All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

20.-Üdv, a démonod!

*Eric*

Nem tudom említettem-e már, de Axis karjaiban felébredni a világ legjobb érzése.

Annyira boldoggá tud tenni, hogy el sem hiszem. Folytonosan csak mosolygok, amióta velem van.

Nem akartam még felkelteni mert túl édesen aludt, ezért csendesen kilopóztam a fürdőbe, arcot- és fogat mosni.

Senki sem volt otthon kettőnkön kívül, így furcsának is találtam, hogy valaki megszólított.

Eric...

Körül néztem, de senki sehol.

Hé... Eric!

Ismét sehol senki.

Ó... rossz helyen keresel.

- Axis? - kérdeztem. - Te vagy az?

Az a lúzer? Ugyan, dehogy!

Kezdtem bepánikolni. Mi ez a hang és honnan jön?

A fejedben vagyok.

Összeráncoltam a homlokomat.

- Figyelj, ne szórakozz velem! - mondtam idegesen.

Nem szórakozom. Nem vagyok Axis. A fejedben vagyok. Megmondtam.

- Mégis ki a fene vagy?

Üdv, itt a démonod!

Elkerekedtek a szemeim és kiejtettem a fogkefét a kezemből.

Meglepődtél. Nem igaz?

- Hagyj békén! - jelentettem ki.

Hm. Nem!

- Mi a fenét akarsz tőlem?

Csak beszélgetni akarok.

- Mégis miről?

Rólad, meg róla.

- Róla?

Axisról.

- Mi közöd neked Axishoz?

Egész sok közünk van egymáshoz. Régi jó cimbik vagyunk. Ó, de faragatlan vagyok! A nevem Deux, egyébként.

- Teljességgel leszarom a nevedet.

Ó, pedig jobb lenne ha nem tennéd...

- Csak kopj le! Hagyj békén!

Nem foglak. Ugyanis elszomorítasz. És dühös vagyok.

- Valóban? Miért? Mert boldog vagyok?

Egyrészt igen. Másrészt meg azért, mert vele vagy boldog. Axis-al.

- Hagyd őt békén! - kiáltottam.

Nem lehet. Tartozik valamivel.

- Mivel? - kérdeztem.

Azt ő tudja.

- Szállj ki a fejemből. Most!

Nem. Még csak alig jelentem meg. Máris elküldenél? Pedig még nem is beszéltünk arról, hogy mennyire erkölcstelen vagy.

Felnevettem.

- Szóval ezért keserítetted meg az életemet. Köszönöm. Mostmár legalább tudom. Van egy homofób démonom.

Miért? Szerinted normális amit művelsz?

- Miért ne lenne az? Csak mert a férfiakhoz vonzódom?