All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

28.-Ennek vége!

*Axis*

Az egyetlen ember akinek nem bírom elviselni a szenvedését, az Eric.

Erre most jöttem rá, ahogyan az arcát néztem, miközben Deux a földre tepert engem, teljes testsúlyával rám nehezedve és fojtogatni kezdett. 

Eric arca már teljesen vörös volt az idegességtől és a visszafojtott ordításoktól, a bilincs pedig a húsába mart, egyre mélyebbre, ahogyan próbált kiszabadulni. Szeméből patakzottak a könnyek. Így látni őt pedig jobban fájt, mint Deux szorítása.

Nem bukhatok el. Minden róla szól...

Egy gyors, cseles mozdulattal, térdemet használva hasba rúgtam Deuxot, aki felordított és engedett picit a szorításon, ezt pedig kihasználva sikerült kiszabadítanom magamat.

Hét másodperc elteltével ő is feltápászkodott. Szemei szikrákat szórtak és mélyen az enyémeket kémlelték.

Ha egy pillantással ölni lehetne...

Ismét hozzám lépett, most ököllel próbált meg támadni, ám szerencsésen kivédtem.

- Harcolj, gyáva féreg! - ordított rám.

- Harcolok. Csak nem úgy, ahogyan te. Nekem másak a módszereim.

Elnevette magát.

- Mert puhány vagy.

- Nem. - mosolyodtam el. - Mert nem vagyok érzéketlen. És nem próbálom meg tönkre tenni a legjobb barátom életét.

- Cöh. Barátok? - kérdezte gúnyosan. - Már nem vagyunk azok. - ezúttal ökle eltalálta a mellkasomat, mire a földre zuhantam. Püfölni kezdett. - És soha... - küldött felém egy ütést - ... nem is... - húzott be egyet az arcomba- ...voltunk azok! - ordította, majd gyomorszájon vágott.

Irtózatosan fájt. Deux rendesen megerősödött 100 év alatt. Eddig bevallom, egy gyenge kis féreg volt. Most már egy erős pszichopata. És ezáltal veszélyes.

Feltápászkodtam és letöröltem a vért az államról.

- Értsem úgy, hogy elfelejtetted azokat az éveket, amikor együtt ökörködtünk? Amikor Lucifer meg Mephisto harcát csak úgy elbasztuk, mert épp kedvünk tartotta? Amikor mindenkit bajba sodortunk?

Deux elmosolyodott.

- Végig kellett sétálnunk a vulkánban, háromszor. - nevette el magát. - De hát könyörgöm, minden héten összevesztek. Most is ezt csinálják.

Elnevettem magam.

- Emlékszem, persze. Mindenre. - nézett a szemembe, ám ekkor nem a rendes, hanem az őrült vigyora jelent meg az arcán. - De ettől függetlenül... szeretném, ha elvennéd a nővéremet. Eric pedig majd velem marad. Gondját viselem, ahogyan eddig is. Ha meg nem unom közben...

Hátra néztem Ericre, aki hevesen rázta a fejét.

- Harcolok érted, megmondtam. - jelentettem ki. - Ne is álmodj, hogy feladom! - mondtam, majd visszafordultam Deuxhoz. - Egész nap tudnám ezt csinálni! - ropogtattam ki az ujjaimat.

- Ne idézgess Amerika Kapitánytól. Ez nem a Polgárháború. - mondta Deux gúnyosan.

- Talán nem a Kapitányé, de az enyém igen. Az én harcom, az én csatám, az én háborúm. Mindez a legnagyobb kincsért! - mutattam Eric fele. - Halálomig harcolok.

- Eszméletvesztésedig! - javított ki. - Ó... ez jó ötlet! - jelentette ki, majd csattintott egyet, mire Eric feje lebicsaklott.

- Mi a...