Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 6. Go Ahead Rip My Heart Out ×

LUKE

   Arra ébredtem, hogy valaki finoman játszadozik egy szőke tincsemmel. Miközben szorosan ölel magához, és az oldalamat cirógatja. Mély levegőt vettem, mellyel beszívtam az ismerős és nagyon is őrjítő citrusos illatot. Ashton, miért van ilyen kicseszett jó illatod? Várj... mi? Ashton? Egyből kipattantak szemeim. Ekkor jöttem rá, hogy szabályosan Ashtonon fekszem. Fejemet a mellkasába fúrtam. Szívem őrülten zakatolni kezdett. Ő pedig csak kuncogott. Végigfutott rajtam a hideg, ahogy felidéztem az éjszaka történteket. Sírva aludtam el a karjaiban.
   - Jó reggelt, Lukey. – kissé rekedtes hangjától még jobban borsódzni kezdett a bőröm. – Remélem, jól aludtál. – ujjait végighúzta állam vonalán. Ajkamba haraptam és kissé lehunytam a szemem. Hihetetlen jó érzés a karjaiban feküdni. Vagy, ahogy végigsimít az arcomon.
   - Öh... - eléggé zavarba jöttem ettől a helyzettől. Úgy helyezkedtem, hogy csodás zöldes szemeibe tudjak nézni. Rám mosolygott, ahogy találkozott a tekintetünk. – Ashton... én... - teljességgel leblokkoltam a látványától. Elvesztem gyönyörűen csillogó szemeiben. Néhány tincse belelógott a szemébe, amitől még helyesebbnek tűnt. Kezem picit megremegett, ahogy lassan eltűrtem szemébe hulló haját. Majd arcán végighúztam ujjaimat, egészen a nyakáig. Mély levegőt vett, amit egy ideig benn is tartott.
   Akadozva kaptam levegőt. Főleg, ahogy egész testünk egymáséhoz préselődött. Szinte éreztem egyenletes szívverését. Nagyot nyelve vizslattam csókolni való ajkait. Majd ismét íriszeibe fúrtam enyémeket. Egyre inkább éreztem a késztetést, hogy megcsókoljam. Közelebb hajoltam hozzá, így már csak centikre voltam ajkaitól. Magamon éreztem a leheletét, amitől még jobban vágytam a csókjára. Piercingembe haraptam, hogy visszafogjam magam. Ő pedig kíváncsian fürkészte az arcom.
   Egyik kezét lassan végigfuttatta a hátamon, a másikat pedig a derekamra helyezte. Ennek hatására egyre jobban szűkülni kezdett a nadrágom. A vágy elöntötte az agyam. Így még közelebb hajoltam hozzá. Éreztem, hogy az ő szíve is ugyanolyan eszeveszett tempóban ver, mint az enyém. Ajkaim finoman súrolták az arcát, szájához közel. Ash mély levegőt vett, és picit feljebb emelte a fejét. Így egy pillanatra összeértek ajkaink. Szemei csillogtak a vágytól. Kissé félve ugyan, de puha ajkaihoz nyomtam a szám.
   Ám még mielőtt ténylegesen megcsókolhattam volna, rögvest kitisztult az agyam. Luke, baszki, ezt te sem gondoltad komolyan! Sietősen elhúzódtam tőle és zavart mosollyal az arcomon, lekászálódtam róla. Közben folyamatosan szitkozódtam magamban, amiért ennyire rámozdultam.
  Pár másodpercig értetlenül nézett rám. Ahogy én is értetlenül meredtem magam elé, térdemre támaszkodva. Baszki, sikerült megint elragadtatnom magam. Szépen elcsesztem a lépést. Mi a francért vagyok ennyire...
   Épp felakartam állni, mikor hirtelen felült és megragadta a karom.
   - Lukey... - a hideg is kirázott, mikor közel húzódott hozzám. Válla hozzásimult az enyémhez. Még levegőt is elfelejtettem venni. Finoman az állam alá nyúlt, hogy a szemembe tudjon nézni. Nagyot nyelve meredtem zöld íriszeibe. – Miért borultál ki annyira az éjszaka?
   - Öh... semmiség. Csak... a vizsgák. – szemrebbenés nélkül hazudtam.
   - Biztos? Nem hinném, hogy emiatt akadtál volna ki ennyire.
   - Hát, pedig de. – rám mosolygott. – Viszont, azért köszönöm, hogy velem voltál.
