Alessia családja Amerikába költözik, majd év közben új legjobb barátnője elrángatja egy Shawn Mendes-koncertre, mert úgy gondolja, Allie nagyon visszahúzódó. A koncerten egy pillanatra találkozik a pillantása a sráccal, és attól a perctől megváltozi...
Alessia Costello vagyok, 18 éves. Olaszországban születtem, ott is nőttem fel, de tavaly Amerikába költöztünk. A húgom, Nadia nem volt túl boldog, mert az összes barátnőjét ott kellett hagynia, de a végén sikerült meggyőznünk, hogy jó lesz neki itt is. Én örültem, végülis, Amerika az Amerika. Mindig is álmodoztam róla, hogy egyszer eljövök ide. Ki nem? Szerencsére viszonylag könnyen beilleszkedtünk, és én már pár hónappal később, az első sulis napokban találtam barátnőt, Shauna MacDowell személyében. ~~~ Október volt, amikor egyszer csak azzal állított be hozzánk, hogy 3 hét múlva koncertre megyünk. Nem nagyon szeretem a koncerteket. Annyira nem vagyok társasági lény, nem szeretem a tömeget. A mai popzenének sem vagyok valami nagy híve. Nincs kedvenc színészem vagy énekesem mint például Nadiának. Neki van vagy hatszáz... De mivel Shauna a szülinapjára kapta (a nagymamájától) a jegyeket, és olyan boldog volt, hogy inkább úgy döntöttem, úgysem árt meg, ha elmegyek vele. (Legalább Nadiának is tudok szerezni tőle autogramot...) És most itt vagyunk, november van, és egy Shawn Mendes koncert kezdésére várok az első sorban (!!). Shauna nagyon izgatott, már öt napja csak ezt hallgatom tőle, hogy "mennyire cuki ez a srác" meg hogy "milyen jó hangja és dalai vannak". Hát, nem tudom, engem annyira nem fogott meg az interneten keresztül. De örülök, hogy ő ilyen boldog ettől az egésztől. Már egy órája álltunk a tömegben, összepréselődve idegen emberekkel, ráadásul semmi tiszta levegő nem volt, csak felmelegedett, izzadságszagú. Elég kényelmetlenül éreztem magam, a dalokból sem sok jött le nekem az állandó visítás miatt... Majd' megsüketültem. De nem szóltam egy szót sem, figyeltem tovább. Egy kis idő után egyre jobban megtetszett a srác hangja és stílusa, és be kell vallanom, egy kicsit meg is tetszett. Éppen a Stitches című dalát énekelte, a rajongók visongása közben, amikor egyszer rám nézett. Én is pont rá néztem, és találkozott a tekintetünk.... Gyönyörű szemei vannak..... Abban a pillanatban belezúgtam. Igen, tudom, elég könnyen, de nem tehettem semmit.... Egy hosszú percig (amit én többnek érzékeltem) néztünk egymás szemébe, majd ő továbbnézett. Ezek után már nem találtam olyan zavarónak a hozzám préselődő embereket, a sikítozást, ugyanis ez a pillanat elfeledtette velem, hol is vagyok, és egy kicsit átéltem azt, amit a többi rajongó ezerszer átélt már. Mintha csak nekem énekelne. Mintha semmi más nem érdekelné. Még mindig nagyban álmodoztam, amikor észrevettem, hogy sajnos vége a koncertnek, és egy hihetetlen hosszú taps után a hatalmas tömeg az ajtó felé kezdett nyomulni, hogy minél hamarabb odaérjen és sorbaálljon Shawn asztalánál. Ekkor már én is fellelkesülve nyomultam a tömeggel, Shaunával magam mellett, hogy autogramot és fotót kérhessek. Jó sokáig kellett sorban állni, de legalább addig Shaunával tudtam beszélgetni, főként a koncertről. Majd lassan ő is sorra került (előreengedtem, és megbeszéltük, hogy hol találkozunk pár perc múlva), és végül én léphettem oda Hozzá. Ahogy odaadtam neki az egyik saját képét (amit Nady adott, hogy legyen mit aláíratnom), rögtön, fel sem nézve aláírta, mire nem bírtam tovább, és megszólaltam: -Csinálhatunk képet? - kérdeztem, erre pedig rögtön felkapta a fejét. Egy pillanat múlva felismert, elmosolyodott, majd bólintott egyet. Felállt az asztaltól és odalépett mellém, holott úgy terveztem, én lépek a fotózásra kialakított helyre... ám ő megelőzött. Elkészült a kép, ő visszaült, én pedig mentem volna tovább, amikor (első alkalommal) megszólalt ő is: -Hogy hívnak? -Alessia - válaszoltam meglepődve, mire ő kihúzott egy papírt a zsebéből, ráfirkantott gyorsan valamit majd a kezembe nyomta. -Remélem, még találkozunk! - mondta, mire én mosolyogtam rá. Amikor kiértem, Shauna már idegesen toporgott a megbeszélt helyen. - Mi tartott ennyi ideig? Azt hittem, már elraboltak... - Nyugi már. Nem kell azért túlzásokba esned. - nevettem. - Bármi megtörténhet! - válaszolta ideges arccal, de a szemén láttam, hogy már nevet. - Jó, oké, felfogtam. - Na, de mégis mi volt? - Van aláírásom és fotóm. - Az nekem is, mégis gyorsabban végeztem. És nem ezt kérdeztem. - Hát, megkérdezte a nevemet is. Ja és adott még egy papírt. - lengettem meg előtte. - Úúú, mutiii, mi az? Mivel még én sem olvastam, együtt hajoltunk a papír fölé. Shawn névjegykártyája volt, amin volt egy odafirkantott kis szöveg: "Alessia. Szép név. Majd hívj fel valamikor." És egy telefonszám. (!?!) - Úristeeen! - visított fel barátnőm. Erre én elkezdtem kirángatni őt az épületből, miközben próbáltam nyugodtnak tűnni , pedig belül én is sikítani tudtam volna.
Hisz végülis... Kaptam egy telefonszámot Shawn Mendestől!! <3
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
