When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

4.

Másnap, szerda reggel, amikor felkeltem, szinte kómás állapotban vonultam le a konyhába, ahol Nadia már éberen üldögélt. Nem tudom, ezt hogy csinálja. Reggel fél 7 van, és ő már vidáman cseverészik anyuval, mintha már legalább délelőtt 10 lenne egy hétvégi napon. Bár lehet, hogy ő jobban kialudta magát, mint én.... (Ma már volt suli, ezért kellett korán kelni... Hosszú hétvége volt ugyanis egészen keddig)
Épp töltöttem magamnak tejet, hogy csináljak egy kis ébren tartó kávét, amikor Nadia megszólalt:
-Hol voltál tegnap? Egész délután vártalak.
-Találkoztam Sha.... valakivel. - ültem le vele szemben az asztalhoz a már készen lévő kávéval.
-Kivel? - csillant fel a szeme. Mindig ilyen, ha valami pletyka-gyanús sztoriról hall.
-Nem lényeg... Csak egy srác. - tettem hozzá, de láttam rajta, hogy ennyivel nem fogja beérni.
-Én hallgatlak. Tudod, hogy bármit elmondhatsz. Nem mondom el senkinek. Eskü!
-Hjajj... Tőled soha nem lehet nyugta az embernek, ugye? - nevettem. - Tudod, Shawn Mendes elhívott egy kávézóba.
-Hogy tessék? - nyelte majdnem félre a kenyérdarabot, amit épp megrágni készült. - Ez nem vicces. Ilyennel ne poénkodj csak azért, mert tudod, hogy imádom.
-Nem poénkodok. Komolyan beszélek. A koncert után, amikor a képet csináltuk, megkérdezte a nevem, és adott egy névjegykártyát. Utána meg twitteren írt. Ha akarod, megmutatom. - toltam az orra alá a telefonom, miközben befejeztem a reggelimet.
-Te jó ég! - nézett fel a telefonomból egy fél perccel később. - Randira hívott téged egy sztár? Ráadásul a kedvencem?? Úristeeen.
-Na, jó, Nady, ez még azért nem számít randinak. Csak beszélgettünk. De ide figyelj. Erről még ne beszélj senkinek, oké? Még én sem tudom, mi ez most, és jobban örülnék, ha először én rájöhetnék. Szóval se Eloisa, se Flavia, illetve senki amerikai az új suliból ne tudja meg, oké? A végén még elkezdik terjeszteni odahaza Olaszban, hogy összejöttem Shawn Mendessel.
-Persze. Dehogy mondom el. Erre is esküszöm.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
~~~
Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, amikor Nadia odahajolt hozzám.
-Azt hiszem, nem sokat segít, hogy ha nem mondom el senkinek.
-Tessék? Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül, mire belenyomta a saját telefonját a kezembe. Mikor ránéztem, egy cikket láttam megnyitva. És ott volt egy kép, amin én voltam. Tegnap, a kávézóban. Shawnnal szemben ülve. Már akkor féltem, hogy a suliból más is olvasta a cikket, és nem volt alaptalan a félelmem. Aznap többen megbámultak, néha sugdolóztak is. Istenem, én nem is vagyok híresség, most mi ez az egész? gondoltam. De közben tudtam a választ. Ha egy másik lány helyében lennék, én is megbámulnám a lányt, aki Shawn Mendessel beszélget egy kávézóban. Így próbáltam minél kevésbé feltűnően eltölteni a napomat, amiben Shauna sokat segített nekem. Ezért hálát adtam az égnek, hogy akármennyire szereti a srácot, nem féltékeny rám, hanem segít. Ilyen egy igazi barát. És nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen hamar az ideköltözésem után már van egy ilyen barátnőm.
~~~
Suli után amikor hazaértem, rögtön bekapcsoltam a laptopom, és megnéztem, hátha találok még valamit magamról. (Elég szánalmas lehettem, amint magam után kutakodtam, de őszintén, ki ne tette volna ezt a helyemben?) Végül, miután elég találgatást olvastam a Shawnnal való "idáig eltitkolt kapcsolatomról", kikapcsoltam a gépem, leültem az ablak elé a földre egy rakás párna tetejére (így helyettesítem a szobámban a széles ablakpárkányt, amin ülni lehet, és ami a filmekben minden korombeli gazdag lánynak van), és elkezdtem olvasni. Úgy másfél óra telhetett el, amikor jött egy smsem Shawntól. Eléggé meglepődtem, de most már nem volt bennem hitetlenség, hogy becsap valaki. "Szia Allie, hétvégén ráérsz? Találkozhatnánk." Válaszul erre inkább felhívtam, mert úgy is meg akartam kérdezni, hogy látta-e a "cikkeinket".
-Heey, szia, gyorsan reagáltál. Mit gondolsz? - vette fel két csörgés után.
-Szia. Hát, felőlem találkozhatunk. Vagyis... Én ráérek.
-Oké, akkor szombat délután? Fél 3? Találkozzunk a kávézónál, jó?
-Aha. Az úgy jó lenne.
-Akkor megbeszélve.
-Igen. Shawn, láttad a cikkeket?
-Mármint miről? A tegnapról? Igen, láttam, de nem volt eddig időm elolvasni őket. Igazából kedvem se volt. Miért?
-Csak azért kérdeztem, mert láttam őket, és kíváncsi voltam, te mit gondolsz.
-Azt gondolom, hogy ne törődj velük. Én már megszoktam, próbáld meg te is. Amúgy nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkezdik a sztorigyártást.
-Jó, köszi. Akkor... szombaton. Addig is szia.
-Szia, legyen jó heted!
Igazából még meg akartam kérdezni tőle, hogy most akkor mi van velünk, de nem volt elég bátorságom, így inkább gyorsan letettem a telefont. Pedig ez a legfontosabb kérdés, amin folyton gondolkodok. Nem baj, majd legközelebb. Addig gyűjtöm a bátorságot hozzá.
Mindenesetre pár perc után (amit végiggondolkodtam Shawnról) megkerestem anyut, és megkérdeztem, hogy elmehetek-e szombaton. Szerencsére megengedte, aminek nagyon örültem, mivel Shawn egyre inkább elcsavarta a fejem, és már szerettem volna újra beszélgetni vele. Azért anyu kötött feltételeket, hogy "biztonságban tudhasson". De aztán örömömet látva arcán az aggódást boldog mosoly váltotta fel, majd nosztalgiázó, elhomályosult szemekkel ölelt át, miközben azt motyogta magában, hogy "milyen szép is az a diákszerelem". Erre én csak vigyorogni kezdtem, majd felajánlottam, hogy segítek neki vacsit csinálni, így felálltunk, és lesétáltunk a konyhába. Egészen lefekvésig, ha anyu rám nézett, mosolyogni kezdett, aminek örültem, mert így boldoggá tehettem őt csupán azzal, hogy megjelentem a folyton Shawnon gondolkodó fejemmel, amin valószínűleg látszott, hogy kin gondolkodik... :D Próbáltam nem gyerekes történeteket kitalálni arról, hogy milyen lesz majd újra találkozni Shawnnal, mert akkor annál nagyobb csalódás lesz, ha kiderül, hogy nem azért szeretne találkozni velem (már másodjára), mert belémzúgott, vagy bármi ilyesmi. De az agyamnak nem tudtam parancsolni... Kezdtem elhinni anyunak, hogy milyen szép a diákszerelem. <3