All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

19.-Minden rendben

*Eric*

Otthon a szobámban Emma fogadott. Hatalmas vigyor ült ki az arcán, amikor meglátta, hogy kézen fogva jövök be Axissal.

- Gratulálok! - kiáltotta el magát, majd annyira szorosan ölelt át, hogy majd' megfulladtam.

Miután elengedett, elnevettem magam.

- Jövök neked egyel, Em. Igazad volt! Mindenben. - néztem rá Axisra, majd elmosolyodtam. Ő is visszamosolygott.

- Merre jártatok? - kérdezte Emma.

- Randiztunk. - felelte helyettem Axis. Nem mentünk bele a részletekbe. Hiszen ami valójában történt a mai napon, az jobb ha kettőnk között is marad.

- Édesek vagytok! - kuncogott Emma. - Hagylak is benneteket, okés? - mondta, majd vidáman kisietett a szobából.

Becsuktam az ajtót, majd lerúgtam a cipőt a lábamról.

Axis akkor már a fotelemben ücsörgött.

- Akarsz még csinálni valamit vagy mehetünk aludni? - kérdeztem.

Egy perverz vigyor ült ki a képére.

- Lenne ötletem arról, hogy mit csinálhatnánk! - jegyezte meg.

Megforgattam a szemeimet, majd leültem a számítógépem előtti gurulós székre, Axis fele fordulva.

- Veled alszom? - kérdezte.

- Nem. Kiraklak az ajtó elé mint a macskát. - jelentettem ki.

Elnevette magát.

- Gyere ide! - mondta.

- Gyere ide te! - vágtam vissza és meglepetésemre felállt a fotelből, majd pár másodperc múlva már a székem előtt állt. Nemsokára helyet foglalt az ölemben, természetesen úgy, hogy arccal felém volt fordulva.

Elmosolyodott.

- Emlékszel, hogy azt mondtad annak a cicababának, hogy az ágyasom vagy? - kérdezte.

Elnevettem magam.

- Igen. - bólintottam.

Erre csak beharapta picit az alsó ajkát, majd megfogta az arcomat és egy szenvedélyes csókot váltottunk.

Nemsokára az ágyamban kötöttünk ki (ne kérdezzétek hogyan másztunk fel oda, mivel az égvilágon fogalmam sincs), ahol egy egész hosszú csókcsatába kezdtünk, amit ezúttal Axis nyert meg.

Aztán egy új szintre jutottunk, ugyanis Axis a nyakamat kezdte el csókolni.

Beleborzongtam ajkai érintésétől, melyek a fenti részektől egészen a kulcscsontomig haladtak. Közben simogatni kezdte a felső testemet is és valahogyan már póló sem volt rajtam.

Aztán keze a felsőtestemről egyre lejjebb haladt, ameddig el nem ért az alsó pontomhoz. Picit habozott, de aztán ujjai lassan ráfeszültek a nadrágszíjamra.

- Axis, ne! - kérleltem, ahogyan rájöttem, mi is következne most. - Még ne!

Azonnal befejezte amit elkezdett.

- Sajnálom... - suttogta.

- Nem a te hibád! - nyugtattam meg. - Én csak... szóval én még nem...

- ...nem kell mentegetőznöd, Eric. - mosolyodott el. - Igazad van. Jobb, ha várunk ezzel. Hiszen... csak alig 2 napja járunk meg minden. Csak... elragadtattam magam. Ilyesmi még nem történt ezelőtt velem.