When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

23. Gitár és csillagok

Shawn csupán két nap múlva, csütörtökön indul turnéra Európába. Próbáltuk kerülni a témát, ameddig lehetett, mert ez lesz az első alkalom, hogy hosszabb időt külön töltünk amióta együtt vagyunk.
Így hát aznap, kedden suli után hazasiettem és ledobtam a cuccomat, aztán egy rövid felfrissítő zuhanyzás után máris átmentem Shawnékhoz. A fiú éppen pakolt, de miután megérkeztem, abbahagyta, hogy tudjunk szórakozni.
Még soha nem játszottam Guitar Hero-val, de Shawn mindenképp ki akarta próbáltatni velem, mert tudni akarta, hogy jobb-e nálam. Így hát elkértük Aaliyah-tól Shawn régi játékát, majd az egyszerűség kedvéért maradtunk az ő szobájában, ő meg lement a nappaliba filmet nézni.
Miután kipanaszkodtam magam a srácnak, hogy ő profi zenész és így esélyem sincs, a kezembe nyomta a kis méretű műanyag gitárt, és elindította.
-Nyugi, menni fog. - nyugtatott.
Aztán amint felcsendültek a dal első akkordjai (amiket még nem kellett szerencsére játszanom), rögtön felismertem, és dobolni kezdtem a lábfejemmel a ritmust. Elég híres sláger, szerintem szinte mindenki ismeri.
Nagyjából a dal felénél kezdtem el belejönni a "gitározásba", addig összevissza csináltam mindent, Shawn pedig kuncogott a háttérben. Onnantól kezdve nem voltam olyan borzasztó, de ahhoz képest, hogy viszonylag sok dalt el tudok gitározni, elég siralmasnak találtam az eredményem.
Amint véget ért a dal, a mellettem álló fiú kezébe nyomtam a gitárt, és fáradtan sóhajtva lehuppantam a szőnyegre.
-Elfáradtál egy dal alatt?
-Igen. Agyilag. Nagyon kell koncentrálni. Másrészt, hé, életemben először játszottam, ne nézd le a teljesítményem! - löktem meg a vádliját, mire ő csak levigyorgott fentről és megvonta a vállát.
Ő egy sokkal nehezebb szintű dalt választott, ami ráadásul kevésbé sláger, viszont én pont ismertem. Énekelgetve-dudorászva dülöngéltem a lábánál, belefeledkezve a dalba, észre se véve, milyen ügyesen csinálja. Amikor a végén a képernyőn megjelent a végeredmény, szörnyülködve hördültem fel.
-Hogy lehetsz ennyivel jobb mint én?
-Pedig nem is koncentráltam.
-Menj már... Ez nem ér! - löktem fel a karom az égbe, mire ő hirtelen megmarkolta azt és felrántott. Én közben sikoltottam egyet, majd földet érve a talpamon tovább puffogtam a fülébe, amit ő mosolyogva tűrt. Éppen megálltam egy pillanatnyi szünetet tartani, amikor ő hirtelen előrehajolt és megcsókolt, ezáltal elérve hogy elnémuljak.
-Néha nagyon sokat beszélsz, tudod? - suttogta homlokát az enyémnek támasztva, pár elszabadult hajtincsem a fülem mögé simítva. Én csak grimaszoltam egyet, aztán elfordultam, hogy kiválasszak magamnak még egy dalt.
-Most bebizonyítom, hogy jobb vagyok nálad.
Szerintem nem kell részleteznem, hogy még mindig hihetetlen messze voltam Shawn pontszámától, de látható fejlődést értem el saját magamhoz képest, amire kifejezetten büszke voltam.
Egészen vacsoráig játszottunk a Guitar Hero-val, aztán én gyorsan lesiettem Karenhez és Liyah-hoz segíteni.
-Hallottam, hogy tetszett a játék. - mosolygott rám Shawn húga a zöldség aprítása közben.
-Igen, nem olyan rossz. Bár jobban élveztem volna, ha a bátyád nem olyan jó benne. - nevettem.
-Sajnálom, nem tehetek róla, hogy ennyire tehetséges vagyok mindenben. - szólalt meg egy hang a hátunk mögül, mire megpördülve szembetaláltuk magunkat egy idegesítően magabiztosan vigyorgó, a konyha ajtajának féloldalasan támaszkodó Shawnnal.