   - Nincs mit, Lukey fiú. – szélesebb lett a mosolya és összeborzolta a hajam. – Amúgy, ha bármi lenne, tudod, hogy nekem nyugodtan elmondhatod. – csak bólintottam. – Mondjuk, kezdhetnénk az előbbivel. Hm? – szinte az állam is leesett.
    - Nézd Ash... - mély levegőt vettem. – Így is elég kínos a helyzet. Ne tetézd még jobban, kérlek. – felvonta a szemöldökét.
   - Pedig, jobb lenne, ha megbeszélnénk. Az éjszakai kiakadásodról meg nem is beszélve. Mi a fene van veled, Lucas? – egy darabig csak bámultuk egymást. Jótól kérdezed, mert kurvára nem tudom még én sem. Vagyis hát... - Miért érzem azt, hogy az éjszaka is miattam borultál ki ennyire?
   - Hogy érted, hogy miattad?
   - Luke... mondtam, hogy furcsa vagy az utóbbi hetekben. És az előbbi is arra ad okot, hogy...
   - Hogy mire, Ashton? – vágtam a szavába. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy...
   - Nem akarok semmit mondani. Főleg nem azt, amire gondolsz. – finoman megcirógatta a karom. Bőröm bizseregni kezdett meleg tenyere alatt. – Részemről akár egy botlás is lehetne ez, amit mindketten rosszul értelmeztünk.
   - Botlás? – összevontam a szemöldököm.
   - Jobb szóval nem tudnám jellemezni, most hirtelen. Ezer gondolat kattog az agyamban. És ennek fele hozzád kötődik, Luke.
   - Oh, igazán? – képzeld, nekem az ezerből egy híján mind rólad szól.
   - Aggódom érted, Hemmo. – combomra tette hatalmas kezét. Meglepődve néztem kezére, majd vissza a szemébe. – Először kezdted a féltékenységi rohamaiddal... aztán az ajakharapdálásaid, vagy a bámulásod. De talán az éjszakai kiborulásod volt a legdurvább, ami ráadásul „ijesztőbb" is a többinél. – kínomban felnevettem. – Na, és az előbbit mivel magyarázod? – élesen vettem levegőt.
   - Ashton, nem léphetnénk ezen csak úgy tovább? Nézd, bevallom, tényleg hülyén jött ki a dolog, de... - sóhajtottam, hisz hazudni próbálok neki. – De én nem akarok semmit tőled, még mielőtt ezt hinnéd. – fájt kimondani, mert ez rohadtul nem igaz. Azt akarom, hogy továbbra is így öleljen, ahogy néhány perccel ez előtt. Mindennél jobban arra vágyom, hogy azokra a csodás ajkaira tapadhassak. Mindenféle „tiltás" vagy korlát nélkül akarom ölelgetni, és ahol csak lehet puszikkal ellepni a testét. Akár itt a négy fal között, akár a nagyérdemű előtt. Rohadtul vágyom arra, hogy...
   - Komolyan így gondolod? – picit megszorította a combom. Ezzel kizökkentett a magabiztosságomból, amit magamra erőltettem.
   - Igen... azt hiszem. – motyogtam. – Ashy, tudom, hogy kurvára félreérthető volt az előbbi jelenet. Mert még én is úgy érzem, hogy...
   - Nyilvánvaló volt, mit is akarsz, Luke. – ajkamba harapva sütöttem le a szemem.
   - Miért, mire számítottál? – nem mertem ránézni.
   - Vajon mire? Egyértelmű, hogy... – sóhajtotta. Félve pillantottam felé.
   - Hogy?
   - Tényleg azt akarod, hogy kimondjam? – keze egyre feljebb vándorolt a combomon. Halkan felszisszentem, és kezére néztem. Ha egy hangyányit is feljebb mered csúsztatni a mancsod, én esküszöm, hogy itt helyben ledugom a nyelvem a torkodon. És nem érdekel, hogy mit fogsz lépni utána.
   - Ha kell, akkor... igen, hallani akarom. – kékségeimet szemébe fúrtam.
   - Olyannak tűnt, mintha megakarnál... áh, nem hiszem el, hogy rávettél erre. – idegesen túrt a hajába. Kissé szájtátva figyeltem, ahogy bicepsze megfeszül. Baszki, még ezt is kegyetlen szexin csinálja. És így játsszam el hitelesen, hogy nem akarom őt? Ha továbbra is ezt folytatja, nem igazán tudom türtőztetni magam. Így is már eléggé készenlétben van a...
