When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

17. Koncert

Shauna szombat délutánig maradt, addig jó sok filmet megnéztünk, ettünk popcornt és csokit bőven, majd én egészen estig takarítottam és pakoltam a szobámban, utána pedig eltöltöttem egy kis időt Nadiával.

Vasárnap délelőtt utolsó egyeztetésként még beszéltem Shawnnal, majd miután tanultam egy kicsit a következő hétre és ebédeltem, elkezdtem készülődni. Shawnék 6-ra ott voltak nálam, és miután elbúcsúztam anyuéktól, rögtön el is indultunk.
Az út maga nagyjából 55 perc volt, így 7-re már bent voltunk a helyszínen. Körbevezettek minket, Shawnt bemutatták a mindent elvégző (de mégsem olyan sok emberből álló) csapatnak, majd kezdődhetett a főpróba. Én végig a nézőtéren álltam, amíg a színpadon a fényeket és hangerősséget állítgatták, és kiélveztem, hogy csak én vagyok ott. Amúgy elég furcsán nézett ki ennyire üresen...
Aztán visszamentünk hátra, és elkezdték beengedni az embereket. Mi Shawn öltözőjében voltunk, és beszélgettünk egészen addig, amíg nem szóltak, hogy kezdődik. Akkor elsétáltunk a színpad széléig, adtam neki egy "ügyes leszel, mint mindig"-csókot, és ő hihetetlen hangos sikítással kísérve besétált a színpad közepére.
Az egész koncertet onnan néztem végig, elképesztő izgalmas volt. Shawn többször oldalra nézett, és nekem énekelt egy-két sort némelyik dalból. (♡)
A koncert végén egy ugyanolyan autogram-osztás kezdődött, mint akkor novemberben, így én eldöntöttem, hogy teszek egy kis sétát a környéken. Amint kiléptem, megcsapott a hideg szél, de akkor valahogy jól esett, a viszonylagos csenddel együtt. Ahogy elsétáltam ismét a bejárat felé (tulajdonképpen körbe-körbe sétáltam az épülettömb körül, ahol volt a koncert --féltem, hogy eltévednék az idegen városban--), egyszer csak szembe jött egy lánycsapat, akik a visongásukból és vigyorgásukból ítélve a koncertről jöttek. Amint közelebb értek, az egyik lány rámnézett, és nézett is tovább (biztos nem érdekelte a nosztalgiázva mosolygó fejem), de hirtelen visszakapta a fejét, és pár rövidke másodperc után hitetlenkedve megtorpant. A barátnői csak pár lépés után vették észre nagy örömükben a lemaradását, aztán értetlenkedve nézték. Én is érdeklődve figyeltem, hogy mi történik, de attól még mentem tovább. Ahogy elmentem volna a lány mellett, hirtelen felélénkült.
-Hé, nem te vagy Alessia Costello? - mire én teljesen ledöbbenve néztem rá, míg a hátam mögül egy egybefüggő, felismerést kifejező sóhaj hallatszott. Aztán kisebb szünet után kizökkentem a bambulásomból és nagyban gondolkodva válaszoltam:
-De, én vagyok. Ismerlek valahonnan?
-Oh, nem, dehogy. Sajnos.
-Akkor...? - kérdeztem még mindig értetlenül, de amint kimondtam, egy sejtés kezdett megfogalmazódni a fejemben.
-Shawn rajongója vagyok. Láttalak a képen, amit felrakott rólad.
-Jaa. Értem. - mondtam, és mentem volna tovább, amikor a lány újra megszólalt.
-Kérhetek egy képet? - mondta, én pedig azt hittem, félrehallottam. Tőlem? Fotó? Minek?!?!-gondoltam. A lány még mindig várakozva nézett rám, mire csak bólintottam egyet.
Amikor elkészült a kép, a többi lány is odagyűlt körém egy képért, én pedig (ismét) értetlenül forgolódtam. A következő pillanatban egy újabb lánycsapat állt meg mellettünk, és amikor rájöttek, ki vagyok, ők is elkezdtek fotót kérni.
Jézusom, mi folyik itt?
Egyre nagyobb tömeg gyűlt körém (tény: ahol egy minimum 6-7 fős csoportosulás van, ott megáll mindenki. Utána pedig egyre gyorsabban nő az emberek száma), én pedig nem tudtam, mit csináljak. Aztán hirtelen kaptam egy smst.
"Hová tűntél? Páran azt mondják, látták, ahogy elmentél. ??"
Mire én rögtön válaszoltam, áldva a gyors gépelési tehetségem, hogy két fotó között el tudtam küldeni, amit akartam.
"S.o.s. Egy tömeg közepén állok a bejárattól pár méterre és mindenki képet akar velem."
Shawn szinte rögtön válaszolt, így áldottam az ő gyors gépelési tehetségét is.
"Maradj, ahol vagy. Johnnal érted megyünk."
"Vagyis John érted megy." - kaptam rá egy másodpercre a következő smst, mire megkönnyebbülten mosolyogtam bele az újabb kamerába.
Nem mintha el tudnék menni innen amúgy...