34. Szülinap

1.2K 70 23
                                    

Soha nem gondoltam, hogy így fog történni. De mégis így történt. Az idő nagyon gyorsan repült, hihetetlen gyorsan eljött az augusztus is, ami azt jelentette, hogy a Saint Paul-i koncert után utaztunk vissza Torontóba Shawn szülinapjára.
Már örültem, hogy láthatom a családomat, igaz akkor még úgy volt, hogy csak hat napot töltünk ott és megyünk tovább.
Nagyon izgatott voltam egészen 8-a reggeléig, mert bár nem tudtam semmi nagy ajándékot szerezni a fiúnak, tekintve hogy turnén voltam vele és nem volt alkalmam még gondolkozni se nagyon, nem hogy beszerezni az ötleteimet, de mégis vettem neki egy kis apróságot. Így kíváncsian vártam a reakcióját.
Reggel átmentem hozzájuk és akkor adtam neki oda. Mosolyogva megköszönte. Örült neki. Akkor még. Együtt töltöttük az egész napot, végignevettünk szinte minden percet amit együtt töltöttünk. Másnap mindketten a családjainkkal voltunk, bepótolni a külön töltött napokat.
Két nappal későbbre viszont a menedzsment szervezett be neki egy programot. Kihirdettek az egyik helyi rádiócsatornával egy olyan nyereményjátékot, aminek a nyertese eltölthet egy napot Shawnnal. Az a nap augusztus 10-e volt. Én Shaunával voltam, átjött hozzánk megnézni a fényképeimet, amit az utóbbi időben csináltam.
Délutántól lett rosszabb. Amikor megláttam az első képeket, amit a nyertes lány vagy esetleges paparazzók töltöttek fel. Shawn elvitte mindenfelé, ahol gyakran jár. A stúdióba is. De ami a legjobban fájt, az az, hogy a mi tengerpartunkra is elvitte. A képek alapján nagyon jól elvoltak együtt. És bennem egyre jobban feltört az a régi érzés. Amit egyszer még egy naplóba írkáltam. Hogy Shawn egyszer majd rájön, hogy én nem vagyok elég jó neki. Hogy talál egy másik lányt. Aki szebb, okosabb, jobb nálam.
Az a lány nagyon szép volt. És az egyértelmű, hogy ő rajong Shawnért. Bennem pedig elindult egy összeesküvés-elmélet, miszerint Shawn is úgy néz rá. Ahogy addig rám nézett.
Másnap átmentem hozzájuk, és együtt töltöttük a napot, de valahogy nem tudtam úgy elengedni magam, ahogy azelőtt. Mindig, amikor rám mosolygott, az jutott eszembe, hogy a lányra is úgy mosolygott.
Délután érkezett egy csomag Shawn nevére. Amikor elolvasta a feladó nevét, felcsillant a szeme.
-Ki küldte? - kérdeztem kíváncsian.
-Ellie Bamber. - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, nekem pedig egy pillanatra megállt a szívem. Rögtön éreztem, hogy a szomorúság már teljesen rám telepedik. Az a lány, akivel Shawn együtt forgatta a There's Nothing Holdin' Me Back videóját.
-Mi van benne? - kérdeztem, amikor láttam, hogy belenéz.
-Hát, van benne... egy levél, ha jól látom... meg egy póló.
-Oh. Milyen?
Amikor meghallotta érdektelen hangsúlyomat, rögtön felpislantott rám.
-Mi az?
-Semmi. - csikartam ki magamból egy mosolyt. Jobban örül Ellie ajándékának, mint az enyémnek.
-Naaa, Allie. Mi a gond? - tette le a kezéből a csomagot, és közelebb csúszott felém az ágyon.
-Nincs semmi. - mondtam, de tudtam, hogy nem elég meggyőző, mert kerültem a tekintetét. Még a neve is jobb. Az amerikaiasabb változata az enyémnek.
-Nem örülsz, hogy küldött ajándékot?
-Dehogynem. Jó, hogy ilyen jó barátok lettetek.
