Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 20. Angry Issues ×

ASHTON

- Egy héttel később -

   Az utóbbi napokban Luke nyilvánvalóan kerül engem. Alig beszélünk, sőt, ha nem muszáj, még csak rám se néz. Illetve csak titkon stíröl, és mikor észreveszem, hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Annyira aranyos ilyenkor. Viszont legtöbbször csak gyűlölködve méreget. Tudom, hatalmas tapló voltam vele, múltkor a zuhany alatt. De nem tudom mi ez az egész, ami köztünk van. Ez miatt pedig, feszültebb vagyok, ha kicsit szenvedélyesebben csókol meg, vagy ha túlságosan tapad rám. Talán kétségbe vagyok esve, vagy lennék esve, ha kiderülne, hogy tényleg szeret. Így is néha eléggé érződik rajta, hogy valami megváltozott benne, köztünk.
   Mégis igaza lenne, hogy az ilyen „extrás" kapcsolatok sosem végződnek jól? Hogy mindig a szerelemmel érnek csúf véget? Ha belegondolok, van benne valami. És, ha őszinte akarok lenni... magamon is érzem, hogy megváltoztak a hozzá fűződő érzéseim. A szex miatt jobban kötődök hozzá. Néha pedig úgy tekintek Luke-ra, mintha csakis az enyém lenne, senki másé. Rajtam kívül senki sem nyúlhat hozzá. De ettől eltekintve, sokszor meg teljesen alaptalanul bunkózom vele, és ellököm magamtól. Komolyan, magamon se tudok kiigazodni. Nem vagyok tisztába az érzéseimmel.
   Abban viszont teljesen biztos vagyok, ha a kis szöszkém meglátom Wesleyvel, rettenetesen elkap a féltékenység. Ebben az egy hétben Wes már kétszer is volt fenn a szobánkban, igaz csak tíz percre. De már ilyen rövidke idő alatt is meg tudtam volna fojtani. Már csak azért is, ahogy ajak harapdálva méregette a szöszkét. Arról már nem is beszélve mikor éjszaka Luke vissza sem jött tőle. Csak úgy fortyogtam dühömben, mint a láva. De nem értem miért, hisz Luke nem az enyém. Nem járunk, még csak nem is érzek iránta... Jó valamit igen, de ez nem jelenti azt, hogy belé zúgtam. Vagy valami... Csak szimplán rosszul érint a dolog, hogy talált valakit magának. Holott hónapokig csak én értem hozzá. És talán emiatt is kezdek begolyózni. Úgy érzem, mintha kicsit a megszállottja lennék. Eh, nem is tudom. Rettentő furcsa vagyok még magamnak is.
   Luke és Wesley randizása eléggé megvisel. Folyamat feszült vagyok, egy kis pisszenésre vagy rossz nézésre már legszívesebben ütnék. Néha kissé nehézkesen fogom vissza magam, hogy ne üssek le bárkit is körülöttem. És ami a „legjobb", Mike és Cal nem tudják, hogy Luke egy sráccal randizik. Nem tudom, mikor fogja elmondani nekik, vagy, hogy mikor fognak maguktól is rájönni. De ameddig lehet, én titokban tartom. És emiatt is nő a feszültség bennem, így a srácok nem tudják, mi bajom van. Meg nem is mondhatom el nekik, míg Luke színt nem vall a másságáról.
   Luke-on kívül van még egy hatalmas problémám. Ez pedig a „barátnőm". Utóbbi hónapokban egyre jobban irritál. Elvileg már öt hónapja vagyunk együtt, de most jöttem rá igazán, hogy mennyire idegesít. Folyton a nyakamon lóg, szó szerint, és alig tudom levakarni magamról. Kezdetben nem volt ennyire tapadós, most meg? Pár hete azt hiszi, hogy megcsalom. Főként Shelleyt gyanúsítja ezzel. –Mondjuk Shell tényleg gyönyörű lány, vagyis a Winston ikerpár mindkét tagja az. De valahogy nem hatnak meg különösebben. Egy bizonyos szőke, kék szemű szépfiú annál inkább.– Pedig Faye, ha tudná, hogy mindvégig egy pasival csaltam? Pf, lehet még jobban kiakadna. Hisz ez talán még rosszabb, hogy egy sráccal enyelgek, mintha egy másik lánnyal lépnék félre. Bár sosem lehet tudni, kit mi üt jobban szíven. Minden esetre, Faye nagyon az agyamra megy ezzel a folyamatos hisztériáival. Mint valami drámatagozatos, állandóan jön a hattyú halálával. Nevetséges. Jó, tény és való, egy bunkó pöcs vagyok, hisz valóban megcsalom őt. Szinte már a kezdetek óta. Hogy őszinte legyek... marhára nem érdekel.
