When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

29. Turné előtt

A következő két hét gyorsan eltelt, Nady-val töltöttem az idő nagy részét, ezzel megpróbáltam a kedvét jobbra deríteni, mert minden egyes alkalommal, amikor szóbakerült a turné (ami elég gyakran előfordult), teljesen elkomorodott.
Két nappal az indulás előtt már be voltam pakolva, de még így is folyton azon járt az agyam, hogy mi kellhet még.
-Szerintem nem lesz szükséged három hajkefére is. - szólalt meg Shauna, aki átjött hozzánk segíteni nekem átnézni a becsomagolt dolgaimat, felemelve a szóban forgó szépítkezési kellékeket.
-Mi van, ha elhagyom valahol az egyiket? Aztán még egyet.
-Nem fogod elhagyni sehol egyiket sem. Kettőt elhagyni meg még inkább lehetetlen. Főleg neked. Te mindig minden helyet háromszor leellenőrzöl, mielőtt elmész onnan. - magyarázta a hajkefékkel hadonászva.
A szerencse az volt, hogy Shauna teljesen normálisan vette a hírt, miszerint itthagyom két hónapra, és elmegyek egy turnéra. Először ledöbbent, aztán hitetlen nevetésben tört ki, utána elkerekedett szemmel kérdezgette, hogy ezt most komolyan mondom-e, végül sikítozni kezdett, hogy milyen király dolog ez. Főleg amikor hozzátettem, hogy őt is beviszem valahogy a torontói koncert színfalai mögé. És azóta is folyton csak az előnyöket és érdekességeket sorolgatja, mint például:
-Tudod, mi a vicces? Én egész életemben itt éltem Torontóban, te meg most jöttél ide még éppen csak egy éve, és mégis te mész most el és jársz körbe egy csomó amerikai várost, ezzel elintézve, hogy hamarabb eljuss az összes fontos városba, ahová életemben menni akartam.
Vagy esetleg:
-Figyelj, ez tök jó. Pont aznap lesz a torontói megállótok, amikor egy éve úgy igazán legjobb barátnők lettünk.
Szóval ilyesmi dolgokat osztott meg velem szinte megállás nélkül, kivéve, amikor megszakította olyan megjegyzésekkel, mint a "ezt a ruhát mindenképpen vidd el, ha Shawn ebben meglát, tutira elájul" és hasonlók, amikor meglátott egy addig be nem pakolt ruhadarabot a szekrényemben.
-Jó, akkor csak kettőt viszek. - mondtam végül, majd kivettem a kezéből az egyik fésűt.
-Viszont hajgumiból nem árt több. - nézelődött tovább.
-Ennyi elég lesz. Ha meg elhagyom mindet, majd nem fogom össze a hajam.
-Megőrültél? Nyáron? Meg fogsz sülni.
-Kibírom. - vontam vállat.
-Néha nagyon nehéz a logikádat követni, ugye tudod? Beraksz három nehéz hajkefét, mert attól félsz, hogy elhagyod, de a könnyű és kis helyet foglaló hajgumikból csak párat teszel, és nem érdekel, ha elveszted mindet. Nem értelek, te lány. - rázta a fejét nevetve, mire én is elnevettem magam, majd a kedvéért még felmarkoltam egy adag hajgumit az asztalomról, és beledobtam a lábánál heverő táskába.
A következő pillanatban egy rövid kopogás után kinyílt az ajtó.
-Anya üzeni, hogy kész az ebéd. Meg azt kérdezi Shaunától, hogy te is maradsz-e? - mondta Nady.
-Te jó ég, máris ennyi az idő? Nem, sajnos nem maradhatok, haza kell mennem ebédre. De legközelebb tuti maradok, mert imádom anyukátok olasz kajáit. - tápászkodott fel a földről barátnőm, majd összeszedve a cuccait elindult kifelé, velem a nyomában. Az ajtónál elbúcsúztam tőle, majd mondtam neki, hogy másnap még beugrok hozzá elköszönni.
Amikor visszasétáltam a szobámba, megláttam egy csomagot az ágyamon feküdni. Először azt hittem, hogy Shauna felejtett ott valamit, de amikor felemeltem, kicsúszott belőle egy papírdarab, amin rögtön észrevettem a húgom írását.
"Vidd el ezt magaddal, és bármikor, ha honvágyad van, nézz bele, és jusson eszedbe, hogy mi mindig veled vagyunk lélekben. Szeretlek, Alle. Vigyázz magadra. Nady"
Ez eléggé felcsigázta a kíváncsiságomat, így szinte letéptem a csomagolást a benne lévő tárgyról, bár óvatosan akartam kinyitni. A csomagolópapírban egy kicsi, de viszonylag vastag füzet volt. Szétnyitottam, és amint megláttam a tartalmát, könnyek gyűltek a szemembe. Egy icipici fényképalbumot csinált nekem azoknak a fényképeknek a kicsinyített másából, amikről tudta, hogy a kedvenc képeim kettőnkről, a szüleinkről, az egész családunkról, és nem mellesleg Shawnról.
-Tetszik? - szólalt meg egy tétova hang az ajtóban.
Rögtön felpillantottam, és bár a szemeim könnyesek voltak, láttam a húgomat nekidőlni az ajtófélfának, miközben a kezét tördelte.
-Nagyon tetszik. Imádom. Köszönöm. - álltam fel, majd odasiettem hozzá, és szorosan átöleltem. - Nagyon fogsz hiányozni, ugye tudod, Nana?
-Nekem is te. - mondta olyan halkan, hogy csoda, hogy meghallottam. Kicsit hátrébb hajtva a fejem lenéztem az arcára, és láttam, hogy neki is ugyanolyan sós vízcseppek folynak le az arcán, mint nekem.
-Szeretlek. - szólaltam meg újra, aztán inkább elhallgattam, mert éreztem, hogy zokogásban törnék ki, ha folytatnám. Ő nem is válaszolt, csak hüppögést lehetett hallani az arca irányából.
-Ebéd! - jött a kiáltás a földszint irányából.
-Na, ne sírjunk. Anyu nem fogja tudni, mi bajunk van. - nevettem, a kezeim élével letörölve az arcomról a könnyeket.
Miután elengedtem Nadiát, gyorsan bementem a fürdőszobába, és rálocsoltam egy kis hideg vizet az arcomra, hogy hátha úgy kevésbé látszik a sírásom nyoma. Nem akartam, hogy anyu meglássa, hogy sírtam, mert tudtam, hogy akkor ő is rákezd. Annak pedig az lenne a vége, hogy apu este hazajön, és mindhármunkat ott talál a kanapén zokogva, ahogy sírós hangon megpróbáljuk kibeszélni magunkból a szomorúságot.
Erre gondolva még egyszer belenéztem a tükörbe, meggyőződve arról, hogy annyira nincs nyoma az esetnek, majd lesétáltam az ebédlőbe.

