All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

23.-"Vihar előtti csend"

*Axis*

Sokáig öleltem Ericet, ameddig el nem engedett.

A szüleire pillantott, akik mindketten bennünket néztek. Nem tudom mit gondolhattak, mivel az arcukról nem tudtam semmilyen érzelmet leolvasni.

- Maradj itt, mindjárt jövök! - suttogta Eric, majd a szülei felé sétált.

Nekidőltem a fehér falnak és becsuktam a szemeimet.

Segítenem kell Emmán, hisz ő is segített rajtam. Nem hagyhatom, hogy meghaljon és nem csak Eric miatt, hanem miattam is. Nem tudnám elviselni, ha halott lenne. 

De egy valamit nem értek... Hol az angyala?

Ha Emma valóban haldokolna, a halálangyalának meg kellene jelennie, hogy egy utolsó csókkal elvegye tőle az életét. De nincs itt. Bárki is az... nincs itt.

Ez csak jót jelenthet.

Azt jelenti, hogy Emmának még nincs itt az ideje. 

Nem fog meghalni.

*Eric*

Odasétáltam anyáékhoz.

- Jól vagytok? - kérdeztem.

Mindketten bólintottak.

- És te kicsim? - simogatta meg anya az arcomat.

Hátra pillantottam a falnál ácsorgó Axisra.

- Jobban. - feleltem, majd visszafordultam anyához, aki önmaga is Axist nézte.

- Kedves fiú. - jegyezte meg.

- Axis? Az... - suttogtam.

- Amikor nálunk vacsorázott a múltkor, semmi kivetnivalót nem találtam benne és most sem találok. 

Elmosolyodtam. Ez egy jó jel anyánál.

- Ő... ő a te...

- Igen. - bólintottam.

Anya megfogta az arcomat. Szemei könnyben úsztak.

- Boldoggá tesz? Vagy olyan mint az a másik fickó aki csak kihasznált?

- Persze, hogy boldoggá tesz! - jelentettem ki. - Amióta megismertem... minden más. Valahogy minden... jobb. És az életnek ismét van értelme számomra.

Anya elmosolyodott.

- Szereted? - kérdezte.

- Szeretem.

Anya egy puszit nyomott a homlokomra, majd átölelt.

- Én csak azt akarom, hogy boldog légy, Eric. 

- Tudom anya. - suttogtam. - Tudom. 

Anya elengedett.

- Menj vissza hozzá! - mondta. - Mi most haza megyünk. Átöltözöm és később visszajövünk.

- Rendben. - bólintottam.

Anya elindult.

Apának még egy ideig elidőzött a tekintete rajtam.

- Mondd meg a fiúdnak - bökött az ujjával Axis irányába - hogy ne merjen megbántani téged, mert nem lesz jó vége. De mondd el neki azt is... hogy köszönök mindent, amit érted tett. - mosolyodott el halványan.

- Meglesz, apa! - feleltem.

Apa vállon veregetett, majd elindult anya után.

Abban a pillanatban éreztem igazán, hogy nekem vannak a legjobbfej szüleim ezen a világon.