   Még most sem figyelek rá, ahogy itt egymáshoz bújva ülünk a nappalink kanapéján. Fejét a mellkasomon pihenteti, karjait szorosan derekam köré fonta. Én pedig bal karommal ölelem magamhoz. Hátán pici kis köröket rajzolva. Külső szemlélőként azt hinné az ember, hogy jól meg vagyunk. Pedig nagyon nem. Pláne, hogy a gondolataim még most is a kis szöszkém körül forognak.
   - Ashton... - Faye lassan combomra csúsztatta a kezét. – Kérdezhetek valamit? – kezdte halkan, amire csak egy bólintás volt a válaszom. – Miért vagy ilyen feszült mostanában? – kíváncsian nézett rám, miután percekig csendben voltam.
   - Semmi komoly. – hazudtam. Egy darabig csak méregette az arcom.
   - Egészen biztos? – úgy helyezkedett, hogy rendesen a szemembe tudjon nézni.
   - Persze. – megvontam a vállam, ő pedig közelebb hajolt és ajkamra nyomott egy lágy csókot. Miután elhúzódott, rámosolyogtam, hogy ne legyen feltűnő az „undorom".
   - Esetleg... nem akarsz beszélni róla? Ha kidumálod magadból, sokkal jobb lesz. Enyhíteni fog a feszültségeden.
   - Áh, nem, Faye. Jól vagyok, úgyhogy nincs mit mondanom erről. – megvontam a vállam.
   - Aggódom érted, Ash. – megcirógatta a combom. – Tudod, az utóbbi hetekben rettentően megváltoztál. – értetlenül néztem le rá. – Teljesen el vagy merülve a gondolataidba. Suliban is alig figyelsz oda. Rólam meg nem is beszélve.
   - Hey, most is figyelek rád.
   - Aham, az előbb nem úgy tűnt. – felvontam az egyik szemöldököm. – Mintha nem is lennél itt, hanem... olyan vagy, mint akit elragadott a saját kis világa. Nem tudom, mi zajlik le benned, de elég ijesztő tud lenni.
   - Ijesztő? – úgy fordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni.
   - Igen, az. Egyáltalán nem figyelsz, hogy mik zajlanak körületted. Csak elvagy a gondolataiddal. Aztán meg folyamat ideges vagy. Lassan átmész egy idegroncsba, vagy nem is tudom. Folyton idegeskedsz, minden kis dolgon felkapod a vizet. Kiabálsz az osztálytársaiddal, néha még a barátaiddal is. És persze, velem is. – megforgattam a szemeim. – Nem tudom, hogy mitől jött ki rajtad ez az idegesség, de... változtathatnál magadon. Talán, ha beszélnél ró...
   - Mondtam, hogy felesleges beszélni róla, mert nincs miről. – szinte már morogtam.
   - Látod, erről hadoválok. Megint kezdesz ideges lenni.
   - Csodálkozol, Faye? – picit összerezzent a kitörésemtől. – Bocsi, nem akartalak megijeszteni. – megsimogattam a hátát.
   - Pedig sikerült. – motyogta és lehajtotta a fejét. Közelebb hajoltam, és megcsókoltam a fejét. Közben elsuttogtam egy „ne haragudj"-ot. – Nem értem, miért lettél ilyen hirtelenharagú. De hogy mindenkivel, még a három legjobb haveroddal is? Irtó fura ez, Ash. Nem csoda, ha Calum is azt mondta, olyan vagy, mintha hetekig menstruálnál. – kuncogva megforgattam a szemem, ami őt is mosolyra késztette. – Mi nyomaszt, Ashton? – mélyen szemeimbe fúrta világos íriszeit.
   - Ajh, Faye... - sóhajtottam. – Mégis hányszor mondjam még el...
   - Ash, ne is próbáld meg tovább tagadni! – förmedt rám. – Ok nélkül nem lesz az ember agyfaszos. Pláne nem te. Szóval, mi a fene történt, ami ennyire kiakasztott? – kissé idegesen túrtam a hajamba.
   - Mégis, mi bajom lehetne? – elég szarkasztikusan jött ki.
   - Nem is tudom, Ashton? – megforgattam a szemeim, ahogy feljebb vitte a hangját.
   - Faye...
   - Ne Faye-ezz itt nekem! Mondd el mi bajod, hátha tudok segíteni. – két kézzel megfogta a kezem. – A családoddal történt valami? – megráztam a fejem. – A sulival? – ismét megráztam a fejem. – Hát akkor? A barátaid?
   - Minden rendben velük. – legalábbis, ami Calt és Mikeyt illeti.
   - Ha minden oké lenne, múltkor nem kiabáltál volna velük annyira. – ismét megforgattam a szemeim. – Ki vele, mit tettek ellened, hogy ennyire megharagudtál rájuk?