   - Khm... Mintha megakarnálak csókolni? – fejeztem be helyette. Keze félúton megállt a hajában. Láthatóan váratlanul érte ez a kérdés.
   - Igen, annak.
   - Hát megnyugtatlak, Irwin, semmi ilyesmi nem fordult meg a fejemben. – baszki, saját magamat tépem cafatokra. Ismét fájt kimondani ezt a hazugságot. De ha egyszer másképp nem megy?Mégsem vallhatom be neki, hogy baromira tetszik, és hogy rettenetesen kívánom őt.
   Ash hitetlenkedve nézett rám. Látszott rajta, hogy nem hisz nekem. Én sem hiszem el, hogy ezzel a béna hazugsággal akarom beetetni. Tényleg teljesen nyilvánvaló volt, hogy az imént meg akartam csókolni. Nem is értem, miért egy ilyen átlátszó hazugságot találtam ki.
   - Komolyan mondod? – értetlenül pislogott.
   - Igen, komolyan. – némán álltam a tekintetét, majd ő törte meg a csendet.
   - Akkor nyilván én értettem félre. – elgondolkodva meredt rám. – Luke, figyelj... - ismét közelebb csúszott, így megint hozzám simult a karja, az oldala és a combja. – Érzem, hogy ez nem így van. Tudom, hogy mit akartál, hisz olyan egyértelmű. – szinte a fülembe suttogott, amitől elég nagy gondok akadtak odalent.
   - Pedig el kéne hinned, Ashy.
   - Ó, tényleg Luke? – csattant fel. – Nekem kurvára nem úgy tűnt, mintha nem akarnál semmit. – ritkán káromkodik, ez is azt jelzi, hogy marhára ideges. – Vagy tán rosszul ítélem meg a helyzetet? – kicsit feljebb vitte a hangját. Lehajtottam a fejem, hisz az előbbiből tényleg rájöhetett, hogy vonzódom hozzá. Elbasztam, nagyon is.
   - Ash... én magam sem tudom, hogy mit akartam tenni. – sóhajtottam. Képtelen vagyok bevallani, hogy valóban vágyom a csókjára. Mély levegőt vettem. Szólásra nyitottam a szám, ám inkább csendben maradtam. Csak kérdőn nézett rám, jelezvén, mondjam nyugodtan. Egy darabig csak némán farkasszemet néztünk egymással.
   - Fordított esetben, hogyan reagálnál?
   - Hogy mi? – ledöbbenve néztem rá.
   - Neked ez minek tűnik? – hirtelen közelebb hajolt hozzám, és ajkai máris súrolták az enyémet. Sőt picit el is időzött rajtuk. Meglepődve meredtem rá. Majd hirtelen elhúzódott tőlem. Szinte még fel sem fogtam, hogy az előbb finoman ajkaimra tapadt.
   Halk sóhaj hagyta el a szám, hisz ténylegesen rosszabbodni kezdett a helyzet. Rettenetesen szorított a boxerem.
   - Ash... - sóhajtottam. – Én...
   - Na, erre mit mondasz? Mi másnak hívhatnád ezt, ha nem egy majdnem csóknak? – megint combomra csúsztatta a kezét. Baszki, ezt direkt csinálod? Biztosan arra megy ki a játék, hogy bevalljam neki, tényleg meg akartam csókolni.
   - Nem is tudom... - keze feljebb és kissé beljebb haladt a combomon. Megőrülök tőle. – Ashton... - lefogtam a kezét. Magamon éreztem a leheletét, amitől még kényelmetlenebbé vált a nadrágom. Mindennél jobban meg akarom csókolni őt. Főleg most, hogy ilyen közel ül hozzám. Arról már nem is beszélve, hogy felébresztette a vágyaimat ezzel a majdnem csókkal. Meg azzal, ahogy a combomat markolássza. – Ne csináld ezt. – sóhajtottam.
   - Mit, Luke? – tette az értetlent, és vállamhoz hajolt. Majd lassan egy puszit nyomott rá. Szívem őrületesen vert már így is, most meg olyan érzésem volt, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból. Férfiasságom pedig már nem bírt magával.
   - Ezt az egészet. Teljesen összezavarsz. – félve néztem a szemeibe. Egy sunyi mosolyt villantott rám.
