Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

17. So Take Me To Your Bed

[Friendly reminder: a little smutty
Ezentúl így fogom megjelölni, ha van benne korhatáros rész :P ]

LUKE

   Idegesen csaptam be magam mögött a szobánk ajtaját. Szipogva igazgattam magamon a kabátom, és elindultam a földszintre. Nem tudom, mi volt ezzel a csókkal Ashton terve, minden esetre kurvára összezavart vele. Szenvedélyesen és kissé „szerelmesen" csókolt. Ezzel pedig megint sikerült totálisan összezavarnia. Ha elvileg nem érez irántam semmit, akkor mégis mi a faszért csókolt meg így?
   Arcomon legördült az első könnycsepp. Rettenetesen érzem magam. Nem akarok ismét hoppon maradni, vagy ismételten csalódni benne. Inkább még az előtt eljöttem, mielőtt mondhatná, hogy ő ugyan semmit sem érez irántam. Pedig biztosan ezt akarta a tudtomra adni, már megint.
   Arcomat törölgetve caplattam le a lépcsőn, mikor beleütköztem valakibe.
   - Hey, Luke! – vállaimnál fogva tartotta meg az egyensúlyomat, hogy ne terüljek el a lépcsőfordulóban. – Hova ez a nagy sietség? – vigyorgott lila hajú haverom.
   - Áh, Mikey. – arcomra erőltettem egy mosolyt.
   - Minden oké? Kissé vörösek a szemeid.
   - Öh, nemrég ébredtem fel. – hja, már vagy másfél órája.
   - Meghiszem én azt. – Michael csak egy féloldalas mosolyra húzta ajkait.
   - Miért? – összevontam a szemöldököm.
   - Elég hosszúra sikeredett az éjszaka, nemde?
   - M-miről beszélsz, Mike? – vigyorogni kezdett a reakciómon. Valószínűleg, még jobban elsápadtam.
   - Tudod, Hemmo... - közelebb hajolt. – Kurvára vékonyak a falak. – kaján mosolya egyre eszelősebb lett. Szinte még az ütő is megállt bennem. Vagy egy percig nem kaptam szikrát.
   - Várj... m-mi v-van? – szívem a torkomban dobolt. Elfogott az idegesség és a félelem. Félek, hisz nagy a lebukás veszélye. Mikeyék a szomszéd szobából hallhatták, ahogy Ashtonnal a nappalinkban dugtunk? Áh, az lehetetlen. Hisz egy szoba választ el minket.
   - Épp az ajtótok előtt haladtam el az este. És hát... hallottam valami kis „extázistól túlfűtött zajt". – suttogta. Nagyot nyelve néztem rá.
   - É-én... - menten elájulok.
   - Ne is tagadd Luke. Pontosan, hogy a te nyögéseid szűrődtek ki az ajtón. – nem, ez nem lehet igaz. Babrálni kezdtem a piercingemmel. Ő pedig a mellkasomat pásztázta. – Na, tessék, még ezek is árulkodnak helyetted. – nyakamon levő, és az ingem alól kilógó szívásnyomokra bökött. – Rendesen elintéztek, Hemmings. – vihogott. Ha lehet, még jobban elsápadtam, illetve el is pirultam. Kegyetlenül zavarban vagyok. Ez azt jelenti, hogy tényleg lebuktunk?
   - E-ez nagyon k-kínos.
   - Legalább volt egy fasza estéd. – ördögi mosolya elég sejtetősre sikerült. A „fasza", ugye nem egy jelzés akart lenni, hogy Ashton megfarkalt? Szólásra nyitottam a szám, ám ő csak megveregette a vállam. – Legközelebb picit vedd visszább a hangerőt, Lukey fiú. – rám kacsintott és röhögve felsétált a lépcsőn. Lukey fiú? Michael sosem szokott így hív... Bassza meg! Tényleg lebuktunk. Mike hallhatta, mikor Ash így szólított szex közben. Jézusom.
    Idegesen beletúrtam a hajamba, és homlokomat neki döntöttem a falnak. Elsuttogtam egy „bassza meg!"-et. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen és hamar lebuktunk a srácok előtt. Jézusom, vajon most mit gondolhatnak rólunk? És mi van, ha... Ashtont nem hallotta, hanem csak engem. De akkor nem hívott volna Lukey fiúnak. Ó bakker... Picit beleöklöztem a falba, és utána sietősen lefutottam a lépcsőn.

