Az életem árán...

13. (Dylan és Lina)

-Hozz egy pohár vizet Sol.-hallottam magam mellöl egy ismerősen mély hangot. Ki akartam nyitni a szemem de egyszerűen nem ment. Mintha a semmiben lebegnék, de mégis hallom a hangokat.-Blake menj el Liammel és Dorotival körbenézni. Ha van valami egyből szólj.
-Még valami?-kérdezett vissza Blake .
-Ne jöjjön be senki. Pihennie kell.-válaszolt halkan. Szinte már suttogta. Megborzongtam...
-Mi legyen Timékkel?-kérdezte Blake.
-Szemmel tartom őket...-jött a válasz. Aztán visszazuhantam a sötétségbe.

Arra keltem hogy fázok. Baromira fázok. Megremegtem, és még jobban bevackoltam magam a takaró alá. De semmi. Még mindig ugyan úgy remegtem. Végül két erős kar fonódott derekam köré és magához húzott. Bőréből áradt a meleg. Férfias illata eldugította légcsövemet. Fel akartam kelni... Tényleg! De egyszerűen... Félek ha kinyitom a szemem eltűnik.
-Itt vagyok Cica...-suttogta szöszi és adott egy puszit a fejemre. Szusszantam egyet és még közelebb bújtam hozzá. Nem tudom mi ütött belém, de megnyugtat hogy itt van.
Nem tudom mennyi idő telt el mire volt erőm kinyitni a szemem. Amit először megláttam az Dylen fáradt arca. Behunyt szemmel szuszogott. A haja kócosan meredezett mindenfele. Egy ideig csak néztem. Arcán pár napos borosta pelyhedzik. Vajon hány napig ájultam be? És miért ájultam be? És miért fekszik mellettem??? Nem mintha nem lenne jó.. Vagy ilyesmi. De mégis. Mit keres itt? Addig addig néztem hogy megmozdult. Arcát nyakamba fúrta, kezével pedig végig simított combomon, végül pedig térdemnél megfogta és saját derekára húzta. Még a lélegzetem is elakadt hirtelen közelségétől. A keze lassan visszacsúszott derekamra. Mikor megállt, halk sóhaj tört fel torkomból. Erre elnevette magát.
-Most visszakaptad Cica.-suttogta rekedtes hangon a nyakamba. Egész testem libabőrös lett.
-Meddig voltam kiütve?-kérdeztem. Egy ideig nem jött válasz.
-Három napig.-ohh.. Szóval három teljes napig.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Dy megsérült... De már jól van. Tim vigyáz rá.-mutat a fotel fele. A két farkas ott fekszik. Mindkettő alszik.
-Éhes vagyok.-jelentem ki. Erre csak elneveti magát.
-Az éjjeliszekrényen...-suttogta. Mi nála ez a sok suttogás??? Jesszus. A szekrényre emeltem tekintetem. Egy tálca, rajta két bögre, és egy nagy tányér palacsinta. Összefutott a nyál a számban. Érte nyúltam de túl messze van.
-Elengednél??-kérdeztem idegesen. Hangosan beszívta a levegőt aztán drámaian sóhajtott.
-Nem értelek. Képes lennél itt hagyni egy tányér palacsintáért?
-Hát-gondolkoztam el.-Ja.-vontam vállat már amennyire tudtam a feje miatt.
-Ez sértő... De kölcsönös.-válaszolt és megfordult. Odanyúlt a tányérhoz és elvette a legfelsőt. Azt hittem ideadja... Hát ja, csak hittem. A szájához emelte és egy harapás alatt majdnem megette a felét.
-Mmm... Ez isteni... Bár az enyém finomabb.-mondja két harapás között. Összehúzott szemmel néztem. Na biztos nem eszi meg a palacsintámat... Átmásztam rajta, felvettem a tálcát és simán kisétáltam a nappaliba. Sol és Liam a kanapén beszélgettek. Mikor beléptem felkapták a fejüket.
-Úgy néztek rám mintha most ébredtem volna egy féléves kómából.-nevetem el magam. Halványan elmosolyodnak. Lehuppanok a fotelba és hátra dőlök, ezzel kiugrik a lábtartó.