   - Akkor jó. – mosolya szélesedni kezdett. Szemei teljesen megigéztek, elvesztem bennük. Közben arra próbáltam koncentrálni, ne hagyjam magam a kísértésnek. Kezét kihúzta a kezem alól, így még feljebb csúsztatta a combomon. Szinte már ziháltam.
   Tudom, hogy ezzel „csapdába" akar csalni. Ki akar játszani, hogy elmondjam neki, mit is érzek. Nem szabad hagynom magam. Ám vágyaim egyre inkább átveszik felettem az irányítást. Kicsit felé fordultam, és nagyot nyelve mértem végig.
   - Direkt csinálod, mi?
   - Mit is? – ördögi mosolya teljesen levett a lábamról.
   - Hát ezt... - kezére pillantottam, majd vissza zöldes íriszeibe. Csak megvonta a vállát. – Oké, ha játszani akarsz, akkor játszunk! – gyengéden megcirógattam a combomat markolászó karját. Aztán ajkamba harapva, végigsimítottam nyakától egészen a hasáig. Felszisszent, ahogy a hasához értem.
   Mélyen a szemébe néztem, és magam felé fordítottam. Miközben arcom fürkészte, ajkai picit elváltak egymástól. Füléhez hajoltam.
   - Velem ne játszadozz, Ashton. – súgtam a fülébe. Ajkaim súrolták a fülcimpáját, mire erősen megmarkolta a combon. Féloldalas mosolyra húztam a szám. Majd nyakát kezdtem csókjaimmal behinteni.
   Aztán íriszeibe néztem, amik a vágytól mintha még zöldebben csillogtak volna. Nyakára csúsztattam a kezem. A meglepettségtől elkerekedtek a szemei. Közelebb hajoltam hozzá, ő pedig hagyta magát. Szívem majd' kiugrott a helyéről, ahogy Ash légzése is szaporább lett.
   Mostanra már a vágyaim vezéreltek. Nem is figyeltem arra, hogy épp mire készülök. Ujjaimat végighúztam ajkain, majd álla vonalán is. Kezeit derekamra csúsztatta, mire egy halk sóhaj hagyta el a szám.
   Közelebb vontam magamhoz, és ajkaimmal cirógatni kezdtem az övét. Szinte tüdejében rekedt a levegő. Csiga lassan tapadtam ajkaira. Testemet egyből végigjárta egy jóleső bizsergés. Finoman kezdtem ízlelgetni ajkait, amik tényleg olyan puhák voltak, mint ahogy képzeltem. Meglepetésemre, viszonozta a csókom, és ajkaink szinkronban kezdtek mozogni egymásén. Istenem, kibaszott jól csókol!
   Tarkóján beletúrtam göndör hajába, és kissé mohóbban kezdtem falni csodás ajkait. Furcsa módon hagyta, hogy én irányítsak. Csók közben, néha piercingembe harapott, amitől ha lehet, még jobban begerjedtem. Nyelvemmel forró táncba hívtam az övét. Egyre többre és többre vágytam, így bal kezemmel végigsimítottam a mellkasán. Mire belenyögött a csókba. Átkarolta a hátam, én pedig közelebb húzódtam hozzá.
   Levegő hiányában elváltak ajkaink. Lezárásképp még pár csókot nyomtam ajkaira. Majd egy rövid szusszanás után ismét közel hajoltam hozzá. Ajkaimat épphogy gyengéden nyomtam az övére, mikor mellkasomnál fogva picit eltolt magától. Értetlenül néztem rá.
    - Lukey... - súgta, majd megrázta a fejét.
    - Mi a baj, Ashton?
    - Nézd, tényleg nem akarlak megbántani, de... biztos, hogy ezt akarod? Mármint...
    - Jó kérdés. Mert én magam sem tudom, hogy mit akarok. – lehajtottam a fejem, és a pólómmal kezdtem babrálni. Ő pedig szótlanul meredt rám.
    - Hem, ne haragudj, oké? – gyengéden állam alá nyúlt, és megemelte a fejem. Így kék szemeimbe tudott nézni. – Nem hinném, hogy tényleg rám vágysz. – szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött. – Mármint, lehet, hogy most kicsit össze vagy zavarodva, de... Előbb tényleg meg kéne győződnöd bizonyos dolgokról.
    - Például miről?
   - Hogy kikhez vonzódsz, kis butus. – megcirógatta az arcom. Hát baszki, mégsem volt olyan egyértelmű? Még ez a csók sem, háh?
   - Ash, mi van, ha...
   - Kétlem, hogy a saját nemedhez vonzódnál. – vágott a szavamba.
