When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

13. Szilveszter

Másnap is a tervezgetéssel töltöttük a napot Shaunával, majd este lerendeztem a szilveszteri dolgokat Shawnnal. Furcsa lesz velük tölteni a szilvesztert...
Az év utolsó napjának reggelén, amikor felkeltem, az első gondolatom az volt, hogy "ez az év is véget ért ilyen hamar", illetve hogy "úú vajon milyen lesz a ma este". Napközben anyut nyugtatgattam, hogy minden rendben lesz és hogy bármi van, hívom, aztán délután a húgom és én elkezdtünk készülődni. Nady vagy 10-15 percenként szaladt át az én szobámba, hogy segítsek neki ruhát választani, meg csináljam meg a haját, stb. Mondtam neki, hogy csak Shawnékhoz megyünk, hogy a családjukkal töltsük az estét, de nem figyelt rám, csak olyanokat motyogott, hogy "és ha felkerül egy kép a netre?", mire én csak magamban nevettem. Szegény nagyon bezsongott ettől, hogy egy híres emberrel beszélőviszonyba került. :D 
Este 7-kor aztán Shawnék háza előtt boldog új évet kívánva elbúcsúztunk anyuéktól, akik kissé aggódtak amiatt, hogy külön töltjük a szilvesztert. Aztán Nadia és én bementünk a házba, anyuék meg elindultak a kórházi dolgozóknak szervezett buliba. Nady nagyon félénken viselkedett, miután levettük a kabátokat meg cipőket, az előszobában megállva nagyra nyitott szemekkel nézelődött. Mikor Shawn és én már a konyha ajtajában voltunk, visszanéztem rá, hogy jön-e, de még mindig ugyanott állt lefagyva. Így visszamentem érte és a karjánál fogva behúztam magam után az ebédlőbe. Ott, amint meglátta Aaliyaht, felélénkült, és rögtön beszélgetésbe elegyedtek, így én teljes figyelemmel fordulhattam Shawn és Karen felé, kérdezve, hogy miben segíthetek. Karen rögtön lehurrogott, hogy vendégek nem csinálnak semmit, de addig erősködtem, amíg megengedte, hogy a vacsorát segítsek kivinni az ebédlőasztalra. 
Nagyon finom volt minden, most már teljes bizonyossággal állíthatom, hogy Karen eszméletlen jó szakács. Volt egy csomó kaja, és a konyhában már előtte láttam tálcákra kitéve a többféle sütit.
Amint befejeztük az evést, Shawn és én szinte egyszerre pattantunk fel és kezdtük el kihordani a dolgokat. Amikor első körben beértünk a konyhába, kifelé menet megállítottam a karjánál fogva, és megkérdeztem, hogy miért nem ment bulizni a sok haverjával együtt. Ő erre csak gyorsan elkapta a tekintetét rólam és kitartóan nézni kezdte a falat, végül elmormogott egy "nem volt kedvem"-et, majd kihasználva Karen megjelenését visszament segíteni az ebédlőbe. Én utánasétálva eldöntöttem, hogy nem érem be ennyivel, mert tudom, hogy nem ez az igazság, de vártam egy következő megfelelő pillanatra. Ami végül nem is következett be, mivel ahogy kis idővel később a konyhában Karennek segítettem mosogatni, egyszer csak egy pár perces némaság után megszólalt.
-Nem akartam hallgatózni, de véletlenül meghallottam, mit kérdeztél Shawntól. - mondta rám se nézve, majd kis szünet után folytatta, mire én érdeklődően ránéztem. - Azért nem ment, mert veled akarta tölteni.
-De hát amikor először kérdeztem, hogy mit fog csinálni, akkor még úgy volt, hogy én otthon leszek.
-Ő már korábban tervezte, hogy meghív vagy esetleg átmegy majd hozzátok. És végül úgy alakult, hogy még hívnia sem kellett. Nagyon örült.
Ahogy ezt Karen elmondta, hihetetlen boldogság töltött el legbelül.
-Látom rajta, hogy őszintén szeret. Eddig nem viselkedett így lányokkal. - mondta tovább Karen, míg én lefagyva álltam, próbálva egy értelmes választ összehozni. - Nem kell válaszolnod, Allie. Menj csak be a többiekhez, ezt már megcsinálom én. - mosolygott rám, mire én egy pillanatig tétováztam, aztán Karen a fejével intett egyet, így végül visszamentem a nappaliba a család többi tagjához.