   - Semmit.
   - Ashton! – sziszegte. Aztán percekig csak csendben fürkészte az arcom. Mintha olvasni próbálna belőlem. Elég idegesítő ez a szokása.
   - Mi van? – felvontam a szemöldököm.
   - Tudod Ashton, feltűnt nekem valami fura veled kapcsolatban.
   - Igazán?
   - Pár hete már egy dologgal rágom a füled.
   - Már megint kezded? – kihúztam kezei közül az enyémet.
   - Igen, mert biztos vagyok benne.
   - Ugyan kérlek. – arrébb csúsztam tőle.
   - Komolyan mondom. Biztos vagyok benne, hogy megcsalsz. – idegesen felnevettem.
   - Mégis kivel? A kezemmel zuhanyozás közben? – unottan néztem rá.
   - Ha-ha. Nagyon vicces a szarkasztikus éned.
   - És van bizonyítékod az állítólagos félrelépéseimről? – elgondolkodva nézett.
   - Eddig is voltak erre utaló jeleid, vagy tetteid. És mindig hazudni próbáltál erről.
   - Miről?
   - Egy hete is vitáztunk amiatt, nem rémlik? – most én néztem rá elgondolkodva. – Mi is volt a nyakadon az a sötét folt? Illetve a mellkasodon és a hasadon is számtalan ilyen folt volt. – szólásra nyitottam a szám, ám felemelte a kezét, hogy elhallgattasson. – Ne próbálj meg ismét azzal beetetni, hogy kiütésed van egy kajától. Nevetséges és kurvára átlátszó duma, Ash. Teljesen nyilvánvaló, hogy szívásnyomok. Nem vagyok hülye, és ne is nézz annak.
   - És ha azt mondom, hogy azokat te művelted? Tudod, sokszor elfelejted, hogy milyen vadmacska tudsz lenni az ágyban. – rákacsintottam. Jó, ez is elég gyenge hazugság volt. Hisz azokat a foltokat akkor szereztem, mikor Luke megfarkalt. – Erre még nem is gondoltál, mi? – folytattam, miután láttam a meglepett arcát.
   - Lehetséges. Nem tudom... De ne akard elterelni a témát.
   - Tényleg azt hiszed, hogy megcsallak?
   - Nem hiszem, hanem érzem.
   - Áh, hogy érzed? Ez mindent megmagyaráz. – gúnyosan kuncogtam. Ilyen hülyeséget még te sem mondhatsz komolyan. – És most, kit gyanúsítasz? Még mindig Shelleyt? Esetleg a húgát, Dianát?
   - Biztosan volt közötök egymáshoz. Hisz olyan kis bizalmasan viselkedtetek néha.
   - Pfft, röhejes. Shell sosem mozdult rám, ahogy én se rá. Amúgy is, ő mindenkivel kedves. Veled is az lenne, ha nem lennél ilyen hárpia a közelében. – fújtatott egyet.
   - De tudod, most kivételesen nem rá gondoltam.
   - Oh, netán újabb „áldozataim" lennének? Na, ez meglep, Faye. – elismerően bólintottam. – Szabad tudnom a kilétét?
   - Nem voltam annyira biztos be...
   - Sejtettem. – nevetve szóltam közbe, mire finoman megütötte a vállam. – Nos, ki lenne?
   - Tudod, pár hete figyellek jobban, és próbálok valamit megfejteni.
   - Nyomozósat játszunk?
   - Ashton megtennéd, hogy nem szólsz közbe? – védelmezőn tartottam magam elé a kezeimet. – Köszönöm. – szélesen rávigyorogtam. – Szóval, gyanakodni kezdt...
   - Jellemző. – suttogtam, mire megforgatta a szemeit.
   - Gyanakodni kezdtem néhány fura viselkedésed miatt. – térdemre könyökölve támasztottam meg a fejem, és kíváncsian meredtem rá. – Mert a megszokottnál is közvetlenebbül viselkedtél ezzel a személlyel. Olyan nem is tudom, sokkal mélyebb lett a kapcsolatod vele. És először nem gondoltam rosszra. Aztán ahogy telt az idő, többször is hanyagolni kezdtél, miatta. Tudtam, hogy fontos neked, meg minden, ezért nem is szóltam. – összevontam a szemöldököm. – Majd ezzel egy időben sorra kezdtek megjelenni rajtad az újabb szívás-és karmolás nyomok. Amiket baromira nem én hagytam rajtad.
   - Mikor is láttad az első foltjaimat, amit állítólag nem te csináltál? – nagyot nyelt, majd folytatta.
