője már nem volt rajta. A hátán az izmok gyönyörűen táncoltak. A szívem gyorsabban kezdett verni. Nekitámaszkodtam a falnak, és figyeltem mit csinál.