-Te féltékeny vagy. Hallom a hangodon.
-Én? Soha. - néztem rá egy pillanatra, majd megint visszakaptam a tekintetemet a fal felé.
-Deee bizony. - vigyorgott.
Aztán feltűnt neki, hogy nem vigyorgok vissza.
-Allie. Nem kell féltékenykedned. Csak jóban vagyunk.
-Aha.
-Nézz ide, kérlek. - érintette meg az állam, mire engedtem és ránéztem. A pillantásától azonnal elfelejtettem mindent, egyszerűen beleolvadtam a gyönyörű, szeretetteljes barna szemeibe. Ezután ő röviden megcsókolt, majd berakott a laptopján egy Jóbarátok részt, hogy felvidítson minket.
Este elmentünk sétálni, és fogalmam sem volt, hogy miért, de amikor véletlenül, nem is tudom miért szóba került a forgatás, hirtelen mintha bekattant volna bennem valami.
-Tényleg amúgy, jó volt a tegnap? - kérdeztem halkan, de erőteljes szarkazmussal a hangomban.
-Mi van? Ez hogy jön most ide? Van valami gond?
-Mi lenne? - nevettem gúnyosan.
-Igen, jó volt. Lily nagyon kedves és jófej lány. Jól elbeszélgettünk. De azt hittem, ezt már tegnap megbeszéltük.
-Igen, de most eszembe jutott, hogy élőben is megkérdezem. Mondjuk nem tudom, miért, mivel érzékeltem a képekről hogy milyen jól elvoltatok.
-Allie, tényleg, most mi bajod van? - kérdezte egyre idegesebben.
-Ugyan, nekem? Semmi. Ha lenne is, kit érdekelne?
Tudtam, hogy éppen mindent elrontok, ami az életemben akkor örömöt okozott, de valahogy nem bírtam megállni, hogy kimondjam a szavakat.
Shawn hitetlenül nézett rám.
-Allie, én most komolyan nem tudom, mi a baj.
-Egyszerűen úgy érzem, már nem vagyok olyan fontos neked. - amikor kimondtam a szavakat, csak akkor döbbentem rá, mennyire igaz volt, amit mondtam. Tényleg ez volt az, ami bennem volt már lassan egy hete.
-Mi? Ezt miért gondolod?
Ránéztem, és láttam az arcán, hogy ez őszintén meglepte.
-Nem tudom, csak egyszerűen így érzem. Ott van Ellie. Vele is nagyon összemelegedtetek a forgatáson.
-Ugyan, Allie, ezt már annyiszor megbeszéltük. Az csak a forgatás része volt. Ezt kellett csinálnunk. Ezt szerettük volna a videóban. És amikor megkérdeztelek, hogy nem szerepelnél-e benne, és nemet mondtál, akkor elmondtam, hogy ez ilyen következményekkel jár. És rábólintottál. Akkor most ennyi idővel ezután mi bajod van már megint vele? - hallottam, hogy fárasztónak talál, hogy ideges, de képtelen voltam leállni.
-Azt nem tudtam, hogy a forgatás ilyen jó kapcsolattal fog járni.
-Barátok vagyunk. Ilyen nagy baj, hogy szerzek új barátokat?
-Nem, dehogyis. De ez mióta barátság?
-Mi lenne?
-Nem tudom.
-Akkor meg?
-És mi van ezzel az új lánnyal? - képtelen voltam leállni. Tudtam, hogy meg fogom bánni, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni.
-Lily?
-Aha.
-Mi lenne vele? - sóhajtott Shawn idegesen.
-Vele is összemelegedtél.
-Ahhh, egyszerűen tudtam, hogy ez jön. - dobta fel a karjait az égbe. - Allie, kérlek, nem fejeznéd be? Elegem van. Megbeszéltünk minden ilyen témát már ezerszer. Könyörgöm, nem hagynád már végre abba? Ellie csak a barátom. Igen, biztos, hogy volt köztünk kémia, de mégis, már nem azért, de kit választottam végül? Ha jól emlékszem, téged. Lily meg egy kedves rajongó, akivel eltöltöttem egy napot. Nem történt köztünk semmi. Muszáj mindenen kiakadnod?