   - Mi van, ha csak hozzád vonzódom?
   - Ugyan már, Lukey fiú. Butaságokat beszélsz. – kuncogni kezdett. – Ez csak a véletlen műve, hogy ilyen jól sikerült ez a csók. – ismét megcirógatta az arcom.
   - Nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. – megnyalta ajkát, a látványától ismét ébredezni kezdtek a vágyaim.
   - Jó, akár egy próbának is betudhatod. Azzal semmi gáz, ha kísérletezel. – rám kacsintott.
   - Ash... szó sincs kísérletről. Én tég... - számra tapasztotta ujjait, így belém fojtotta a szót.
   - Luke, össze vagy zavarodva. Rendbe kéne tenned a gondolataid, és majd utána tiszta fejjel rájössz, hogy ez csak egy botlás volt. – szinte mardostak a szavai. Most már kibaszottul össze vagyok zavarodva. De tényleg. Az előbb még flörtölt velem, és smároltunk. Most meg nyilvánvalóan le akar koptatni?
   - Azt hittem, eléggé arról árulkodott az előbbi csók, hogy miként is érzek.
   - Valóban, elég szenvedélyesre sikeredett. De nem hinném, hogy ez bármit is jelentene.
   - Ezt most komolyan mondod? – meglepve eltátottam a szám.
   - Igen? – bizonytalanság csillant szemében. – Nézd, Lukey... - végigsimított a combomon, amitől mélyebb levegőt vettem. – Akár a kíváncsiság is hajthat téged, hogy milyen lehet egy pasival smárolni. Most, hogy már tudod, szerintem...
   - Ashton, én tényleg nem csak kíváncsiságból akartam ezt a csókot. – fakadtam ki, majd közelebb ültem, már amennyire lehetett. Nyakára csúsztattam a kezem, amitől élesen szívta be a levegőt. Mélyen a szemeibe néztem, és piercingembe harapva mértem fel. – Akarlak Ash... - nem vártam meg a válaszát, hanem egyből ajkaira tapadtam. Kissé vadul csókoltam, hisz alig tudtam uralkodni magamon. Ismét furcsálltam, hogy visszacsókolt. Majd hagyta, hogy elmélyítsem a csókot. Ha nem tetszene neki a dolog, akkor nyilván nem csókolna ennyire szenvedélyesen.
   Egyik kezét feljebb csúsztatta a combomon, a másikat mellkasomra tette. Még mielőtt nyelvemet bejuttathattam volna szájába, lassan eltolt magától. Ám zárásképp finoman végignyalta alsóajkam. A hideg is átfutott rajtam, ahogy a boxerem is feszülni kezdett.
   Halkan nyöszörögtem, mikor elhúzódott tőlem. Féloldalas mosoly jelent meg az arcán.
   - Sajnálom Lukey, de nem lehet. – ujjaival játszadozott ajkaimon.
   - Ash... - nagyot nyelve néztem szemeibe. – Mit nem lehet?
   - Tudom, hogy csak az éjszakai „sokk" vezérel, még. Lehet, hogy ezzel akarod kifejezni a hálád, amiért az éjszaka megvigasztaltalak. Biztos, hogy semmi komolyabb nem lehet e mögött. Szóval, akár itt annyiban is hagyhatnánk.
   - Ashton... – picit megszorította a combom, mire halkan felsóhajtottam. – Ha annyira nincs ínyedre a dolog, akkor... akkor miért is csinálod ezt? Miért is engeded, hogy megcsókoljalak. Ráadásul még viszonzod is. Ezekről a kis érintéseidről meg nem is beszélve. – combomat markolászó kezére pillantottam. – Ha te nem akarod, akkor ezeket mivel magyarázod?
   - Nyilván még tart a pia hatása.
   - Baszki, nagyon nem tűnsz másnaposnak. – felnevetett. Elég ideges nevetésnek tűnt.
   - Nem tartozom magyarázattal, Lucas. Szóval, részemről ennyi volt. – megpaskolta a lábam. Lassan felállt, és mosolyogva megcirógatta az arcom. Aztán szobájába sietett. Szájtátva meredtem utána.
   Ezt most komolyan mondta? Tényleg nem jelentett neki semmit? És... Mintha valami elpattant volna a mellkasomban. Szívem ripityára tört. Habár, én voltam a hülye, hogy azt hittem, neki is hasonló érzései vannak. Hát asszem ezt beszoptam.
