All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

10.-Eljött az idő

*Axis*

Magyarázni kezdtem Ericnek a procedúrát.

- A padlóra a vérrel meg kell rajzolnod a jelemet.

- A jeledet? - kérdezte.

- Minden démonnak van egy jele. - világosítottam fel. - Adj egy papírt és ceruzát. Lerajzolom neked.

És lerajzoltam a jelemet.

- Gondolod, hogy menni fog?

Bólintott.

- És azután?

- Elmondod a varázsigét háromszor. De ezeket a dolgokat pontosan akkor kell megtenned, amikor éjfélt üt az óra. Szóval gyorsnak kell lenned.

- Értem. Ennyi?

- Ennyi. - bólintottam.

- Ez nem nehéz. - mosolyodott el. - De éjfélig még van három óránk. Addig mit csináljunk?

*Eric*

Ameddig az éjfélt vártuk, én és Axis leültünk kvízezni az interneten.

- Nézzük már meg, milyen személyiség vagy! - javasoltam neki.

- Felesleges. Úgyis a pszichopata jön ki. - mondta.

- Az nem olyan biztos. Gyere, csak egy teszt.

Axis megforgatta a szemeit, majd leült, egyenként válaszolni a kérdésekre.

- Na? - kérdeztem, amint a teszt kidobta az ereményeket.

A homlokát ráncolta.

- Én ezt nem értem. - bökte ki. 

- Hadd nézzem! - hajoltam a monitorhoz. 

Azon a következő szöveg állt:

Te kívül egy nagyon rideg személyiség vagy,aki nem fél kimondani amit gondol. Néha meggondolatlanul cselekszel és nem igazán mutatod ki azt, amit érzel, ám belül nagyonis érzékeny vagy.

Előbukott belőlem a nevetés és nem tudtam vele leállni. Könnyesre nevettem magam.

- Most meg mi van? - nézett rám Axis dühösen.

- "Belül nagyon érzékeny vagy" - idéztem, még mindig könnyezve a nevetéstől.

- Igenis, az vagyok. - duzzogott. - És érdekelnek mások érzései.

- Na persze! - forgattam meg a szemeimet.  - Te is szentlélekké avanzsálódsz? - nevettem fel.

- Ha elfelejtetted volna, megvígasztaltalak, seggfej. - jegyezte meg.

- Ami a szíveden, az a szádon. A tesztnek rohadt igaza volt. - mondtam.

- Fogd be! - tolta a képembe finoman a tenyerét, majd ő is nevetni kezdett.

Aztán egymásra néztünk és egy idő után már azon nevettünk, ahogyan a másik nevet.

- Nézzünk egy filmet! - javasolta Axis. - Akarok látni valami 22.-ik századi alkotást is.

- Oké. - egyeztem bele. - Nézzük meg az egyik kedvencemet. Pesze csak ha bírod a horrort.

- Cöh... - nevette el magát. - Egy démonhoz beszélsz.

*Axis*

Rájöttem, hogy lényegében ezek a filmek ugyanolyanok, mint a száz évvel ezelőttiek, azzal a különbséggel, hogy a díszletben tényleg minden valódi és egyáltalán nem használnak már zöld hátteret. A színészek meg egész furcsák, olyanok mint hajdan abban Az Éhezők Viadalának nevezett filmben a Kapitólium emberei. Végre megértettem miért nem rökönyödtek meg Eric szülei, amikor a vörös szemeimet és fehér hajamat látták.