When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

28. A nagy terv

Másfél héttel a koncert után, amikor már jelentkeztem az egyetemre és befizettük az előleget, Shawn egy szombati nap egy hihetetlen ötlettel állt elő.
Éppen rendet csináltam a szobámban, leginkább a ruháim között most, hogy itt a nyár és meleg van, míg Shawn az ágyamon heverészett, közben velem beszélgetve random dolgokról. Aztán hirtelen, ezzel tökéletesen meglepve engem, megszólalt.
-Nem akarsz velem jönni a turné következő szakaszában?
Ettől a torkomra fagyott a következő szó a dalból, amit magamban dudorásztam.
-Mi?
-Az észak-amerikai szakasz. Július 6-tól. Nem akarsz jönni? - kérdezte miközben feltámasztotta magát a tenyereire.
-De... ez egy turné. Minek menjek?
-Hogy együtt lehessünk. Nem jó ötlet?
-De, az, de akkor is... - nem tudtam, mit mondjak. Mintha kifogyott volna a szókészletem.
-Igen?
-Mit csináljak, amikor színpadon vagy vagy interjút adsz?
-Megvárhatsz az öltözőben vagy a színfalak mögött és nézhetsz, vagy az irányítószobából is, akárhol, ahol akarod, aztán meg elmegyünk együtt valahová. Felfedezzük a városokat. Szórakozunk. És nem kell skype-olni, hogy láthassuk egymást. Nem kell különválnunk megint egy csomó időre.
-Ez így elmondva tényleg elég jól hangzik, de mit szólna Andrew? Elvégre ő a menedzsered, neki kéne ezt eldönteni, nem? És mi van ha a turnészervező emberek sem egyeznének bele?
-Már megkérdeztem a múltkori megbeszélésen, hogy ha esetleg megkérdezlek vagy esetleg úgy döntenél, hogy jössz, akkor igent mondanak-e ők is. És beleegyeztek! - mesélte izgatottan.
-Oh. Komolyan?
-Teljesen. Száz százalékosan.
-És te biztos akarod, hogy folyton a nyakadon lógjak?
-Egy, sosem lógsz a nyakamon, kettő, biztos akarom. Átgondoltam többször is, és szerintem ez a legjobb megoldás. Meg nem is leszünk messze. Csak itt Észak-Amerikában. Jobbra-balra.
-Én... - kezdtem bele, de Shawn rögtön közbevágott, miközben megfogva a kezem lehúzott az ölébe.
-Ja, és beszéltem anyukádékkal is. Meg az enyémekkel is amúgy, de az most nem olyan fontos.
-Mi van? - nevettem el magam. - Mikor beszéltél te anyuékkal?
-Még valamikor amikor itt voltam a héten. Éppen a fürdőben voltál szerintem. Én meg kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem.
-És? - kérdeztem türelmetlenül várva a választ.
-Meg kellett ígérnem, hogy mindennél jobban vigyázok rád, amit amúgy szó nélkül megtennék ígéret nélkül is, aztán azt mondták, hogy rendben, meg azt, hogy azért még átgondolják jobban. Azóta egyszer beszéltem velük telefonon, és azt mondták, hogy elengednek.
-Hűha, Shawn. Te tényleg mindent elintéztél előre. De honnan van meg a telefonszámuk?
-A saját anyámtól. És igyekeztem a legjobban megkönnyíteni a döntést neked.
-Én... - kezdtem bele egy újabb mondatba, de ő megint közbeszólt.
-Figyelj, az se baj, ha nemet mondasz. Ez csak két hónap. Ha az egy hónapot túléltük, akkor kettőt kibírunk valahogy. Azt is megértem, ha maradni akarsz. Végülis, itt a családod meg a barátnőd is. A skype nem volt olyan rossz. Megoldjuk. Szóval érted. Semmi gond, tényleg... - hadarta, mire én az ujjaimat az ajkára helyezve elnémítottam őt, és végre kimondhattam, amit már akartam egy ideje.
-Én szívesen veled megyek.
Ő erre rögtön elvigyorodott, majd még közelebb húzott magához, és szorosan átölelt, a nyakamba fúrva az arcát.
-Tényleg?
-Persze. Miért mondanék nemet? Főleg, hogy mindent elintéztél helyettem. - mosolyogtam, mire ő csak közelebb hajolt, és megcsókolt. Pár másodperc után viszont elszakadtam tőle, és komolyan néztem a szemébe. - De azért még átgondolom, jó?
-Persze, június végéig még van bőven idő. Addig annyit gondolkodhatsz rajta, amennyit akarsz.
-Oké. - mosolyodtam el megint.

~~~~~~~~~

-Anyu! De jó, hogy hazaértél végre! - fogadtam aznap este szinte azonnal az ajtón belépő anyámat, amikor éppen a cipőjét vette le.
-Mi az, tesoro ("kincsem")? Történt valami?
-Nem, semmi. De lehet, hogy fog. -válaszoltam átvéve a táskáját, annyit sikeresen elérve, hogy összezavarodott arccal meredjen rám. - Mármint, Shawn megkérdezett engem is.
-Oh, a turné?
-Igen.
-Mit válaszoltál? Remélem, igent. - kacsintott rám ahogy ellépett mellettem útban a konyha felé.
-Aha, egyelőre igen, de azt mondtam, még gondolkozom. Én... nem tudom, mit csináljak. - emeltem fel egy almát a tálból, csak azért, hogy valamit dobálhassak egyfajta stresszoldóként.
-Menj el. - hangzott a legegyszerűbb elképzelhető válasz.
-De mi van, ha...
-Semmi ha. Minden rendben lesz. Voltál már sokáig távol tőlünk táborokban, meg azon a nagy kiránduláson körben Európa nyugati részén, és tudom, hogy az a fiú elég aranyos ahhoz, hogy folyamatosan lesse minden kívánságodat. Jó lesz. Menj, és gyűjts élményeket. Tudod, mit mondunk apáddal mindig.
-Igen. Egyszer élsz, szóval élvezd azt a lehető legjobban. - idéztem szófogadóan a családunkban gyakran felhangzó mondatot.
-Úgy bizony. Most rajtad áll a sor, hogy megtedd. Élj a lehetőséggel, mert lehet, hogy nem lesz még egy ilyen.
-De ez két hónap, anya!
-Tudom, kislányom, és szerintem az nem lehetetlen. Ha úgy érzed, szeretnél menni, semmi ne tartson vissza!
-Ahj... Ez egy nehéz döntés. - mondtam nagyot sóhatjva, mire anyu csak nagyot nevetett.

