Az életem árán...

27.rész

-Nashy...-lépek be a nappaliba. Nashy, Dylan ölében ül és a telefont nyomogatják. Nashy az enyémet, Dylan a sajátját. Már mindenki elment lefeküdni mivelhogy hajnali egy van. Most viszont mindkét Blake fiú rám kapja a tekintetét.-Gyerünk fürdeni!-mutatok a fürdő fele.-Apa is megy veled, én addig csinálok neked kakaót jó?-sétálok oda hozzá és mosolyogva kiveszem Dylan öléből. Nashy fáradtan pislog rám, miközben a nyakamba dől.
-Mié kell füldeni?-kérdezi nyüszögve.
-Mert nem bújhatsz ágyba koszosan kis farkas.-csikizem meg a pocakját. Álmosan felkacag, és próbálja elütni a kezemet.-Na gyerünk... Apu is veled fürdik. Ugye apu?-kérdezem Dylant, mire rám kapja a tekintetét. Eddig a telefonját fürkészte, de most ragyogó kék szeme, és csodáló arckifejezése teljesen rám összpontosít.-Nashyvel fürdesz!-intek a fejemmel a fürdő fele. Dylan bólint egyet és felpattanva a fotelből elém áll. Az illata és a közelsége egyszerre csap meg. A bőröm bizseregni kezd, a gyomrom pedig görcsbe ugrik. Arcán mosoly terül el.
-Persze cicám. Na gyere szöszi!-veszi át Nashyt csak hogy a keze végig simít a derekamon. Megdermedek. Dylan arcán egy huncut mosoly villan.-Hoznál be nekünk pizsit?-meg sem várva a válaszomat, Nashyvel a kezében bevonul a fürdőbe. Hogy az a... Ez kész. A konyhába vonulva 2 bögre forrócsokit csinálok, és rakok bele pillecukrot is. Mikor végzek, beviszem a szobámba és lerakom az éjjeli szekrényre. Nasy táskájából előveszek egy kis pólót, egy miniatűr dinós boxert. Nagyon kis cuki. Dylan cuccai közül is kihalászok egy Nashyéhvel meg egyező színű boxert, és pólót. Magamnak egy bő pólót, egy bugyit és egy rövid gatyát. Remélem már kész vannak. Bekopogok a fürdőbe.
-Gyere!-jön a válasz. Benyitok. Nashy és Dylan egyszerre néznek ràm. Mind a ketten felém kapják a fejüket. A kádban ülnek. Szerencsére eltakarja a legtöbb részt a hab. Nashynek csak a szőke feje látszik ki a habból. Dylan karját és felsőtestét úgy nyaldossa a hab mint tűz a száraz fát. Úr isten Lélegezz Lina... Elfordulok, és a pultra rakom a pizsamákat. Mindenkiét külön. Nashy és Dylan mögöttem nevetgéltek és beszélgettek. Kivettem egy tiszta törölközőt a szekrényből és feléjük fordultam.
-Na gyere kis pöcsös mára eleget pancsoltál.-mosolygok Nashyre. Dylan felkacag. Nevetésétől minden szőrszálam az égre mered. Nem csodálnám ha még a hajam is felállt volna. Nashy értetlen kis fejjel feláll a kádban és a kezét nyújtja felém.
-Kisz pöszösz?-kérdezi mikor a törölközőbe bele bugyolálva a pultra ültetem.
-Aham. Te vagy az én kis pöcsösöm.-puszilom meg a homlokát, miután megtörölgettem. Felkacag.
-Mié?-néz rám még mindig értetlenül. Feladom rá a pólóját.
-Mert kisfiú vagy. A kisfiúknak kukijuk van.-mondom neki mosolyogva miközben talpra állítom és belebujtatom a kis gatyába. A vállamat fogva gondolkozik.-Kivel szeretnél aludni?-kérdezem az arcocskáját megcsipkedve.
-Veled!-ölel magához. Meghatódottan emelem le a pultról.
-Rendben kincsem! Emlékszel még hogy hova raktátok le Aidennel a táskákat?-kérdezem. Nashy büszkén bólint.-Na ott feküdj le. Lefürdök és megyek én is.-kócolom össze a haját. A mèg mindig a kàdban ülő Dylan fele fordul.
-Apaaa te isz velünk alszol?-kérdezi nekem pedig ökölbe szorul a kezem. Dylan kihúzza a dugót a kádból, és feláll. Mármint... Nem az áll fel hanem ő áll fel. A hab az egész testét ellepte foltokba. Most viszont a gravitációnak hála... Vagy nem hála, a hab lassan csúszni kezdett lefele. Kilépett a kádból és a törölközőjét lekapva szívdöglesztő mosolyt villant ránk.
-Persze hogy veletek alszok.-válaszol. Megtörölközik és felveszi a pizsijét. Megragadja Nashyt és kisétálnak. Bahh... Ez nem tetszik. Gyorsan letusolok. A tusfürdőmet vagy háromszor magamra kenem. A forró víz segít. Teljesen felfrissültem. Megtörölköztem és befújtam magam. A telefonom valahogy a fürdőbe került. Érdekes. A szobába menve feloldottam. A galéria van megnyitva. Tele van képekkel. Dylan és Nashy szelfizgettek. Vagy 200 kép a fürdőben a nappaliban, a kádban meg úgy mindenhol.... A képeket nézegetve nyitok be a szobába. Nashy az egyik oldalon, Dylan a másikon szuszok. Középen hagytak nekem helyet. A telefonomat az éjjeliszekrényre rakom Dylané mellé. A kakaós poharak kiürültek. Dylan háton fekve, a fejét kicsit oldalra hajtva el nyílt ajkakkal alszik. Nashy a maciját ölelve hasonló pózban. Nagyon aranyosak. Bemászok kettejük közé, és bebújok a takaró alá. Már bemelegítették. Nashy fele fordulok. Az arcocskája nyugodt. Aranyló fürtjei a homlokába hullanak. Ujjbegyeimet végighúzom pufók kis arcán. Arca olyan puha... Őt simogatva aludtam el.

