When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

14. Szülinap

Azután a szilveszter után egy dolog megváltozott. Shawn viselkedése velem szemben. Szerencsére csakis a jó irányba. Úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk komolyabbá vált. Nem tudom, miért láttam így, de valahogy más volt. És boldog voltam.
~~~
És elérkeztünk a 19. szülinapomhoz is! Mindig is örültem, hogy ennyire január elején születtem, mert így soha nem volt suli aznap, mindig a téli szünetre esett. A családomnak előre kijelentettem, hogy nem kérek semmit, mivel tökéletesen boldog vagyok jelenleg, épp most volt karácsony és a koncertjegy is szülinapi ajándéknak számít. Csak egy fülhallgatóra lett volna szükségem (elromlott a régi...) és talán pár ruhafélére.
Aznap reggel nagyon korán felébredtem, eleinte csak feküdtem az ágyamban, majd nem sokkal később anyuék bejöttek a szobámba, hoztak ajándékot és reggelit (<3). Amíg megettem, ők is maradtak és beszélgettünk. Majd reggeli után anyuék visszatértek a saját dolgaikhoz, én pedig felöltöztem és kisétáltam a tengerhez, ahol Shawnnal először voltunk "randin". Ott jobbra-balra lépegettem megállás nélkül, mivel ha megálltam, majd megfagytam. Shawn nem sokkal később megérkezett és meglepődött, hogy már ott vagyok, mivel ő is a megbeszélt idő előtt 5 perccel jött. Amikor odaért mellém, átkarolta a derekam és megcsókolt.
-Boldog szülinapot, Allie. - mondta, amikor elhúzódott, homlokát az enyémnek támasztva. Aztán elengedte a derekam, a háta mögé nyúlt és előhúzott egy ajándékos zacskót.
-Mondtam, hogy nem kell semmi. - ráztam nevetve a fejem.
-Ez tényleg semmiség. Nem is igazi ajándék. Szívesen adnék neked többet, de...
-De akkor sem fogadnám el. Nekem nem kell ajándék. Elég ajándék nekem egyelőre az, ami a költözés óta történt. - mondtam mélyen a szemébe nézve, majd elhúzódtam tőle, és belenéztem a zacskóba. Egy pólót láttam meg először. Ahogy elkezdtem kihúzni, elfojtott kuncogást hallottam, így felnéztem. Értetlenül bámultam a már nyíltan nevető Shawnra, mire ő csak rámutatott a pólóra. Széthajtottam a pólót, és rögtön megértettem, miért nevetett. A póló csak egy sima fehér színű darab volt, fekete ujjakkal, a vicces rajta a felirat volt. Vagyis nem is maga a felirat. Inkább az, hogy kitől kaptam. Ugyanis egy Shawn Mendes felirat van rajta.

A honlapon található pólók egyike. Amit annyi rajongó vett és még mindig vesz meg. Shawnon rögtön láttam, hogy ez egy nagy poén szerinte, és végül együtt nevettünk rajta. Amikor sikerült valamennyire lenyugodnunk, Shawn szólt, hogy még van valami a zacsiban, én pedig rögtön bele is néztem. Benyúltam a papírba csomagolt valamiért, ami a zacskó alján feküdt, majd kihúzva lehámoztam róla a papírréteget.
-Oh, köszönöm, Shawn... - mondtam repeső szívvel és egyúttal meghatódva, amikor megláttam a másik ajándékot. Az egy bekereteztetett közös képünk, amit még soha nem láttam, de első pillantásra tudtam, hogy a kedvenc képem lesz/lett. A képen Shawn és én nevetve nézünk egymásra, az én jobb karom (a képen a távolabbi) a levegőben van, ökölbe szorított kézzel. Ahogy jobban megnéztem a hátteret, láttam, hogy Shawnék nappalijában készült, és hirtelen beugrott, hogy ez akkor volt, amikor egyszer Activity-ztünk, és én voltam egy csapatban a fiúval (akkor első alkalommal), és nagyon nem ment nekünk a játék. Mindenki elöl volt, mi meg még a rajtot sem hagytuk el. Ekkor azért nevettünk egymásra, illetve azért bokszolok a levegőbe, mert végre sikerült elindulnunk pár lépést előre.
-Tetszik? - kérdezte reménykedve, majd látva az örömömet folytatta: - Igaz, hogy nem egy beállított, jó kép, de szerintem pont ez a természetesség teszi tökéletessé.
-Igen... Ki csinálta?