-valaki ide passzolja a távkapcsot?-kérdezem. Liam egyből átpasszolja nekem. Bekapcsolom a tv-t és addig nyomkodom amíg egy szappanoperához nem ér. Elkezdem enni a palacsintákat, és inni a... Kakaót.
Vagy három részt megnéztem egyhuzamban. Mikor hirtelen eszembe jutott hogy három napja nem fürödtem. A tálcát bedobtam a mosogatóba, magamhoz vettem a fehérneműmet meg egy pólót és rövidnadrágot. Beálltam a zuhany alá. Lassan hajat mostam és élveztem a meleget.
-Haladj már! Mi van bele fulladtál?-kérdezi dörömbölve a szöszi.
-Mi bajod neked? Épp hajat mosok.-jelentettem ki nyugodtan.
-Én meg mindjárt behugyozok szóval jó lenne sietni.-vágja rá idegesen.
-Dylan. Ezen kívül van még két fürdő!-világosítom fel.
-Igen. Az egyikből most jött ki Aiden fél óra után..és nem fürödni volt, a másikat Blake és Rózi lefoglalta.
-Hát... Akkor marad a kert!-nevetek. Morog egyet. A következő pillanatban pedig már nyílik is az ajtó. Elrántom a zuhany függönyt. Miért nem zártam be???
-Normális vagy?-kezdek el kiabálni ő meg csak nevetve elkezd pisilni. Vagyis a hangokból ítélve. Hát ez kész... -Húzzál már ki!-kiabálok vele a függöny mögül és magamra rántom a törölközőmet. Elzárom a csapot.
-Most miért? Tudod mennyire kellett már?-kérdezte mintha csak azt kérdezte volna mi legyen a vacsora.
-Tudod mennyire nem érdekel?-kérdezem vissza kapásból.
-Engem meg az nem érdekel...-akadt meg.-hogy idebent vagy.
-He?-kérdezem értetlenül. Elrántja a függönyt és belép a zuhany alá.
-Most pedig fürdök.-jelenti be és letolja a gatyáját, és lerántja a pólóját. Azt hiszem kicsit lesápadtam. Elkezdett nevetni és megnyitotta a csapot. Teljesen lefagytam. Itt áll előttem tök pucéran, én pedig tökre lefagytam. Nem is mertem lenézni. A plafonra emeltem tekintetem és megpróbáltam elmenni mellette. Hát ez majdnem sikerült... Amilyen béna vagyok megcsúsztam és őt is elsodortam. A vége pedig az lett hogy elterült a puha szőnyegen... Én pedig rajta. Azt hiszem egyszerre kaptunk levegőért mikor megéreztük a másikat. Ágyéka ugyanis pont az enyém alá került. A törölközőm pedig elengedett. ,,kissé" zavartan próbáltam feltápászkodni, mikor megéreztem.
-Basszus Dylan állj már le.-morgok rá totál vörös fejjel.
-Ahan... Próbálj meg te parancsolni a testednek úgy hogy nem csak egy szimpla csaj fekszik rajtad, hanem a legdögösebb akit életedbe láttál.-nyögi vissza becsukott szemmel és összeszorított szájjal. A döbbenettől nem bírtam megmozdulni. Kikerekedett szemekkel, tátott szájjal és paradicsom fejjel néztem az alattam fekvő szőkeségre.
-Most meg mi van?-kérdezi még mindig csukott szemmel.
-Az előbb azt mondtad én vagyok a legdögösebb, és legokosabb csaj akit valaha láttál.-juttatom eszébe... Lehet hogy nem pont ezt mondta de naaa... Felpattan a szeme.
-Én erre nem emlékszem.-a szeme megakad rajtam. Vagyis majdnem...
-Pizza...-lép be Liam a fürdőbe és azzal a lendülettel fordul is ki.
-Basszus...-magamhoz szorítva a törcsit, felpattanok Dylanről és gyorsan felhúzom a bugyimat meg gatyámat. Még jó hogy pánt nélküli melltartót hoztam. Mikor felöltöztem hátra odadobtam a rongy darabot Dylannek. Mély levegőket véve... Szerintem még mindig a földön feküdt.

-Öhm..-köszörültem meg a torkom.-Megvagy?- kérdeztem zavartan.
-Uhh.. Jah..-válaszolt... Zavartan. Jesszus Dylan zavarban van??Mi a szösz?

-Ki megyek.-jelentettem be ami elég fura.
-Én meg fürdök.-köhintett. Hát... Ez egy élmény volt... XD