When You Look Me In The Eyes - Shawn Mendes Hungarian Fanfiction

20. Stúdió és álom

...és mi elkezdtük játszani a dalt, amit már sokszor gyakoroltunk közösen.

Amint felcsendültek a dal első akkordjai, a szívem megtelt az ismerős és szeretett dallammal, és elmosolyodva játszottam a részemet.
-Loving can hurt, loving can hurt sometimes... -  kezdett el énekelni Shawn, én pedig nagyon próbáltam koncentrálni, hogy ne rontsam el, úgy néztem őt, teljesen belefeledkezve a hangjába. De így is majdnem elfelejtettem belépni a másik szólammal, szerencsémre viszont Shawn rámnézett pont előtte, ezáltal kizökkentve engem a bámulással egybekötött gitározásomból, és így épp időben el tudtam kezdeni énekelni.
-But when it gets hard, you know it can get hard sometimes... - énekeltük közösen, majd a fiú megint egyedül folytatta. Így, váltogatva énekeltük tovább egészen a refrénig, amit már én egyedül énekeltem. Mindent beleadtam, hogy minél szebben hangozzon, hátha én is le tudom nyűgözni Shawnt, ha csak fele annyira is, mint ő engem.
Teljesen elmerültem az dalba, elfelejtve az embereket az üveg túloldalán, és azt, hogy egy felvétel közepén vagyunk egy profin felszerelt stúdióban.
Csak a dalra figyeltem, és arra, hogy mennyire jól hangzunk közösen. (Legalábbis a gitározásaink, mert a saját hangomban nem voltam olyan biztos.)

{A/N: videó a dalról odafent, a különbség, hogy Shawn és Allie éneklésével képzeljétek el. :) }

Amikor befejeztük, és az utolsó hang is lecsengett, kinyitottam a szemem (amit előzőleg anélkül, hogy észrevettem volna, becsuktam) és büszkén mosolyogtam Shawnra.
Ő felállt és lerakta a gitárt az állványra, majd elindult visszafelé felém, mire én is leraktam a kezemben lévő gitárt. Ahogy elhaladt mellettem, megállt, és röviden megcsókolt, majd megfogva a kezemet elindult az ajtó felé.
Visszaérve az irányító szobába már odakészítettek nekünk két fejhallgatót, így mi csak leültünk, feltettük őket a fejünkre és utána figyeltük a dalt.
Amikor vége lett, Shawnnal egyszerre néztünk egymásra, majd szinte teljesen egyszerre kezdtünk el beszélni.
-Hű, ez nagyon jó lett!
-Egész jó ahhoz képest hogy nem tudok énekelni. - mikor befejeztem a mondatot, Shawn furcsán rámnézett, de nem szólalt meg, így inkább megkérdeztem, miért néz így. - Mi az, van valami baj?
-"Egész jó"? Komolyan ez a véleményed róla? És tudsz énekelni. Jó a hangod, Allie. És ez a felvétel nagyon-nagyon király. - mondta olyan vehemenciával, amivel még csak kevés alkalommal láttam beszélni.
-Ha te mondod... - válaszoltam bizonytalanul.
-Akkor hallgassuk meg még egyszer! És ne arra figyelj, hogy mennyire "nem tudsz énekelni", hanem a hangzásra.
Másodjára úgy tettem, ahogy mondta, és az összhangzásra figyeltem. Ahogy hallgattam, egyszer csak nekem is feltűnt, hogy milyen jól hangzik. Amikor különböző szólamokat énekeltünk, a hangunk nagyon jól harmonizált, illetve a gitározásunk is kiegészítette egymást. Az apró hangok, amik elsőre fel se tűntek, most hirtelen előtérbe kerültek, és szépen csengtek a fülemben. Én csak megborzongtam ettől az érzéstől, és egyre boldogabb lettem az általunk játszott hangok változatos világától. A végére már én is úgy gondoltam, hogy nagyon jó, és elkezdtem megimádni.
-Na, változott a véleményed? - kérdezte Shawn, amikor véget ért a dal, immár másodjára.
-Miről? A hangomról vagy csak erről a dalról? - vigyorogtam.
-Hát, mivel a hangodról valószínűleg nem tudlak meggyőzni, akkor sem, ha tényleg jó, így marad a dal. - mondta ő is vigyorogva, amiből láttam rajta, hogy már tudja, hogy igaza volt, és megváltozott a véleményem.
-Igen, tényleg nagyon tetszik. De ha most ezzel fogsz cukkolni hetekig, akkor visszaszívom.
-Dehogy foglak vele hetekig cukkolni. Inkább hónapokig. - grimaszolt egy nagyot, majd közelebb gurult a székével és a székek mozgása miatt ügyetlenül átölelt. Én visszaöleltem, mire ő még szorosabban körém fonta a karját, majd a lábával hirtelen ellökte az én székemet, ami így kigurult alólam, egy kisebb sikítást kihozva belőlem. Szerencsére Shawn elég erős ahhoz, hogy megtartson, és felhúzzon az ölébe, így nem estem le a földre, hanem helyette a térdére ültem, de ennyivel nem úszhatta meg, hogy megijesztett, így tüntetőlegesen elfordultam, és megpróbáltam felállni. Sajnos nem engedett, így visszahuppantam a térdére, és ő még szorosabban átölelt, hogy semmi esélyem se legyen elszökni.
-Hová igyekszel? - súgta gúnyolódó hangon a fülembe, amitől borzongás járt át engem, és ficánkolni kezdtem, de sajna csak annyit értem el, hogy elkezdett csikizni.
-Ne, hagyj békén! Áh, Shawn, engedj eeeel! - visítottam kuncogva, mire ő csak nevetett és tovább csikizett. Mikor már nem bírtam és összegörnyedtem az oldalamat fogva, abbahagyta, de még mindig az ölében tartott. Én elfordultam, hogy a szemébe nézhessek, majd a vigyorgást visszafojtva szólaltam meg.
-Utállak. -  ezt hallva Shawn játékosan megcsóválta a fejét és előredőlve egy puszit nyomott a homlokomra, úgy mondva, hogy:
-Én is szeretlek.
Bennem pedig felébredt valami, és hirtelen repülni tudtam volna az örömtől, mintha minden súly legördült volna rólam, mintha lebegnék. Hallottam már néhányszor, ahogy ezt mondja, de mégsem tudtam hozzászokni. Mindenesetre most gyorsan visszatereltem a gondolataimat a stúdióba és gondolkodni kezdtem valami jó kis frappáns válaszon, de az agyam úgy tűnt, feladta a rendes működést, mert miután eltelt egy kis idő néma csendben, egyszer csak a fiú vidáman csengő hangja hallatszott újra.
-Tudod, ilyenkor szokás egy normális kapcsolatban ezt visszamondani, de jelen helyzetben eltekintek ettől, hallva a korábbi nem túl szeretetteljes kijelentésed, és nem kell kitenned magad ilyesmi borzalmas dolognak, mint kimondani egy szót, amit mozdulataidból és korábbi beszélgetéseinkből értelmezve érzel.
-Ó, belőled csak úgy árad a kedvesség. Mihez is kezdenék, ha nem lennél ilyen megértő velem szemben? - nevettem fel meghallva a kacskaringósan megfogalmazott beszédét. Ő is nevetni kezdett, mire én megint megszólaltam. - Egyszer muszáj leszel nyilvánosan is így beszélni. A világ nem mehet tovább úgy, hogy ezt a csodás oldalad nem ismeri. Nem tudom, hogy tudsz ilyen körülményesen fogalmazni, de az biztos, hogy nagyon lenyűgöztél.
Rámmosolygott, mire előrébb hajtva fejemet bezártam a kettőnk közti távolságot, és megcsókoltam. Épp mielőtt visszacsókolt volna, hirtelen elhúztam a fejemet, és azt suttogtam:
-Szeretlek.
Mire ő még szélesebben elmosolyodott, mint előtte (most már fülig ért a szája), és gyorsan visszahajolt felém, hogy még egyszer megcsókoljon.