-Anya. A múltkor mutatta, hogy "milyen aranyos képet talált rólunk", és én rögtön tudtam, hogy ezt adom szülinapodra.
-Meg egy pólót a neveddel.
-Meg egy pólót a nevemmel. - ismételte el nevetve. Én hirtelen felindulásból kezébe nyomtam a cuccaim, levettem a kabátom és a cipzáras felsőm (közben áldottam magam, amiért azt vettem fel), azokat is ráakasztottam a kezére, majd elvettem a pólót, és a rajtam lévő hosszú ujjú fölé (ami szerencsére vékony anyagú és nem túl bő) felvettem az újat. Ezek után visszavettem a felsőt és a kabátot, csak a cipzárt nem húztam össze, és úgy néztem a vigyorgó Shawnra.
-Na? - szólalt meg végül.
-Jó a méret. - válaszoltam szintén vigyorogva, majd megborzongtam, ahogy a hideg végigfutott rajtam.
-Akkor jó. - karolt át, majd a karomat simogatva, próbálva felmelegíteni újból sétálni kezdtünk.
-Azon gondolkoztam az utóbbi egy-két napban, hogy... - szólalt meg egy kis idő elteltével, majd szünetet tartott, én pedig várakozóan néztem rá. - ...szóval azon, hogy...
-Shawn, nyugodtan mondjad, mi az? Van valami baj?
-Nem, nincs, dehogy... Csak hogy majd ha késznek érzed magad rá, akkor szólj, és utána megbeszéljük, hogy hogy legyen...
-Micsoda? Mi hogy legyen? Shawn, mondj már valami konkrétat.
-Hát, hogy a világ megtudja, hogy ki vagy... - mondta egyre jobban elhalkuló hangon, annyira, hogy a végén már közelebb hajolva erősen kellett koncentrálnom, hogy értsem, mit mond. - De hogyha nem akarod, az se baj. - tette hozzá félrértve a némaságom.
-Nem, csak gondolkoztam. De Shawn, ezt te döntsd el, ne én. Hogy jött ez egyáltalán?
-Hát igazából nem tudom, egyszerűen eszembe jutott, és azóta gyakran jár az eszem rajta. Igazság szerint hallottam pár pletykát, amik nem tetszenek.
-Jaj, kit érdekelnek a pletykák? Azt hittem, téged pont nem.
-Tudom, de akkor is... Úgy érzem, a világnak tudnia kell rólad. Meg kell ismerniük nekik is azt az embert, aki így elvette az eszem. - mondta, mire én csak elpirulva leszegtem a fejem. - De ha nem érzed még itt az idejét, nem baj. Csak gondoltam, elmondom ezt.
-Igazából... ha te így gondolod, akkor felőlem megtudhatják. Csak ne zaklassanak. - nevettem Shawnra.
-Majd én megvédelek tőlük. - nyomott egy puszit a halántékomra. - Legalábbis John megvéd. - tette hozzá nevetve.
-Köszi.
-Még ne köszönd. És ne nekem. Én csak a bajt hozom rád.
-De közben boldogságot is hozol. És amíg ez így van, addig a bajjal is megbirkózom. - mosolyogtam.
-Amúgy mi hír a koncertről?
-Mi lenne? Még mindig hónapok vannak hátra addig. Biztos nem akarsz jönni?
-Nem, biztos hogy nem. Úgyis valami programom tuti lesz akkor. Nyár eleje... akkor már kezdődnek a nagyobb koncertek.
-Hát jó. Én mindenesetre már alig várom. Legnagyobb álmom fog teljesülni azzal, hogy láthatom őket. Főleg, ha beszélhetnék is velük.... - ábrándoztam.
-Csak el ne csábítsanak. - lökött meg gyengén Shawn.
-Hülye. - löktem vissza nevetve. - Majdnem 10 évvel idősebbek, mint én.
-És az ennyit számít? - vigyorgott.
-Igen. De hagyjuk már, jól megvan mindenki enélkül. Tylernek felesége is van. Nekem meg itt vagy te.
-Jól kimagyaráztad magad. Csak ne azt halljam majd a koncert utáni napon a hírekben, hogy összejöttél valamelyikükkel, és megszöktél.
-Nem fogod. - mondtam "komolyan", visszafojtva a mosolygásomat.
-Akkor jó. - ölelt át.
Még egy ideig ott sétálgattunk, aztán úgy döntöttünk, itt az idő hazamenni ebédelni, így elindultunk hozzánk. Közben továbbra is beszélgettünk, komoly és komolytalan dolgokról egyaránt, végig nagyon jól érezve magunkat...