Shawn a végén már kifejezetten hangosan kiabált. Tisztán látszott, hogy felidegesítettem.
-Hagyjuk inkább. Az egészet. Mindent. - vontam meg a vállam sírógörccsel küzdve, majd elindultam visszafelé.
"De kit választottam végül? Ha jól emlékszem, téged."
Ez visszhangzott a fejemben ahogy lépkedni kezdtem. Miért, én kértem, hogy ne válasszon mást? Nehogy már rám akarja ezt is kenni...
-Tessék? - hökkent meg, majd elkapta a karom, és megállított. - Ezt hogy érted?
-Sehogy, mindegy. - ráztam a fejem. Megpróbáltam takarni az arcom a hajammal, hogy ne lássa a szememben gyűlő könnyeket, aztán egyetlen határozott mozdulattal kitéptem a karom a szorításából, és elkezdtem futni hazafelé.
-Allie! Allie, állj meg! Állj már meg!
Hallottam, hogy kiabál utánam, de nem álltam meg. Soha nem hallottam még kiabálni. Velem még sose kiabált. Ez is azt mutatja, hogy már semmi nem ugyanolyan.

Onnantól kezdve ha hívott, nem vettem fel, ha küldött egy sms-t, nem olvastam el és nem válaszoltam. Anyuék látták, hogy történt valami köztünk, bár én nem mondtam nekik semmit sem a témáról azóta, hogy azon az estén zokogva, piros szemekkel berontottam a házunkba. Az első pár napban Shawn néha élőben is eljött hozzánk, aztán amikor már negyedjére küldtem vissza anyut a földszintre azzal, hogy most nem szeretném látni, rájött, hogy ezzel nem ér el semmit, és így utána már nem keresett.
Egyszer Andrew is keresett, meg Geoff és Mike is Shawn turnécsapatából, kérdezték, hogy mi történt, miért nem mentem velük tovább a turnén. Azt mondták, Shawn nem mond semmit. Mindig vidáman, a sírást visszafojtva válaszoltam, hogy csak beteg lettem.
Minden nap többször előtört belőlem a sírás. Akármikor, ha valami eszembe juttatta őt. Én szerettem őt. Tiszta szívemből. De tudtam, hogy ez lesz. Felkészülhettem volna erre. Hogy összetöri a szívemet. Tudhattam volna. Ha elég okos vagyok. De nem voltam. Bedőltem a csapdának, hogy én elég jó vagyok neki. Elhitette velem, hogy szeret, és hogy tényleg nem lesz más.
Senki nem értette, hogy mi okozta ezt, de egy idő után rájöttek, hogy nem vagyunk már együtt. Habár ezt sosem jelentettem ki hangosan, elég egyértelművé vált abból hogy Shawn már sose jön hozzánk és hogy folyton sírok.
De próbáltak segíteni, ami néha nagyon jól jött. Shaunával is sokszor töltöttem időt, mentünk moziba (persze csakis akciófilmekre), szabadulószobába, meg mindenféle programot csinált nekem, hogy terelje a figyelmemet.
Hamar eltelt az augusztus, és már el is jött a beköltözés ideje. Örültem az új helyszínnek, tekintve hogy ott nem akadtam közös emlékekkel teli helyekbe minden sarkon. Élveztem, hogy nem ismernek annyian. Hogy nem néz annyi ember olyan pillantással, amiből egyértelmű, hogy tudja, én vagyok Shawn barátnője. Torontóban többször hallottam, hogy rólam, rólunk beszélnek a hátam mögött. Sőt, volt, hogy meg is szólítottak. Olyankor mindig sírógörcs tört rám, amint egyedül maradtam.
De az egyetemen már nem érdekelt senkit, hogy ki vagyok. Jól esett. Többé nem emlékeztetett senki sem arra, hogy én voltam Shawn Mendes barátnője.

When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian FanfictionWhere stories live. Discover now