When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

11. Húgok

Másnap az izomláztól kissé nehezebben sétáltam lefelé a lépcsőn, miközben éppen Shawnnal beszéltem telefonon. Panaszkodtam is neki egy sort, amiért így lefárasztott, de ő csak nevetett, majd azt válaszolta, hogy ő is fáradt. Ezek után rátértünk arra a témára, hogy aznap mit csináljunk. Felvetettem neki, hogy eresszük össze a húgainkat, amibe ő beleegyezett, majd megkérdezte Liyah-t, aki szintén belement. (Én előző reggeli beszélgetésemből Nady-val tudtam, hogy ma ráér.) Így lett végül az a program, hogy Shawn átjön egy, vagy másfél órával később Aaliyah-val, és itt maradnak délutánig/estig.
Miután letettem a telefont, hozzákezdtem a reggelimhez, amit telefonálás közben, a telefont a fülemmel a vállamhoz szorítva, óvatosan (de mindkét kezemet használva) készítettem el. Egy idő után feltűnt, hogy furcsán csend van a házban, se Nadia, se anyu mozgásának hangjait nem hallottam semerről. Ez mondjuk nem lepett meg, mivel általában én kelek legkésőbb, Nadia pedig szereti anyut kísérni a boltokba. Így miután bepakoltam a mosogatógépbe a piszkos cuccaim, kimentem az előszobába megnézni, hogy hagytak-e üzenetet valahol. Szinte rögtön meg is láttam a bejárati ajtó melletti asztalkán egy papírcetlit, amin húgom ismert kézírásával (és sajátos becézésével, ahogy csak ő hív) az alábbi üzenet állt: "Alle, elmentünk anyuval bevásárolni. 11-12 körül jövünk. N+A♡"
Magamban rögtön meg is jegyeztem, hogy nagyjából egy időben fognak jönni Shawnékkal, bár remélem, egy kicsit hamarabb... Mégis ők a házigazdák. Ráadásul azt sem akarom, hogy Aaliyah unatkozzon.
Felmenve a szobámba gyorsan elpakoltam pár tegnapról kint maradt fölösleges dolgot (nem vagyok rendmániás, de a helyre szükségem van, mert nem olyan nagy a szobám), majd átnéztem Nadia szobájába, hogy ott is egy minimális rendet tegyek. Szerencsére anyu pont pár napja, karácsony előtt mondta neki, hogy takarítsa ki a szobáját, így még nem volt olyan rendetlenség, mint ami szokott lenni. (A húgom a rend és tisztaság káoszba és piszokba változtatásának királynője... :D) Nem is nagyon pakoltam, nehogy megharagudjon, amiért eltüntettem valamijét azáltal, hogy máshová pakolom, mint ahol a helye lenne.
Miután végeztem, visszamentem a saját szobámba, elővettem a gitárom és a kottás füzetem, leültem a szőnyegre, és játszottam pár dalt.
Éppen végeztem egy dallal, amikor meghallottam az ajtót nyílni, a lépcsőn lefelé menet pedig már anyu hangját is hallottam. De amikor leértem, mégis meglepődtem, mert négyen álltak a konyhánkban az anyu által vásárolt cuccokkal teli zacskókkal a kezükben. Nem vettek észre, mind a négyen nekem háttal álltak, mire én Shawn háta mögé lopóztam, és felnyúlva kezeimet a szeme elé tettem. Ő egy picit megrándult meglepetésében, majd felemelve a szatyor-nélküli kezét megérintette a kézfejem.
-Hmm... Allie? - kérdezte, mire én nevetve, de közben bosszús tekinteteket vetve a megforduló Shawnra válaszoltam.
-Nemáár... Honnan jöttél rá?
-Nem volt nehéz. Tudtam, hogy csak te vagy a házban, és csak egy ember van, aki eddig ezt a szemtakargatósdit csinálta velem. Az pedig Liyah, akinek kisebb a keze, ráadásul most tudtam, hogy tele van szatyorral... - magyarázott, majd abbahagyta, amikor én megunva a tervem (miszerint jól meglepem Shawnt) bénaságának ismertetését az egyik kezemmel a feje tetejét, a másikkal az álla alatt fogtam meg, és egy gyengéd, de akaratos mozdulattal becsuktam a száját. Ő erre elvigyorodott, majd mikor elengedtem, újból megszólalt.
-Mi van, Costello, nem bírod az égetést? - mire én csak a szemeimet forgatva megfordultam, és segítettem anyunak kipakolni a maradék zacsikból. Amikor végeztem, hátra se nézve Shawnra, felvonultam a szobámba, a szokásos módszeremmel, miszerint kettesével veszem a fokokat. Sajnos nem jutottam fel, ugyanis a lépcső felénél járva hirtelen két kéz megragadta kétoldalról a derekam, és megállított, amitől majdnem el is estem... Hátranézve láttam, hogy Shawn minden erőlködés nélkül tart vissza engem, és közben nagyban vigyorog. Elkezdtem ficánkolni, hogy engedjen el, de ő csak szorosabban fogta az oldalam, és nem engedett. Pár percnyi huzakodás után Shawn egyszer csak előrébb lépett egy lépcsőfokot, és szorosabban átölelte a derekam, majd felemelt, és elindult felfelé. Első meglepetésemben lefagytam, de aztán észbekaptam, és folytattam a harcom Shawn ellen. Sajnos ő túl erős ahhoz, hogy én, aki nem nagyon mozgok, legyőzhessem őt. Így felvitt egészen a szobámig (elvitt Nadia ajtaja előtt is, ahonnan egy pillanatra még láttam, ahogy a két lány értetlenül bámul ki ránk...), ott pedig ledobott az ágyamra. És nem túlzok, ha azt mondom, dobott. Szerencse, hogy nagyon puha az ágyam... Amint leérkeztem az ágyamra, felültem, és folytattam az ütlegelést. Majd mivel Shawn nem védte magát, már nem ítéltem viccesnek az ütögetést, szóval abbahagytam viszonylag hamar.
Így csak üldögéltünk egymás mellett (nem kínos) csöndben.

