All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

8.-Ereszd el a Nutellát!

*Eric*

Pontosan két nap volt hátra. Két nap arra, hogy a démonidézés rejtelmeit megéljem. Egyáltalán nem vártam és legszivesebben elrohantam volna a picsába, itt hagyva Axist ezzel az egésszel, de valószínüleg - annak ellenére hogy szimpatizál velük - kinyírná az egész családomat. Azt pedig nem szeretném.

Épp a konyhába sétáltam be, hogy valami kaját juttassak a szervezetembe, amikor megláttam Axist amint a hűtő tetején üldögélt és egy kiskanállal a hatalmas Nutellát zabálta.

- Ereszd el a Nutellát! - kiabáltam rá azonnal, mire csak kiöltötte nekem a nyelvét.

- Álmodozz, Eric.

- Komolyan mondom, ereszd el! Az az enyém! És szállj le onnan!

- Miért tenném? - kérdezte nevetve.

- Jólneveltségből?

- Nekem olyan nincs. A szüleim rég meghaltak, senki sem tanított meg viselkedni. - vont vállat.

- Akkor itt az ideje elkezdeni, nem gondolod? - kérdeztem.

Megrázta a fejét és tovább kanalazta az édességet.

- Kapd be! - kiáltottam.

- Azt csinálom. Bekapom a Nutellát, nézd!

Felidegeskedtem és felálltam a konyhapultra, így felérhettem a hütő tetejét.

- Add ide! - kiáltottam rá.

- Nem! - nevetett fel.

Kapkodni kezdtem a kezemmel, de ő csak kvázi könnyedtséggel felemelte a Nutellát a magasba és nevetett rajtam.

Nagyon "mókás" volt az egész dolog, egészen addig a pillanatig, ameddig az édesség ki nem esett a kezéből és szilánkokká nem tört az üvege, a krém pedig szétfolyt a padlón.

Elkerekedett szemekkel néztem a padlóra, majd pedig rá.

- Halott vagy! - sziszegtem ki a fogaim között és már épp elkaptam volna a felsőjét, hogy beverjem a képét nem gondolva a következményekre, amikor anya lépett be a konyhába.

- Mégis mit művelsz Eric? - nézett rám elkerekedett szemekkel. - Azonnal szállj le onnan és takarítsd fel ezt a mocskot amit ide csináltál!

- De... nem én voltam! - kiáltottam el magam.

-Eric, ostobának nézel? Nem vagy már öt éves. Nem adhatod be a mesét, hogy a képzeletbeli barátod csinálta. Szedd szépen össze! - csörtetett ki a helyiségből.

- Ezt még nagyon megbánod! - fordultam Axis fele, majd leugrottam a pultról a seprűt keresve. 

- Ugyan már Eric! - fogta meg a vállaimat Axis. - Néha házi munkát is kell csinálni! - vigyorgott.

- Fogd be! - rivalltam rá.

- Ejnye. - szólt be valaki az ajtóból. Oda fordultam és megláttam Emmát. - Ez nem szép dolog, Axis! - jegyezte meg nevetve.

Axis vállat vont.

- Gyere szépen, hagyjuk Ericet takarítani! - jegyezte meg, majd egyszerűen kisétált a démonnal.

Mindkettőt kinyírom.

*

Egész nap nem láttam Axist, mivel Emmával töltötte a napot. Őszintén, nagyon örültem, mivel végre nekem is volt egy kis nyugalmam.

Épp a csatornák között váltogattam a televíziót, amikor Axis hátulról mellém ugrott a kanapéra. 

Majdnem szívrohamot kaptam.