-Ó, fogd be. Senki nem kíváncsi rád. - szóltam oda neki, miközben visszafordultam a paradicsom felé.
-Hé! Ez gonosz volt! - nevetett ál-sértődötten, de én csak kacsintottam egyet Aaliyah irányába és beleöntöttem a többi zöldséggel teli nagyobb tálba a felvágott paradicsomot.
Sajnos mielőtt újabb aprítanivalót vehettem volna kézbe, két erős kar hátulról ölelésnek álcázva csapdába ejtett és leszorított, lehetetlenné téve a mozgásomat. Egy kicsit vergődtem, hogy elengedjen, aztán inkább leálltam, és így próbáltam meg felemelni egy uborkát. Még láttam Liyah-t ránk vigyorogva kisétálni a konyhából, mielőtt Shawn előrehajtotta a fejét és megpuszilt, a hajával száz százalékosan kitakarva előlem mindent. Oldalra néztem, egy puszit nyomva a szájára, majd letéve a kést megfogtam a karját, hogy lefeszítsem magamról. Szerencsére hamar megadta magát, és elengedett, majd inkább segített a terítésben.
Vacsora után még beszélgettünk egy ideig a szülőkkel, majd miután én megláttam az ablakon át a csillagos eget, rávettem a fiút, hogy üljünk ki a kertbe csillagokat nézni. Beleegyezett, és végül két és fél órán át üldögéltünk kint, mindenféle komoly és komolytalan témáról beszélgetve.
-Mit gondolsz, megleszel nélkülem június másodikáig? - nézett le rám Shawn, miközben a földre terített pléden feküdtünk, én a fejemmel az ő mellkasán.
-Igen. Miért ne lennék? Túlságosan el vagy telve magadtól, ha azt hiszed, hogy minden körülötted forog. - fordítottam felé a fejem, majd miközben kinyújtottam a nyelvem, megböktem az oldalát.
-Komolyan kérdeztem, Allie. Csak szerintem nem lesz könnyű egy teljes hónapig nem találkozni?
Egy pár másodpercig csak gondolkozva meredtem az égre, aztán visszanéztem rá.
-Nem, szerintem is nehéz lesz. De hát mi baj történhet? Minden rendben lesz. És ha ezt kibírjuk, akkor mindent ki fogunk. - mosolyogtam bátorítóan rá, mire ő (bár kissé bizonytalanul és szomorúan) visszamosolygott rám.
-Hiányozni fogsz. Nagyon. Minden egyes ironikus és gonosz megjegyzéseddel együtt.
-Te is nekem. Nem lesz kit piszkálnom...
Shawn erre csak körém fonta karjait, és erősen magához szorított, én pedig felemelve karomat beletúrtam a hajába, hüvelykujjammal végigsimítva az arcán.
Amikor már kezdtünk nagyon fázni, visszamentünk a szobájába, és segítettem neki ruhákat bepakolni. Viccből két kupacba pakoltattam vele a pólóit, úgy, hogy én mondtam neki, hogy melyikre tegye, miután megmutatta az adott felsőt, ő meg rakosgatta őket. A két kupac a "rajongók szerint jól néz majd ki benne" és a "rajongók elé inkább ne menjen benne" nevet kapta. Ezzel próbáltam újabb mosolyt csalni az arcára, illetve a folytonos humorosnak szánt megjegyzéseimmel, hátha sikerül elfeledtetnem vele, hogy nem lesz újabb közös programunk egy hónapon át.
Éjfélkor végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek (nagyrészt Shawn aggodalmas nyaggatására, miszerint késő van és menjek haza aludni, mert elalszok másnap majd a suliban), és abból sem engedett, hogy ne ő vigyen haza, így kocsiba ültünk, és néma csöndben hazamentünk. És engem újra meglepett az, hogy mennyire kellemesek az ilyen csendek Shawnnal. Hogy egyáltalán nem kínos, inkább megnyugtató.
Hozzánk érve adtam neki egy hosszú búcsúcsókot és szorosan megöleltem, aztán kiszállva a kocsiból még integettem neki, majd befutottam a házba. Egy anyuéknak való gyors beköszönés után mentem is aludni, de egy ideig csak álmatlanul forgolódtam, a fiún, a kapcsolatunkon, és az elkövetkezendő hónapon gondolkodva.