Ők épp társasoztak, én pedig megálltam az ajtóban őket figyelve. Amikor Shawn észrevett, mosolyogva invitált beljebb, mire én leültem mellé, végig azon gondolkozva, amit Karen mondott.
-Allie, mi az? Van valami baj? - hallottam meg hirtelen Shawn hangját.
-Nem, nincs semmi, csak gondolkoztam. - azzal megpróbáltam rámosolyogni, ami szerintem nem nagyon jött össze...
-Akkor jó. Akarsz játszani? Most kezdünk új kört.
-Persze! - mondtam.
Szerencsére a játék elterelte a figyelmemet a gondolkozásról, de sajnos hamar végetért, így a gondolataim is visszatértek az fejembe. Nem értettem, Shawn anyukája miért mondott ilyeneket. Hogy miért mondta el ezeket nekem. Össze voltam zavarodva. "Őszintén szeret." Visszhangzottak Karen szavai a fejemben. Ez egy kicsit hirtelen jött... Még nem volt egy komolyabb kapcsolatom sem. Igaz, odahaza volt egy barátom. De vele csak egy hónapig jártam, és nem is volt normális kapcsolat. Szóval ezt még nem tudtam teljesen értelmezni.
Egész este ez járt a fejemben. Néha egy kis ideig megfeledkeztem róla, de mindig újra eszembe jutott.
Éjfél előtt pár perccel kimentünk pezsgővel a kezünkben az utcára, és úgy vártuk a tűzijátékot. Több család is csatlakozott hozzánk a szomszédos házakból. A belvárosból kiszűrődött a bulik zenéje, egy nagy káoszt teremtve a sok különböző zene miatt. Nagyon hideg volt, a leheletünk kis felhőcskékben volt látható az arcunk előtt. Aztán megkezdődött a visszaszámlálás.
-5...4...3... - zengett az egész utca attól, ahogy hangosan számoltunk. A fiatalabbak, főleg Shawn, Liyah, Nadia és én egymást próbáltuk túlkiabálni. -...2...1...!
Majd hirtelen fénybe borult a sötét ég. Nagyon sok tűzijátékot lőttek fel, bármerre néztem, színes foltokat láttam. A szivárvány színeiben fürdő utcán állva aztán koccintottunk. Szép hangon csilingeltek a pezsgős poharak, ahogy odaléptem Shawnhoz is, aki miután koccintottunk, közelebb hajolt és megcsókolt. Ahogy a csók közben elmosolyodtam, hallottam, ahogy a két lány vihogni kezd mellettünk. Aztán elhúzódtunk egymástól, és elindultunk befelé. Én még megálltam, hogy az utolsó tűzijátékokat megnézzem, Shawn pedig megfogva a kezemet odaállt mellém. Amikor pár perc után újból és véglegesen elsötétült az ég, mi is elindultunk befelé. Épp a kilincsért nyúltam, amikor Shawn maga felé fordította a fejem, és még egyszer megcsókolt. Azután csak nézett engem, gondolkozva. A kérdés, hogy min gondolkozik már a nyelvem hegyén volt, amikor végül megszólalt.
-Szeretlek. - mondta, én pedig egyszerűen lefagytam. Sokkot kapva álltam előtte. Még sosem mondta ki egyikünk sem ezt a szót. Pár perceknek tűnő másodperc után aztán összeszedtem magam, és kimondtam én is, amit éreztem.
-Én is szeretlek, Shawn. - mire ő boldogan elmosolyodott, majd bevezetett a házba.
Az éjszaka további része még gyorsabban eltelt, majd amikor kellően fáradtak voltunk, lefeküdtünk aludni. Karenék előre megvetették nekünk az ágyat a vendégszobában, pedig mondtam neki, hogy a kanapé is több, mint tökéletes lett volna nekünk.
Jó sokáig aludtunk az éjjeli ébrenlét miatt. Majd reggeli után apu értünk jött, és hazamentünk. Otthon Nady-val egymást váltva áradoztunk arról, hogy mennyire jól éreztük magunkat, anyuék pedig mosolyogva hallgattak minket.
Ebéd után ők is meséltek, majd mindenki elvonult a saját szobájába. Rögtön leírtam a gondolataim Shaunának, aki csak később este válaszolt.
Ez volt addigi életem egyik legjobb szilvesztere. <3

Halihó!
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem raktam fel részt... De ígérem, a következővel sietek, ahogy tudok! Addig is köszönök mindent, és remélem, hogy tetszik, amit írok. :)
Anne xX