Még egy pár percig-óráig beszélgettünk, meg Shawn mutogatta, hogy mi mindent lehet csinálni, hogy a felvett dalt jobbá változtassuk, de végül nem tettünk semmi ilyesmit. Kimásolta egy pendrive-ra, majd elköszönve a stúdiósoktól visszasétáltunk a kocsihoz. Így, hogy láttam, merre mentünk, nagyon rövidnek tűnt a folyosón megtett utunk, nem úgy, mint odafelé, amikor óráknak tűnt elérni a liftig. Szinte rögtön kiértünk ahhoz az ajtóhoz, amire emlékszem, hogy milyen hideg volt, amikor kinyitottuk. Útközben sok híresség képét láttam kitéve a falra, szépen bekeretezve, némelyiken aláírással. Meglepett, hogy ennyi híres zenész megfordult ebben a stúdióban.
Még szóltunk Johnnak, aki az épület földszintjén, a bejárathoz közel található büfében tanyázott és beszélgetett a büféssel meg egy másik hasonló méretű férfival, majd hazamentünk Shawnékhoz.
Ott még hülyéskedtünk egy ideig, meg eljátszottunk még pár dalt, aztán megkértem, hogy játsszon valamit egyedül. Egy kis ideig gondolkozott, utána pedig elkezdett pengetni egy dalt, amit élőben még soha nem hallottam tőle.
-Everest is only a mountain, a pyramid is just a shape... - énekelte, én pedig magamban dúdolva figyeltem őt.
A hangja mint mindig, most is teljesen elvarázsolt, és visszafojtott levegővel ültem az ágyán, egy pisszenést se hallatva, minden gondolatommal az előttem ülő srácra és a dalra koncentrálva. Még sohasem figyeltem oda ennek a dalnak a szövegére, nem is volt sose olyan nagy kedvencem. Most mégis, hallva a dallamot és értve a szöveget, tudtam, hogy csak ez a dal fog a következő egy-két hétben kihallatszódni a szobám ablakán.
Főleg azért tetszett annyira, mert Shawn barna szeme végig az enyémbe fúródott. Nekem énekelte. Az ilyen alkalmak mindig megszerettetnek velem egy-egy dalt. Mondjuk kivel ne tennék ezt? Ha valaki elénekel neked egy dalt úgy, hogy végig téged néz, és tudod, hogy komolyan gondolja a szöveget, akkor szerintem természetes, hogy megszereted az adott dalt.
Shawn tudja, hogy mi a nagy álmom, és tudja, hogy nincs elég bátorságom rálépni a felé vezető útra, mert félek a kudarctól és az emberek (leginkább a családom) véleményétől.
Ez az álom az, hogy pilóta lehessek. Tudom, ez nem egy túl hétköznapi foglalkozás, de valahogy imádom a magasból nézni a világot, és mindent belátni. Már akkor megfogott, amikor életemben először ültem repülőn, még kislányként egy nyaralásra menet.
És ahogy énekelte nekem a dalt, tudatta velem, hogy ő hisz bennem. Végülis, ezt ismételgeti a dalban elég sokszor.
Nagyon jól esett ezt hallani tőle, egy kicsit könnyeztem is meghatódottságomban, de visszafojtottam a rámtörő sírni-vágyást és inkább még jobban figyeltem a fiút.
-Did you know that it's true? Everything is possible, there's nothing we can't do. It's a wild and beautiful fire and I believe in you. - és én tudtam, hogy tényleg így gondolja.