   Egész délután az utcákat róttam. Folyton csak ezen agyaltam, hogy lebuktunk-e vagy sem. Bele se merek gondolni, hogy milyen reakciójuk lesz, ha valahol meglátnak minket Ashtonnal. Mármint, elég ha csak az egyetemen, vagy a kollégium folyosóján... Jézusom, ennél egyértelműebb nem is lehetne, hogy lebuktunk előttük. Tényleg ilyen rohadt hangos vagyok szex közben? Eddig komolyan nem tűnt fel. Vagyis, ha csajokkal hancúroztam, sosem vettem észre, hogy hangos lennék. Viszont úgy tűnik Ashton sokkal jobb munkát végez, ha már ezt váltja ki belőlem.
   Miközben sétálgattam, Ash folyamat bombázott az üzeneteivel és a hívásaival. Csak pár üzenetét olvastam el, de nem reagáltam rá. Inkább csak blokkoltam az értesítéseket. Valahogy nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy azt hallgassam „Sajnálom, Lukey, de csak szexre kellesz". Pedig baszki, tök jól indult a napom. Valamiért sokkal boldogabban ébredtem fel, sőt zuhanyozás közben még énekeltem is. Amit mostanában nagyon nem tettem. És istenem, mikor megláttam, hogy egy szál melegítőben szorgoskodott a kályhánál, egyből elkapott egy nagyszerű érzés. Mellkasomat elöntötte a melegség, gyomromban pedig az ismerős pillangók ismét vadul röpködni kezdtek. Mondhatni, minden egyes kis porcikámat átjárta a szerelem. Sőt, több kedvvel álltam neki enni is. Részben a fergeteges éjszaka miatt, másrészt meg a konyhában sündörgő Ashton látványa is hozzájárult ehhez. Na, és persze a bájos mosolya miatt.
   Most viszont, még csak látni sem akarom őt. Tudom, hogy újból összetörné a szívem, ahogy tagadni kezdené az érzéseit irántam. Pedig nekem kezd egyre úgy tűnni, hogy ő sem csak a szex miatt vonzódik hozzám.
   Ahogy eljött az este, nagyjából kilenc múlhatott, betértem egy ismeretlen buli helyre. Úgy döntöttem, felejteni akarom a jelenlegi érzéseimet és gondolataimat. Talán ez jobb ötlet, mint az érvágás. Azzal, hogy piálok semmi rossz nem történhet velem. Maximum kegyetlen másnaposság fog gyötörni. Azzal meg majdcsak megbirkózom.
   Leültem a pulthoz és kértem magamnak egy sört. Még jóformán a felét se ittam meg, mikor szemem sarkából láttam, három székkel mellettem, erőteljesen stíröl egy pasi. Először nem tulajdonítottam nagy figyelmet neki. Hanem csak ittam a maradék sörömet.
   Épp elbambultam, mikor megállt előttem a pultos lány.
   - Ezt neked küldik. – bájosan mosolygott rám, ahogy elém tolt egy élénkzöld koktélt. Értetlenül néztem barna szemeibe. Válaszként csak oldalra pillantott, vagyis az előbbi pasasra, aki jól megbámult. Mondjuk, végig magamon érzem a tekintetét. Elég fura.
   - Köszönöm. – egy mosolyt villantottam a lányra, majd a pasi felé fordulva megemeltem a poharat. Az pedig szélesen elvigyorogta magát. Majd visszafordultam tőle. Belekortyoltam az italba. Kellemesen átjárt az alkohol mámora. Ah, tudod, mire van szükségem. Ismét a srácra sandítottam, aki mit sem szégyellve, le sem vette rólam a szemét. Rávillantottam egy száz wattos mosolyt, és még a neon fényekben is látszódott, hogy kissé elpirult.
   A pohárban levő kis esernyővel kezdtem babrálni, mikor mozgolódásra lettem figyelmes. Oldalra néztem, és ekkor ült mellém az ismeretlen srác.
   - Helló, csatlakozhatok?
   - Hát persze. – bólintottam. Jobban szemügyre vettem. Sötétbarna haját elegánsan fésülte balra, a többi részén fel volt nyírva. Egy tincs belehullott a homlokába, ami egész vonzóvá tette. Sötétkék szemei narancssárgán csillogtak a fényektől. Állát finom borosta szegte. Bal karját szinte végig tetoválások borították, amik picit a nyakáig is felnyúltak. Wow, nagyon vagány. Bicepszei meg-megfeszültek, ahogy neki támaszkodott a pultnak. – Öh... k-köszönöm a koktélt. – beharaptam a piercingem.
   - Nagyon szívesen. – szemeibe különösen csillogtak. – Esetleg, meghívhatlak még egy italra? – hangja kellemesen volt rekedtes és mély.
   - Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. – megvontam a vállam. – De előbb, megtudhatom a neved? – érdeklődve fordultam felé.
   - Wesley. – felém nyújtotta a kezét.
   - Luke. – megráztam a jobbját, ő pedig kuncogni kezdett. Két újabb koktélt kért, ezúttal sokkal nagyobb pohárral, mint az előbb.
   - Kérdezhetek valamit, Luke? – nagy szemekkel nézett rám.
