All hail my demon (Sequel to 'The Guardian'-hungarian)//befejezett//

29.-Bármit, érted

Szóval íme: eljött a befejező rész napja is:( Remélem tetszeni fog a vég, olvassátok el ez után az epilógust, az írói utószót, a playlistet meg az új történetem 'bemutatását' is:)

*Axis*

Eric fejét simogattam, miközben a karjaimban aludt a zötykölődő, sötét vonaton. Ő még nem tudja, de most gyakorlatilag elraboltam. Persze nem egészen. Alananak szóltam, hogy értesítse Emmát és a szüleit arról, hogy Ericel minden rendben lesz. Velem van, biztonságban. 

Könnyes búcsút vettem Alanatól. Nem fogom tudni meghálálni elégszer azt, hogy ennyit segített rajtam. Illetve megháláltam már, csak ő nem tud még róla: feladtam a halhatatlanságomat és neki ajándékoztam. Egyszóval aláírtam a szerződést. Így gyakorlatilag megmentettem őt és Ericel maradhatok addig, ameddig maradnom kell.  

Végül ugyanoda jutottam, ahová Patrick.

A szerelem tönkreteszi az embert. Csodálatos, de egyben pokoli kínszenvedés. És soha nem gondoltam, hogy én ezt átélem majd.

Eric megmoccant és kinyitotta gyönyörű, tengerkék szemeit.

- Axis?

Elmosolyodtam.

- Hol vagyok? - kérdezte.

- Biztonságban. - suttogtam. - Biztonságban vagy.

Eric feltápászkodott és körbe nézett, majd rám.

- Ez egy vonat.

- Jól látod! - mosolyodtam el még szélesebben.

- Hová megyünk? - kérdezte. - És... léteznek még vonatok?

- Igen. Tudod... vannak még hagyományos emberek, akiknek nem bírja a gyomra a teleportációt vagy nincs rá pénze. Egyébként... halványlila gőzöm sincs, hová megyünk. Csak egyszerűen el akartam szabadulni. Mindentől és mindenkitől. Kettesben lenni, csak veled.

Eric elmosolyodott.

- A lelkem...

- Visszakerült a testedbe. - feleltem.

- És te...

- ...halandó vagyok, igen. - bólintottam.

Megsimogatta az arcomat.

- Túl sok mindent adsz fel értem. Nem érdemlem meg!

- Nem eleget. - hajoltam közel hozzá, majd megcsókoltam. - És igenis, megérdemled. Megérdemled, hogy boldog légy! Szeretlek!

- Én is szeretlek! - mosolyodott el. - Mi lett...

- ...Deux-al? - kuncogtam. - Mondjuk úgy, hogy megtapasztalta, milyen amikor a saját testvére árulja el.

- Alana?

Bólintottam.

- Megölte öt. - feleltem.

Elkerekedtek a szemei.

- A saját testvérét?

- Deux egy őrült volt. Láttad, mit akart tenni veled. 

- Igen...

- Utálta Alanat. Alana pedig... nem akarta ezt megtenni vele, de nem volt más választása. Egyébként... nem halt meg egészen. Csak a Semmibe száműzte, ahonnan köztudottan senki nem tért többé vissza. Ő sem fog.