All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

18.-Ne törődj vele

Egy csomó szép dalt hallgattam írás közben (mint az alábbi is) és nagyon jó ihletet adtak, mert ez lett az eddigi leghosszabb és véleményem szerint a legjobb fejezet. :D Remélem tetszeni fog!:)

*Eric *

Másnap Axis karjaiban ébredtem fel. Megnyugodva konstatáltam, hogy amit tegnap este átéltem nem álom volt. Valóban itt van velem. És ez azt jelenti, hogy akkor a csókok és a vallomás is valódiak voltak. 

Megcirogattam az arcvonalát, mire felmordult.

- Jó reggelt! - köszöntöttem.

Megfogta a kezemet amivel az arcát simogattam, majd egy puszit nyomott rá és kinyitotta a szemeit.

- Jó reggelt! - mosolyodott el, majd felszisszent. - Az egész kibaszott nyakam elállt! - kezdte el masszírozni az említett területet.

- Ugh... ne haragudj! - mondtam. - Szólhattál volna, hogy ne aludjak rajtad.

- Ugyan. - legyintett. - Jó volt ez így!

Elmosolyodtam.

- Megyek zuhanyozni! - jelentettem ki, majd indultam volna le az ágyból amikor Axis megfogta a karomat és visszarántott, így nekiestem egyenesen a mellkasának.

- És hol marad a reggeli csókom? - vonta fel a szemöldökét.

Elnevettem magam, majd megfordultam, megfogtam az arcát és megcsókoltam.

Még mindig ugyanolyan fenomenális érzés volt, mint a tegnap éjszakai.

- Axis, mostmár...

- Ne! - fogta meg a derekamat. - Még ne menj!

- Van egy egész napunk smárolni. - nevettem fel. - De most muszáj lefürdenem.

- Csak még egyet! - kérlelt.

Elvigyorodtam, majd ismét megcsókoltam.

- Várlak vissza! - mondta, amikor sikerült végre lekászálódnom a lépcsőn.

Bolond. Teljesen, tisztára lökött. 

És annyira szeretem...

Elindítottam a vizet. Jól esett ez a forró zuhany.

Miután végeztem, magamra kaptam a törölközőt. Csak utána jöttem rá, hogy nem hoztam be ruhákat magammal.

A francba... nem mehetek ki így oda.

- Axis...! - kiáltottam ki.

- Igen?

- Nem tudsz nekem bedobni pár cuccot? Kint felejtettem a ruháimat.

- Te magad is ki tudsz jönni utána. - éreztem a hangján ahogyan vigyorog.

- Kérlek...

Felsóhajtott.

- Rendben. - mondta, majd hallottam, ahogyan kutakodni kezd a szobámban.

Kopogott.

Résnyire nyitottam az ajtót.

- Kösz. - vettem át a ruhákat.

- Seggfej vagy! - jelentette ki.

- Tudom. - nevettem el magam. - Kint találkozunk!