Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 33. Secret Love Song × +18

[Smutty a végén *smirks*]

LUKE

- Tudod Luke, - Wesley az ágyban mellém fekve bebújt a takaró alá és úgy fordult felém. – már akartam mondani, hogy olyan kis furán viselkedsz az utóbbi napokban. – meglepve néztem rá a telefonomról. – Mióta visszajöttem Seattle-ből olyan nem is tudom... - csentintett, hogy eszébe jusson a megfelelő szó. – olyan elzárkózott és távolságtartó vagy velem. Megkérdezhetem, hogy van-e ennek különösebb oka is? – ajkamba harapva pillantottam az épp megrezzenő telefonomra. Végre ismét beszélek a srácokkal a régi csoport chatünkben. Gyorsan válaszoltam nekik, mire Wesley megfogta a telefonom és kivette a kezemből, majd kettőnk közé tette le. De keze még így is rajta maradt. – Kérdeztem valamit, Luke! Ha veled beszélek, rám kéne figyelned, és nem pedig a kis mitugrász barátaidra. – eléggé lekezelőnek tűnt a hangja. – Szóval?

- Mit szóval? – tettettem az értetlent. Csak hitetlenkedve felvonta a szemöldökét.

- Miért vagy ilyen velem, Luke? Alig beszélünk. Ha megcsókollak, mindig habozol mielőtt visszacsókolnál. Mintha csak azon hezitálnál, hogy viszonozd vagy sem. Ha pedig többre vágyom belőled egyenesen eltolsz magadtól.

- Én nem...

- De, pontosan, hogy ezt csinálod. Ne játszd itt az értetlent, nagyon is jól tudod mifaszról beszélek. – felemelte a hangját, amitől enyhén megrezzentem.– Tettem valamit, amivel megbántottalak? – hangja egyből lágyabb lett, nyilván látta, hogy picit megijesztett az előbb. Finoman megcirógatta az állam.

- Nem? – válaszom kérdésként hatott.

- Történt valami, míg távol voltam? – magam elé bámulva máris felelevenedtek bennem Ashtonnal töltött hétvége szép emlékei.

- Nem igazán. – megvontam a vállam. – Tudod, hogy csak tanultam. – szemeibe nézve hazudtam. Még mindig nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy a hétvége során többször is lefeküdtem Ashtonnal. Egyáltalán el kell neki mondanom, hogy tulajdonképpen megcsaltam őt? Ráadásul pont azzal a sráccal, akiről tudja, hogy halálosan szerelmes vagyok. Egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Legszívesebben most azonnal szakítanék vele, és egészen addig futnék, míg Ashton karjaiban nem tudom magam. De valamiért kötődöm Wesleyhez is. Nem tudom megmondani miért, de valamiért ide is húz a szívem. Vagy csak kétségbeesetten vágyok már a szerelemre, amit, úgy néz ki, sosem kapok meg?

- Luke? – megcirógatta a karom. – Merre jársz, cicám? – bájosan mosolygott rám, így magamra erőltettem egy mosolyt. – Nem tudom, hogy vagy vele, de... de valamiért úgy érzem, valamit elhallgatsz előlem. – meglepve vontam fel a szemöldököm.

- Miért hiszed ezt?

- Nem is tudom. A furcsa viselkedésed erre enged következtetni.

- Ugyan már, Wes, minden a legnagyobb rendben van. – közelebb hajoltam, hogy ajkaira nyomjak egy lágyabb csókot.

- Mmm... így még talán el is hiszem. – megint rám mosolygott, mielőtt elhúzódhattam volna tőle tarkómra csúsztatva a kezét visszahúzott magához egy újabb és hosszabb csókra. Amint nyelve finoman érintette alsóajkam, egyből kirázott a hideg. Ám nem valami jó értelemben. – Hiányzik az ajakpiercinged. Nem is mondtad, miért vetted ki. – khm... kicsit útban lett volna mikor Ashtont kényeztettem odalent.

- Ugh... nem is tudom. – megvontam a vállam. – Tudod, hogy van az ember tanulás közben? Minden más dolog foglalkoztatja, csak az anyag bemagolása nem. És hát... gondoltam egyet, kivettem. Kíváncsi voltam, hogyan néznék ki nélküle. Aztán rájöttem, hogy a hosszú hajamhoz meg amúgy se passzolna valahogy. – szemrebbenés nélkül hazudtam. – Úgyhogy nem is igyekeztem visszatenni.