Másnap délelőtt átfutottam barátnőmék házához, ahogy ígértem, ahol szerencsére nem volt semmi probléma sírás-ügyileg, mert Shauna csupa vidámság és izgatottság volt. Kissé olyan érzés volt mellette állnom a saját viszonylag szomorú érzéseimmel, mintha ő menne el, és nem én.
Megbeszéltük, hogy majd skype-on beszélünk, meg hogy majd küldök sok képet, aztán szorosan megöleltem őt is, és hazamentem.

-Alle! - visította a húgom, amint beléptem a házba.
-Igen? - kiáltottam vissza, miközben levettem a cipőmet.
-Gyere fel a szobámba! Most!
-Mi a gond? - kérdeztem aggódva, ahogy felsiettem a lépcsőn.
Amikor benyitottam, csak azt láttam, hogy az ágyán hever és a laptopjára bámul.
-Történt valami? - ismételtem meg a kérdést, ahogy lehuppantam mellé.
-Igen. Képzeld, van rólam egy cikk a neten!
-Milyen cikk?
-Valami ilyen pletyizős tiniknek szóló oldalon.
-Miért van rólad ott egy cikk?
-Nem tudom, valószínűleg kiderítették, hogy Shawn Mendes barátnőjének a húga vagyok.
-Azt hogy?
-Instagramon, gondolom. - majd mivel még mindig összehúzott szemöldökkel néztem rá, folytatta: - Liyah felrakott egy közös képet rólunk még azután, hogy legutóbb találkoztunk. Meg veled van egy csomó kép a te instádon meg az enyémen is.
-És mit írnak? - hajoltam közelebb.
-Igazából semmi érdekeset, nem is hosszú a cikk. Csak ilyen mindenféle dolgot arról, hogy van egy húgod, meg hogy hogy hívnak, hány éves vagyok, mi csinálok. Alapvető információk. De hű. Tök fura, hogy rólam írtak. Senki sem vagyok. Bár az oldal sem nagy szám. - magyarázta, miközben a szememmel átfutottam a sorokat.
-Na, majd írhatnak rólad, amikor elviszlek a koncertre. Oda foglak tolni egy újságíró elé. - kacsintottam, majd egy aprót löktem a vállán a sajátommal, mire ő csak nevetett.
-Nem, kösz. Megvagyok így. Inkognitóban.
-Nem gondoltam komolyan, nyugi. Elég, hogy rólam írkálnak, nem kell a többi családtagomról is.
-Zavar?
-Az, hogy írnak rólam?
-Aha.
-Néha. De amúgy nem annyira érdekel. Írjanak, akit akarnak. Nem tudnak semmit. Amúgy sem vagyok sztár, nem írnak sokat. Vagyis kifejezetten kevés alkalommal van rólam cikk. El sem tudom képzelni, Shawnnak milyen lehet. Akármit csinál, szinte mindenhol azt vesézik ki. - gördültem a hátamra, de mivel Nady ágya nem túl széles, és így is sok helyet foglaltunk, a testem fele már lelógott a levegőbe, illetve a karommal már a földet súroltam.
Nadia kihasználva a csodás alkalmat egy aprót lökött rajtam, mire sikítva legurultam az ágyáról.
-Hé! Ezt meg miért csináltad? - álltam fel nevetve.
-Csak úgy. - válaszolta, miközben úgy nevetett, hogy magzatpózba gömbölyödve fogta a hasát.
-Nevess csak, majd jön a bosszú. - "fenyegettem" meg, a mutatóujjamat rázva felé.
-Alig várom. - nyújtotta ki a nyelvét, majd visszafordult a laptopja felé, rögtön megnyitva mindenféle új weblapot.
Én csak megráztam a fejem mosolyogva, majd kisétáltam a szobából, hogy a sajátomba visszasétálva újra belemerüljek a másnapi nappal kezdődő új kalandomon rágódjak.