   Lassan teljesen elöntött a harag, a csalódottság és a mérhetetlen fájdalom. Megint ugyanolyan pocsékul éreztem magam, mint az este, mikor felriadtam a rémálomból. Viszont Ashton jelenléte, és ahogy vigaszt nyújtott, teljesen elfeledtette velem azt a szörnyű álmot.
   Most viszont, hogy közölte velem, „részéről ennyi lenne"... így megint visszaestem az éjszakai mélypontomra. Legszívesebben megint sírnék. De inkább nem adtam át magam a fájdalmamnak. Csak ugyanabban a pózban felkucorodtam a kanapé sarkába, ahogy az este is ültem. És elmerengtem a történteken. Többek között, Ashtonnal való csókon. Felidéztem a pillanatot, ahogy ajkaink finoman érintik egymásét. Ahogy szenvedélyesen falni kezdjük egymást. Testemet végigjárta egy bizsergető érzés. Már a gondolatától is szűkülni kezdett a boxerem. Megint begerjedtem a haveromra. Hihetetlen baszki, hogy pont rá... Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy pasira fogok gerjedni. Ráadásul a legjobb haveromra.
    Aztán egy telefon rezgés zavarta meg a gondolataim. Ash telefonja rezgett az asztalon. Szobája ajtajára néztem, de ugyanúgy zárva volt, ahogy eddig. Nem akarom odavinni neki, mert... ezek után képtelen lennék a szemébe nézni. Anélkül, hogy eszembe ne jutna ez a kibaszottul csodás csók.
    Viszont hajtott a kíváncsiság, így felpattantam, és megnéztem, ki üzenget neki. Felvettem az asztalról. Ám, mikor megláttam a feloldó képernyőjét, kissé sokkot kaptam. Ugyanis én vagyok, ahogy alszom. Várj... mi? Végignéztem magamon, és ekkor jöttem rá, hogy ezt az éjszaka fotózhatta. A képen ugyanazt a felsőt viselem, amit most. Mellesleg, elég jól látszik, hogy mellkasába fúrom a fejem. Ő pedig másik kezével szorosan magához ölelt. Ashton baszki... Mégis ez mi a fenét jelent, ha nem...
   Hirtelen megcsapott az illata, és nyakamon éreztem a leheletét. Fel sem tűnt, mikor jött ki a szobájából.
   - Kérem a telefonom. – mellkasa hozzápréselődött a hátamhoz, ahogy kiakarta venni a kezemből.
   - Á-á... előbb magyarázd meg, hogy mi ez a kép! – felé mutattam, mire csak egy zavart mosoly jelent meg arcán.
   - Ez csak egy kép, Luke. Mit kell belőle nagy ügyet csinálni? – ismét felém nyúlt, én pedig felemeltem a kezem. Tudván, hogy úgysem éri fel a pár centis magasságkülönbség miatt.
   - Oh, nem is tudom? Ashton, baszki... te lefotóztál, miközben rajtad aludtam. Ebből ne csináljak nagy ügyet? – közben folyamatosan nyújtózkodott, hogy elvehesse a telefont. De mindig feljebb emeltem azt.
   - Lukey... miért ne fotózhatnálak már le? Nem tiltja a vallásod, baszki. – vigyorogott, majd elém lépett, hátha innen könnyebb lesz elérnie. Átkarolta a derekam, és úgy nyújtózkodott tovább. Aztán összeakadt a tekintetünk. Elvesztem gyönyörű zöldes barna szemeiben. Szájtátva fürkésztem arcát.
   Teljesen levett a lábamról a kissé napbarnított bőrével, a csillogó szemeivel és kisfiús arcával. Ajkaira vándorolt a tekintetem. Halvány rózsaszín színétől még jobban vágytam egy újabb csók után. Főleg most, miután tudom, milyen kurva jó érzés ajkait habzsolni.
   Ash kihasználta, hogy elbambultam, így vigyorogva vette ki kezemből a mobilját. Látszik rajta, mennyire élvezi, hogy szimplán csak a pofijával levesz a lábamról. Biztos vagyok benne, érzi rajtam, hogy vonzódom hozzá. Jó, most már ezek után nem is csodálom.