Lassan tértem magamhoz. Ahogy kinyitottam a szemem, Nashy-t láttam meg először. A mellkasomhoz bújva szunyókál. Mindkét karommal magamhoz szorítom.Nagyon cuki ahogy magához öleli Tomit.(a maciját) Hirtelen egy kéz nyúl ki mellettem. Első kamerára kapcsolva.
-Mit csinálsz?-kérdezem értetlenül a telefont nézve. Dylan közelebb bújik, sőt hozzám tapad.
-Dokumentálom az első együtt töltött esténket. Mosolyogj Cicám.-simítja arcát az enyémhez. Valami ösztön szerűség lehetett az oka annak hogy elmosolyodtam. Véletlenül sem az hogy Dylan jóformán mindenhol hozzám ér, vagy mert hátamon és arcomon is érzem ahogy beszívja majd kifújja a levegőt,Vagy mert annyira aranyos amit csinál. Ahogy mosolyog. Nem véletlenül sem. Az ujja egyfolytában a gombon van. Nashy homlokára nyomok egy puszit. Dylen a hajamba fúrja a fejét, aztán orrát végig húzza az arcomon. Bármennyire is vágyok rá, bármennyire is akarom Dylant, nem lehet.
-Dylan... Elég lesz.-veszek egy mély lélegzetet, de csak Dylan szédítő illatát érzem. Nagyot sóhajt és leengedi a kezét, de nem húzódik el. Talán csak még közelebb jön. Ragyogó kék szemei az enyémet fürkészi.
-Ne kérd hogy azt mondjam sajnálom és bár meg nem történté tehetném...Nem tudnám megtenni-kéri. Megrázom a fejem.
-Nem kérem... De tudod milyen érzés mikor kiderül hogy az akivel életed egyik legszebb estélyét töltötted, az csak egy másik lányt lát benned? Hogy van egy fia egy másik nőtől aki mellesleg kiköpött másod? Tudod milyen érzés Nashy mellett ébredni tudva hogy ő az én fiam is lehetett volna? Tudva hogy attól hogy már most jobban szeretem az életemnél, soha nem lehet a kisfiam? Tudod milyen?-nézek mélyen a szemébe. A könnyek végigpotyognak az arcomon. Dylan fölénk mászva néz rám. A szemében fájdalom. Homlokát az enyémnek dönti.
-Bocsáss meg...-suttogja és ajkaim fele kezd haladni. Behunyom a szemem és elfordítom a fejem.
-Csak... Csak hagyj békén Dylan...-hunyom be a szemem. Elengedem Nashyt, és letolom magamról Dylant. Ahogy felállok az ágyról, elkapja a kezem.
-Cica... Cicám...-néz rám kérlelőn. Hangjától egész testem megremeg. a tekintetétől a szívem kiugrik. Bár elfelejthetném...
-Dylan...-suttogom. Egy pillanatig még kiélvezem hogy bőre az enyémet simogatja. Még egy pillanatra beszívom bódító illatát. Még egyszer a szemébe nézek aztán elhagyom a szobát. A tegnap kikészített táskám a fegyver szoba asztalán pihen. Tegnap megbeszéltük Blakel és Liammel a tervet. Felöltözök és a fegyvereimet egy táskába rakom. A garázsban találkozom Liammel Aidennel és Pinkivel. Nem az én autómba ülnek hanem az övékbe. Az enyémbe bele sem férnének. Amúgy az autó egy Range Rover. Az anyósülésre ülök.

-Reggelt.-bólintok mindenkinek. Liam vezet.
-Neked is.-mosolyog Liam.
-Linaaaa.mi ez a durci arc?-kérdezi Aiden.
-Csak...-de nem tudtam befejezni a mondatot...Nem hazudhatok nekik, az igazat pedig nem akarom elmondani. Megrázom a fejem ès inkább nem válaszolok. Behunyom a szemem ès hagyom hogy elhajtsunk.