   - Persze. – rámosolyogtam.
   - Minden oké? Olyan kis gondterheltnek tűnsz. Ezért is küldtem az koktélt.
   - Öh, persze. Jól vagyok. – megköszörültem a torkom. Hisz ez nagyon nem igaz. Még mindig borzalmasan érzem magam, amiért Ash folyamat el akar utasítani.
   - Egészen biztos?
   - Tényleg meg vagyok. – az italomat kezdtem nézegetni.
   - Tudod, nem akarok tolakodó lenni, de... látszik rajtad, hogy valami nagyon megvisel. – combomra tette a kezét és finoman megcirógatta. Furcsa módon, egyáltalán nem zavart. Jó, egy picit elpirultam, de semmi több.
   - Kedves tőled, hogy ennyire aggódsz. De meg tudok birkózni a bajaimmal. Azt hiszem. – motyogva tettem hozzá. Remélhetőleg nem hallotta meg a tomboló zene miatt.
   - Rendben, ahogy akarod. – felemelte a poharát és koccintott az enyémmel. Majd hosszabban kortyolt belőle. Én is követtem a példáját. Szinte bizsergetett az alkohol, ahogy végigszáguldozott az ereimben.
   Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy ő is húsz éves, én pedig hozzá tettem, hogy majd július közepén töltöm be. Már két éve modellként dolgozik, emellett testépítéssel foglalkozik. Így már nem csoda, ha ilyen szexi izmai vannak. Várjunk csak, tényleg komolyan gondoltam ezt? Igen, határozottan szexi.
   Közben már vagy a negyedik koktélunkat ittuk. Így sokkal felszabadultabb és vigyoribb lettem. A bajaim és a gátlásaim is lassacskán kezdtek eltünedezni. Levettem a kabátomat, hisz a piától eléggé kimelegedtem. Magamon éreztem Wesley tekintetét, ahogy alaposan felmér. Csak egy féloldalas vigyorra húztam az ajkaim.
   Néha, ha a zene elnyomta a hangunkat, párszor közelebb hajoltunk egymáshoz. Mélyebb levegőt szippantott be.
   - Csábító az illatod. – suttogta a fülembe, melytől hevesebben kezdett verni a szívem. Piercingembe harapva néztem kék szemeibe. – Én is szívesen harapdálnál azt a szexi karikát. – hogy mi van? Most komolyan flörtöl velem?
   - Inkább, gyere táncolni! – megragadtam a csuklóját és a tömegbe húztam magam után. Vigyorogva fordultam szembe vele, miután megálltam. Ekkor tűnt fel, hogy nála is legalább fél fejjel vagyok magasabb. Mondjuk, ezen már meg sem lepődöm, hisz általában mindenkinél magasabb vagyok.
   Közelebb lépett hozzám, és csípőmnél fogva húzott magához. Szívem hevesen vert, szaporábban vettem a levegőt is. Őszintén... marhára tetszik, hogy rám mozdult egy ilyen dögös srác.
   Wes feltűnően vizslatta a nyakam és az ing alól kilátszó mellkasom. Nyilván észrevette a négy szívásnyomot a bőrömön.
   - Tudtad, hogy még szexisebb vagy ezekkel a lilás foltokkal? – suttogta a fülembe.
   - Öhh... talán. – persze, hogy tudom. Ashton folyamat ezt emlegette.
   - Elég frissnek tűnnek. – lassan ringatózni kezdett velem. Hát, mivel tegnapiak. – Mikor szerezted?
   - Ez fontos? – elhúzódtam tőle, hogy szemébe tudjak nézni.
   - Annyira nem. – megvonta a vállát. – Van valakid?
   - Nem igazán.
   - Hm... nagyszerű. – közelebb hajolt és nyakamra nyomott egy csókot. Még a hideg is kirázott. Jézusom. – Fura, hogy egy magad fajta, ultrahelyes srác szingli legyen.
   - Megesik. – mély levegőt vettem. – Miből gondoltad, hogy... - még fel se tettem a kérdést, de máris rettenetesen zavarban vagyok. – Hogy kikezdhetsz velem?
   - Látszik rajtad, Lukey. – kissé leesett az állam is.
   - Várj... m-mi? Honnan?
   - Mikor a combodra tettem a kezem, egyáltalán nem zavart. Illetve, eléggé megbámultál, mikor melléd ültem. – vigyorogva suttogta a fülembe. – Arról meg nem is beszélve, hogy vevő voltál a flörtjeimre. – fülem mögötti mélyedésbe puszilt. Egy jóleső nyögés hagyta el a szám.
   Szóval, látszik rajtam, hogy a pasikhoz vonzódom? Ennél egyértelműebb visszajelzés nem is lehetne számomra, hogy meleg vagyok. Vajon mindig is itt lappangott bennem, csak nem figyeltem erre?
   Szorosabban fonta körém a kezeit, így mellkasunk egymásénak nyomódott. Hmm... tetszetős. Szélesen rávigyorogtam, és vállaira tettem a kezem. Mélyen kék szemeibe fúrtam az enyémeket. Majd tekintete ajkaimra vándorolt. Közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson, ám kitértem csókja elől. Nevetve húzódtam el tőle, majd a dübörgő zene ritmusára táncolni kezdtem.