Pár perc elteltével viszont Shawn letérdelt a szőnyegre, elővette a gitárom, és elkezdett játszani random dalokat. Egy idő után meghozta az én kedvemet is, így én is elkezdtem énekelni vele. Gyorsan el is repült ezzel az idő, pár percnek tűnő idő után jöttek is a húgaink szólni, hogy menjünk ebédelni. Magamban örömmel konstatáltam, hogy látszólag jól kijönnek egymással.
A délutánt is zenéléssel illetve egymás piszkálásával töltöttük, majd megnéztünk egy filmet. Hívtuk a lányokat is, de ők valami mással voltak épp elfoglalva, így nem erőltettük a dolgot.
Este Karen értük jött kocsival, így mielőtt elindultak, megkérdeztem az éppen öltözködő Aaliyah-t, hogy hogy érezte magát.
-Nagyon jól, köszi a meghívást. - válaszolta, és közben összemosolygott Nadiával.
-Remélem, a húgom normálisabban viselkedett, mint velem szokott. - nevettem a mellettem álló, kicsit elvörösödő húgomra.
-Teljesen normális volt. Inkább, mint én. - nevetett vissza rám Liyah.
-Ezt örömmel hallom.
-Én viszont kevésbé. - szólt közbe Shawn, aki épp visszajött a nappaliból, ahol elköszönt az épp dolgozó anyutól. - Az idióta formáddal mutatkoztál be?
-Nem vagyok idióta!
-Tényleg nem az! - mondta Nady is.
-Hát, a lényeg, hogy jól összebarátkoztak. - mondtam Shawnnak vigyorogva, látva azt, ahogyan tulajdonképpen "védik" egymást. Shawn csak visszavigyorgott, majd amíg Aaliyah is bement elköszönni, megcsókolt, aztán kimentek Karenhez, aki már a ház előtt várta őket, és hazamentek.
Az emeletre felfelé menet Nadia utolért, és elkezdett mindenfélét mesélni a napjáról. A mondandója minden mondatából az jött ki, hogy mennyire jófej Shawn húga, és hogy milyen jól szórakoztak, aminek nagyon örültem, mert ezek szerint tényleg megkedvelték egymást.
Amikor Nady befejezte az áradozását (amiben köszönetmondás is volt, amiért meghívtam), úgy hagytam ott a szobája előtt, hogy éppen azon gondolkozott, hogy elmondja-e az osztálytársainak vagy az olasz barátnőinek, hogy Shawn Mendes húgával töltötte a napot, és hogy barátnők lettek.
Mikor végre bemehettem a szobámba, rögtön felhívtam Shaunát, hogy ráér-e találkozni, ezzel enyhítve lelkiismeret-furdalásomat. Szerencsémre beleegyezett, így megbeszéltünk egy találkozót a városban egy kávézóban. Ennek köszönhetően nagyjából fél óra múlva úgy indulhattam el a kávézó irányába, hogy nem gondoltam azt, hogy borzalmas barátnő lennék.