~~~~~~~~~

Másnap reggel nagyjából két óra alvás, hat óra gondolkodás és három bögre kávé után írtam egy smst Shawnnak, miszerint véglegesen eldöntötttem, és menni szeretnék vele. Azonnal visszaírt, hogy nagyon örül, illetve hogy ennek örömére ma menjek át hozzájuk és csináljunk valamit közösen. Mivel előre megbeszéltük, hogy aznap a családjával tölt időt, nem velem, és nem akartam ezt smsben megbeszélni, inkább felhívtam.
-De Shawn, úgy volt, hogy ma a családoddal leszel. Nem fogok odamenni és elrontani a közös napotokat. - szóltam bele amint felvette.
-Neked is szia, jó reggelt, remélem, jól aludtál. - nevette el magát ő.
-Nem, nem aludtam jól, de ez most lényegtelen.
-Nem tudtál elaludni?
-Igen, túlságosan pörgött az agyam...
-A turnén?
-Mi máson? Na, mindegy, ne tereld a témát.
-Én nem terelem. És simán eljöhetsz. Most is meg amikor csak szeretnél. Te is a családom része vagy. - mondta ki olyan egyszerűen, mintha annyit mondott volna csupán, hogy "kék az ég". Nem tudta, hogy ezzel az egyetlen mondattal milyen nagy örömöt okozott nekem.
-Ezt komolyan mondod? - szólaltam meg végül egy fél percnyi némaság után.
-Igen. Bármikor átjöhetsz.
-Nem, nem azt. A másikat.
-Mit? - kérdezte zavart hangon, majd pár másodperc után leesett neki. - Igen, Allie. Te is a családom része vagy. Ezt teljesen komolyan mondtam az előbb.
A szívem megint száguldani kezdett, amikor újra meghallottam a mondatot.
-Allie? - rántott vissza a telefonon átszűrődő hangja a valóságba. - Akkor átjössz?
-Nem tudom. Nem kéne.
-Szerintem viszont de.
-Biztos nem zavarom anyukádékat? Vagy Aaliyah-t?
-Biztos. Mind nagyon szeretnek. Örülni fognak, ha átjössz.
-Na, jó, megyek.
-Éljen! - kiáltotta, mire felnevettem. - Akkor délben érted megyek, oké?
-Nem kell, elsétálok.
-De én szeretném. Sétáljunk együtt. Közben pedig bemehetünk a városba is esetleg.
-Oké, megegyeztünk. Találkozunk később. - szóltam.
Amikor bevonultam a nappaliba, a húgom éppen ott üldögélt a kanapén valami sorozatot bámulva a tévé képernyőjén. Lehuppantam mellé, és megpróbáltam bekapcsolódni a történetbe, attól függetlenül, hogy nem igazán érdekelt.
-El fogsz utazni valahová? - szólalt meg hirtelen Nadia, mire én csodálkozva odakaptam a fejem.
-Mikor? Vagy ezt most hogy érted?
-Hát anyuék beszélték tegnap este. Hallottam, amikor lementem egy pohár vízért a konyhába.
-Mit beszéltek?
-Valami olyasmit, hogy el fogsz menni valahová, meg hogy kellenek majd a nagy bőröndök, meg azon gondolkoztak, hogy elég érett vagy-e az egészhez.
-Oh.
-Na, szóval hová mész?
-Turnéra. - válaszoltam elgondolkozva.
-Turnéra?! Mikor? Kivel? Shawnnal? - tört ki belőle rögtön.
-Igen, persze, hogy Shawnnal. Ki mással mehetnék? És júliusban.
-És mikor jössz vagy jöttök haza?
-Augusztus végén.
-Egész nyáron nem leszel itthon? - nézett rám szomorúan.
-Most még itthon vagyok. Még van egy fél hónap. De majd beszélünk sokat, jó? - mosolyogtam rá halványan, arra gondolva, hogy mennyire fog hiányozni ez alatt a két hónap alatt. Majd közelebb csúsztam hozzá, és szorosan átöleltem.
-Nem vihetnél inkább magaddal? Elférek a bőröndben is, ha kell. - motyogta bele a vállamba, mire halkan elnevettem magam.
-Nem, sajnos nem vihetlek. Mi lenne anyuékkal, ha egyikőnk sem maradna itthon?
-Kibírnák.
-Nem hinném. De majd legközelebb eljöhetsz. És tudod mit? Ráveszem Shawnt, hogy az augusztusi torontói koncerten hátrajöhess velünk a backstage-be.
-Komolyan? Ígéred? - emelte fel hirtelen a fejét, hogy rámnézhessen.
-Persze. Becsszó. - nyújtottam a kisujjamat felé, mire ő is felemelte az övét, majd amikor összefűztük őket, már ő is mosolygott.
-Becsszó. - ismételtem el még egyszer, újra elmerülve a gondolataimban.