All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

24.-A döntés

*Eric*

A szürke ködből nem az lépett elő akire vártam.

Nem Axis tért vissza.

Hanem Deux.

Tudtam hogy ő az, ki más lett volna? Bár soha nem találkoztunk, arckifejezéséből és szeme színéből rájöttem.

Őszintén... valamiért nem lepett meg. Már vártam, hogy valamikor megjelenjen. Hiszen már az élet angyalom is lent volt nálam. Egyszer. De ezt most nem szeretném részletezni. Így most Deuxnak is esélye volt feljönni.

- Kurva nagy szarban vagy ahogyan látom. - jegyezte meg. Természetesen ez volt az első dolog, ami elhagyta a száját.

Rám vigyorgott, mintha semmi gond sem lenne ezen a világon és arcán elégedettség tükröződött.

Mérgesen néztem rá.

- Haldoklik, te állat! - suttogtam.

- Vettem észre! - bólintott.

- Kotródj innen! Nem cseszted el így is eléggé az életemet? Minek jöttél ide, huh? - keltem ki magamból.

- Eric Morgan. - ejtette ki csigalassúsággal a nevemet. - Félreismersz. Ugyanis... Ezúttal azért vagyok itt, hogy segítsek rajtad. Kivételesen.

- Anyádat hitegesd ezzel a szöveggel. - mondtam neki.

- Az anyám már ezer éve halott. - jelentette ki lazán. - Szóval nem igazán tudom hitegetni őt.

- Csak 200 éve. - mondtam.

Rám mordult.

- Kussolj!

- Te cseszted fel az idegeimet, ne várd, hogy hallgassak.

- Hol a szerelmed? Itt hagyott a szarban? - váltott témát.

Szíven ütött a kérdése.

- Én küldtem el őt. - védtem meg automatikusan Axist. - És hagyd ki ebből!

- Egek... annyira véditek egymást! - forgatta meg a szemeit. - Miért hagynám?

- Mert hagyd. Semmi közöd a kapcsolatunkhoz!

- Nagyon remélem, hogy az esküvőjére igyekezett. Bajok lesznek, ha nem veszi el a nővéremet. - próbált meg még jobban belém döfni.

Mérgesen pillantottam rá.

- Húzz már a picsába, erre most nincs időm! - kiáltottam rá. - Majd máskor baszogass, jó? - keltem ki magamból.

Ne beszéljen nekem erről, ne mondjon semmit Axisról.

Deux vigyorogva lépett hozzám közelebb.

- Fáj, mi? Fáj, hogy ez az egész... nem fog összejönni nektek.

Leültem a földre, fejemet a falnak döntve.

- Hagyj már békén! - hunytam le a szemeimet.

- Ugyan már! A szíved mélyén te is tudtad, hogy nem fog működni. Mégis hogyan lehettetek volna együtt? Axis egy démon! Te egy halandó vagy! És a szerződés is ott van közöttetek.

- Azt mondta, megoldja. - suttogtam. - Hogy elintézi.

- Egy nagy fenét intéz el! - bukott ki belőle a nevetés. - Axis? Na ne szórakoztass! Nem szeret téged. Csak játszadozik veled. Csak hiteget össze-vissza, te pedig minden szavát elhiszed. Ostoba halandó vagy... csakúgy mint a többi. Egyiknél sem vagy különb.