All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

Karácsonyi különkiadás

Nemrég kiírtam, hogy szeretnék Karácsony alkalmából írni még egy fejezetet ehhez a történethez. Ha valaki esetleg erről lemaradt, akkor annak remélem kellemes meglepetést okozok ezzel a kis irománnyal.:) Boldog Karácsonyt és jó olvasást kívánok! ❤︎

*Eric*

Éjszaka volt.

Képtelen voltam elaludni, így a szüntelenül havazó tájat néztem az ágyból, miközben Axis karjai közt feküdtem. Csodáltam is, hogy esik a hó. Ilyen itt nem szokott előfordulni.

A fehér hópelyhek sűrűn, sebesen hulltak le, akár a Földre szálló angyalok.

Fogalmam sem volt, miért nem tudtam elaludni pont Karácsony éjjelén.

Talán én is izgultam az ajándékok miatt?

Kizárt. Bármennyire is szerettem ezt az ünnepet, nem voltam már gyerek. Pedig Axis minden egyes évben meg tudott lepni valamivel, s tudtam, hogy ez idén sem lesz másképp.

A munka miatt aggódtam?

Nem, ott is minden rendben volt, s különben is, minek agyaltam volna ilyesmin ünnepekkor?

Tényleg nem tudtam mi bajom lehet, csak azt tudtam, hogy nem jött álom a szememre.

- Eric... - simogatta meg Axis az arcomat. Csak most vettem észre, hogy ő is ébren van és engem fürkész. Mosolyogva nézett rám, miközben ujjaival végigsimította az arcvonalamat.

- Felébresztettelek? - kérdeztem.

Megrázta a fejét.

- Dehogy. Te is tudod, mennyire csendes vagy mindig - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Csak láttam, hogy nem alszol. Én sem aludtam - vallotta be.

Kissé fennebb csusszantam az ágyon.

- Te sem tudsz?

Megrázta a fejét.

- Miért? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs - válaszolta.

A gondolataiba merült. Szerettem ilyenkor megfigyelni az arcát. Már évek óta mellettem van, de még mindig ugyanúgy nézek rá, mint azon a napon amikor fülig beleszerettem tizenhét éves koromban. A mi szerelmi történetünk nagyon különleges és minden nap hálát adok azért, hogy végül minden a lehető legjobban sült el. Van egy csodálatos férjem, egy imádott kisfiam, egyszóval egy igazi családom, amit mindennél jobban szeretek.

- Cicám... - suttogta, majd ismét megsimogatta az arcomat.

Felnéztem rá mosolyogva, majd közelebb húzódtam és a mellkasára fektettem a fejemet. Ő beletúrt a hajamba és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

Mindig melegséggel töltött el amikor így feküdtünk és éreztem, ahogyan biztonságot nyújt számomra. Ez mindig, mindennél többet ért.

- Ennyi év után még mindig az a cica vagy akibe anno beleszerettem - jelentette ki.

- Ennyi év után még mindig ugyanaz a démon vagy, akit anno leszidtam, hogy kiöntötte a Nutellámat - válaszoltam.

Erre egy kisebb röhögőgörcs tört rá és a hajfürtjeimmel kezdett el babrálni.

- Ez a tegnapi miatt? - kérdezte.

- Ha Eddie meglátta volna... - vigyorogtam. - Jajj neked, apuci.

- Az a gyerek kiköpött te vagy. Komolyan, mintha a sors még egy Eric Morgan-el büntetett volna.