   - Nagyon köszönöm, Lukey fiú. – vigyorgott tovább, ahogy meglóbálta telefonját. Aztán arcomra nyomott egy puszit. Ledöbbenve néztem rá. – Amúgy meg azért fotóztalak le, mert kicseszett cuki vagy miközben alszol. – kuncogni kezdett, majd ajkába harapva mért végig. Megmukkanni se tudtam, totálisan váratlanul ért ez a fotó és ez az arcra puszi is. – Na, ne vágj már ilyen képet, mint aki szellemet látott. – nevetett, majd ellépett tőlem.
   - Ash, várj egy picit. – megfogtam a karját, így szembefordult velem. – Nem is azzal van bajom, hogy lefotóztál... - kezdtem bele. – Hanem azzal, hogy kitetted háttérnek.
   - Ha zavar lecserélhetem.
   - Nem az, hogy zavar. Csak... - érdeklődve felvonta egyik szemöldökét. – Miért tetted ki? – megvonta a vállát.
   - Mert, miért ne? – halvány mosoly jelent meg szája szegletében. Még mindig nem kaptam szikrát. Csak értetlenül meredtem rá.
   - Mit mondasz majd, ha más is meglátja?
   - Semmit. – megvonta a vállát. – Kurvára nincs senkinek köze ahhoz, hogy mi a hátterem.
   - De...
   - Ne aggódj, Lukey... - ujjait végighúzta állam vonalán. – Nem lesz belőle baj. – kacsintott. Ismét bizseregni kezdtek ajkaim, ahogy mélyen a szemeimbe nézett. Szívem gyorsabb tempóra váltott. Főleg, mikor Ashy is alaposabban végigmért, majd a fülemhez hajolt. – Rád férne egy kiadós alvás, vagy egy forró fürdő. Szörnyen nézel ki. – súgta a fülembe, és egy csókot nyomott a nyakamra. Végigfutott rajtam a hideg, a vágy pedig belülről égetett.
   Mielőtt elhúzódott volna derekára csúsztattam a kezem. Kíváncsian nézett rám.
   - Ashton... ne játszadozz velem. Pláne ne a történtek után. – beharapta ajkát, ahogy számra tévedt a tekintete.
   - Nem játszadozom veled, Hemmo.
   - Igazán? Akkor mi is volt az előbbi? – nyakamra mutattam. – És még egy csomó másik flörtölésedet is említhetném. – közelebb lépett, így magamon éreztem a leheletét.
   - Ha játszadoznék veled, Babe, hidd el, nemcsak ennyiből állna. – ledöbbenve meredtem rá.
   - Hogy mondod?
   - Sokkal durvábban flörtölnék veled, mint ez a kis nyakra puszi. – arca annyira közel volt, hogy zöld szemeiben tisztán láttam a barna foltokat. – Ez semmiség, ahhoz képest, amit művelnék veled, Lukey fiú. – még a hideg is kirázott a szavaitól. Hangjában és az egész megnyilvánulásából sütött a dominancia, mintha ő lenne az alfahím. – Úgyhogy erre számíts, Lucas. – hirtelen fenekemre csúsztatta kezét, és erősen megmarkolta. Halkan felnyögtem, mire csak egy ördögi mosolyra húzta ajkait. Melytől még jobban elkapott a kíváncsiság.
   - És miket művelnél? – huncut mosolyt villantottam rá, miközben közelebb léptem hozzá. Így ajkaink már csak centikre voltak egymástól. Kuncogni kezdett.
  - Nem akarod te azt tudni. – derekamra tette kezét.
  - De tudni akarom. – ajkamba haraptam, ahogy mellkasunk lassan egymáséhoz préselődött.
  - Ne legyél ennyire kíváncsi. – kissé rekedtes volt a hangja, amitől ismét kezdtem begerjedni. Közben hátamon végigfuttatta kezét, aztán nyakamat kezdte cirógatni. Mély levegőt vettem. – Tudod, Lukey... - ajkai finoman érintették az enyém. – Rengeteg mód van rá, miként tudnék rád mozdulni. – suttogta ajkaimra, pár csókot is nyomott rá. Lehunytam a szemem, hogy jobban átérezzem a pillanatot. Szívem eszeveszett tempóra kapcsolt. Kegyetlenül felizgat, alig tudom visszafogni magam. Mindennél jobban vágyom csókjaira.
   Egy újabb apró puszit nyomott a számra, amit én csókká formáltam. Szenvedélyesen csókolt vissza. Hihetetlenül jól csókol, szinte mindjárt elolvadok tőle. Arról nem is beszélve, hogy már ennyitől is irtózatosan feszül rajtam a boxerem. Ha picit is közelebb állna hozzám, valószínűleg ő is érezné ezt.
