All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

27.-Kínzó bosszú

*Eric*

Délután kiosontam a házból és a megbeszélt hely fele igyekeztem.

Ma végre vége lehet ennek az egész őrületnek...

Adná az ég, hogy amit Axis eltervezett, sikerüljön.

Lassan haladtam, minden lépésemre ügyelve, hogy nehogy valaki gyanút fogjon. Szerencsére szinte alig találkoztam démonokkal, így mondhatni a sétám egészen zökkenőmentes volt.

Egy mély levegőt vettem, mielőtt beléptem volna a terembe ahol a múltkor voltunk. Meglepetésemre most teljes sötétség fogadott ott.

- Axis? - kérdeztem.

Hangomra felgyulladt néhány lámpa, mely szinte megvakított. Hallottam, ahogy a hatalmas vasajtó bezáródik mögöttem.

- Eric Morgan... - hallottam meg a nevemet és instant tudtam, ki az. Csak egy valaki szólít így.

Végre sikerült kinyitnom a szemeimet.

Ott állt előttem.

Egy őrült mosoly futott végig az ajkain.

- Ejnye. Azt hiszem, valaki rossz kisfiú volt és nem hallgatott a gazdájára. - kezdett el megindulni felém, én pedig hátráltam, ám nekicsapódtam a hideg vasajtónak.

- Ezt szeretem. Amikor ennyire... félsz tőlem! - jelentette ki, majd megfogta a karomat. - Gyere szépen, most játszani fogunk egy kicsit!

Deux odaláncolt egy székhez.

Mozdulni sem bírtam félelmemben.

- Tudod-e, miért vagyunk itt, kedves Eric? - vigyorgott rám, amint kezeimet lebilincselte.

Nem válaszoltam, csak a padlót bámultam.

Erre lekevert nekem egy pofont.

- Rám nézz amikor beszélek hozzád te kis pöcs! - rivallt rám, de mivel ezután sem reagáltam, még kaptam párat. - Érdekes. - mondta. - Te vagy... az első bátor halandó, aki nem törik meg az akaratomnak. Tényleg ennyit ér neked az a szemét Axis?

Mindennél többet ér te kibaszott rohadék.

- Ér annyit, hogy megölesd magad miatta? Hm?

Nem válaszoltam továbbra sem.

A következő pillanatban erőszakkal felemelte az arcomat, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

- Válaszolj! - ordított a képembe.

- Mindent megér. - suttogtam.

Elvigyorodott.

- Hát mégis tudsz beszélni?

- Szarok rád. - jelentettem ki. - Öless meg, kínozz meg. Nem érdekel. Ha ezzel őt békén hagyod, akkor tedd.

- Hogy békén hagyom? - kérdezte szórakozottan. - Addig nem, ameddig el nem veszi az átkozott nővéremet!

- Nem fogja. - mondtam. - És miért beszélsz így Alanaról?

- Mert utálom őt. Utálom a kis tökéletes nővérkémet! Ha Axis nem veszi el... akkor az egész rajtad üt vissza. Addig kínozlak majd, ameddig nem lesz már egy körömdarab sem az ujjadon, amit levághatok. Ameddig minden belső szervedet puszta kézzel ki nem tépem. Ameddig ki nem leheled örökre a lelked.

Nyeltem egyet.

- Akkor gyerünk. - jelentettem ki. - Tedd meg! 

- Megteszem. Csak várunk még valakire. - mosolyodott el szélesen. - Ha most kínoználak meg és nem a szeme előtt, akkor semmi értelme sem lenne.