   Ám mielőtt belejöttem volna, ajkamba harapva zárta le a csókot. Elhúzódott tőlem, és egy önelégült mosoly ült ki arcára.
   - Sajnálom, kicsi pingvin, de tényleg nem... - elharapta a mondata végét. Kezét végighúzta mellkasomtól a hasamig, ahogy arrébb lépett tőlem. Élesen szívtam be a levegőt. Látszott rajta, hogy marhára tetszik neki, milyen hatással van rám.
   Aztán megfordult, és visszasétált a szobájába. Csak szerintem fura, vagy tényleg sokkal magabiztosabb és „félelmetesebb", ha átkapcsol erre a domináns énjére? Na jó, meg kibaszottul szexisebb is. Talán ez lenne az a bizonyos „Apuci" életstílusa? Minden esetre, kurva szexi, de emellett ijesztő is.
   Gondolkodva mentem a szobámba. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, és leültem az ágyamra. Az ágyamat, még mindig a tegnap behozott kaják lepték el. Na, meg a rengeteg füzet és könyv. Most azonban rájuk se hederítettem. Csakis a nap eseményei pörögtek az agyamban. Újra és újra. Az izgató csókjai, vagy az érintései. És persze minden, amit mondott. Ahogy próbált lepattintani. Mellyel ismét csak azt érte el, hogy rettentően összekuszálja a gondolataim.
   Ha nem akarja, hogy rámozduljak, akkor mi a fenéért flörtöl velem? Most ez a csók is, mire volt jó, ha egyáltalán nem érez semmit? Őszintén megvallva, kurvára nem volt érzelemmentes. Rohadtul kiérződött rajta –némelyik óvatlan pillanatában– hogy ugyanolyan mélyen érintette a dolog, ahogy engem. Vagy, ha nem jelentene számára valamit, akkor miért is hagyja, hogy lesmároljam? Vagy miért viszonozza? És azok a kis flörtjei vagy érintései miért is kellenek? Komolyan nem értem őt. Magamat sem, de őt meg aztán pláne nem. Teljesen összezavar... Egyik pillanatban még smárolunk, utána lepattint és rohadtul összetöri a szívem. Utána megint letapiz és „letámad". Majd újra elutasít. Szerintem még maga sem tudja mit is akar. Ahogy én sem baszd ki.
   És most mi a fenét kezdjek? Azt hiszem, elárultam neki magam, hogy... hogy miként is érzek iránta. De még magam sem tudom. Annyira új ez az egész. Vajon tényleg meleg lennék? Vagy, ahogy ő is mondta, csak kísérletezem? Baszki, könyörgöm, 19 évesen jut eszembe ilyesmi? Miért nem előbb? Fura, mert csak iránta vannak ilyen érzéseim, vagy egyéb perverzebb gondolataim. Ehh... ez irtó fura. Azt viszont nem hinném, hogy csak a hálámat fejezném ki ezzel, amiért az éjszaka megvigasztalt. Hisz már korábban is fantáziáltam róla, nemcsak most. Baszki... megőrülök.
   Idegesen beletúrtam a hajamba, és elterültem az ágyon.

...........................

Hey wassap!

Ehh, megint késtem vele. Nem tudom mi van velem, egyre lassabban készülök el a fejezetekkel. Pedig semmi extrát nem teszek bele, h azért tartson sokáig a megírása. Pff... kezdek ezzel is úgy járni, sztem, mint a rajzolással. Egy idő után „beleunok". Grr...

Nevermind, mit szóltok ehhez a részhez? Nagyon előre szaladtam a Lashton momentekkel, vagy azért annyira nem? :)) Viszont, remélem, azért tetszetős lett, még így is. :PP

Hja, és igen, Ashton nagyon horny ebben a fejezetben. Vagy nem is csak ebben lesz az? *smirking devilishly*  Viszont szegény Lukey boyt nagyon szívatja, és összekuszálja az amúgy is zavarodott gondolatait. :333

Good news: a héten megkapta a harmadik díját a sztori. Jujjhh, nagyon köszönöm Loki78-nak! Jesus, csajszi, tényleg nagyon szeretheted ezt a fic-et, ha már a második díjat dobod neki. :33 💖💖 Bocsesz, h nem tettem ki külön, but kegyetlen lusta vagyok. xDDD

So if ya liked this chapter, please vote/ comment. Thanks a lot, sweethart. :33

Love y'all! ✘ ✘