   - Nagyjából, február végén tűnt fel. – akkor már durván másfél hónapja tartott ez az extra kapcsolat a szöszivel. Most pedig április van. – Ezt követően, furcsább lett a viselkedésed. Megfeledkeztél magadról, miközben vágyakozva bámultad őt.
   - Vágyak... mi van? Kit bámultam vágyakozva?
   - Először tényleg nem sejtettem, hogy lehet köztetek bármi is, hisz... - elcsuklott a hangja. – Bassza meg, azt gondoltam, hogy csak abban a pillanatban láttam rosszul. De nem, mert utána még egy csomószor úgy vizslattad, mint aki legszívesebben ott helyben megfektette volna. – ismét beletúrtam a hajamba.
   - És ezen kívül láttál mást is, amiről azt gondoltad, hogy...
   - Ami azt illeti, igen.
   - Oh, mégpedig?
   - Suliból csak úgy eltűntetek. Akkor még nem tudtam, hova mentetek, de csak úgy szó nélkül ott hagytál a folyosón. Holott megbeszéltük, órák után együtt megyünk ebédelni. De gondolom őt vitted helyettem. – meglepődve pislogtam rá. Ugye nem arról beszélsz, mikor Luke-ot rá akartam venni az evésre, és ezért elvittem egy pizzázóba? Jézusom... - Látom, rájöttél miről beszélek. – mély levegőt vettem. Nem tudok mit mondani erre. – Mondanom se kell, hiába kérdeztem rá, hogy miért őt vitted ebédelni... akkor sem kaptam értelmes választ. Gondolom, most sem kell ettől tartanom, igaz? – lehunytam a szemem. – Tudod, sosem hittem volna, hogy köztetek több is lehet, mint... – te tényleg Luke-ról beszélsz?
   - Nem tudom, miről beszélsz. – adtam az értetlent.
   - Mi van közted és Luke között? – szólalt meg hirtelen. Szinte szíven ütött a kérdése. Faye szemeiben pedig könnyek gyűltek.
   - Hogy mi? Luke és én... jézusom! Mi nem...
   - Ne hazudj, Ashton! Tudom, hogy van köztetek valami. És ne merd azt mondani, hogy csak barátok vagytok. Kurvára nem csak ennyiről van itt szó.
   - Nevetséges. Miért kezdenék ki Luke-al? És mióta gerjednék pasikra?
   - Ne tőlem kérdezd, de nyilvánvaló, hogy vele csalsz meg. És ha nem történt semmi köztetek, miért is akadtál ki ennyire? Mikor Shelleyvel gyanúsítottalak meg, fele ennyire nem voltál ideges, mint most. Ez is azt bizonyítja, hogy lefeküdtél Luke-al.
   - Mi? Ugyan már, Faye. Én sosem feküdnék le Lukeyval, hisz a legjobb barátom, és...
   - Ashton, láttam, amit láttam.
   - És mit láttál?
   - Ahogy hosszasan bámuljátok egymást. Mindkettőtök feje fölött szívecskék repdesnek.
   - Jézusom, nem vagyunk szer...
   - Nem-e? Annyira nyilvánvaló, hogy vonzódtok egymáshoz. Ezek a vágyakozó pillantások, meg a finom kis érintések. Ne mondd már, hogy ezek nem erről árulkodnak. A testeden levő szívásnyomokról meg nem is beszélve. Illetve az ő nyakán és kulcscsontján is sokszor látni ilyen nyomokat. És még ki tudja hol?
   - Azt én nem tudhatom, kikkel tölti az éjszakáit, és kik jelölik meg. De biztosíthatlak, hogy nem velem. Hisz egyikünk sem meleg...
   - Ühüm, nyilván. De átlátok rajtad, tudom, hogy vele...
   - Ha ennyire okosan kinyomoztad, van egyéb bizonyítékod arra, hogy Luke-al hancúrozok? Például, láttál minket smárolni? Ha igen, picivel hitelesebb lennél. – keresztbe fontam a karjaim.
   - Igaz, én nem voltam ott, de éppenséggel tudom ezt is bizonyítani.
   - Oh, igen? Figyelek, Faye.
   - Szóval, rémlik ez a kis pizzás randid Luke-al?
   - Az nem volt randi.
   - Tehát, igen, rémlik. Nos, van egy barátnőm, aki pincérként dolgozik abban a pizzázóban, ahova ti mentetek. Felhívott, elújságolni, hogy van egy nagyon édes meleg pár, akiknek ő vitte ki a rendelésüket. – bassza meg! – Az egyik, magas szőke, kék szemű, kissé vékonyabb a kelleténél. A másik pedig, göndör méz szőke, gödröcskés arcú, zöldes barna szemekkel. Ezek akár ti is lehetnétek, nem igaz? – mosolygott, de szemeiben látszott a fájdalom. – Mikor Amy telefonált nekem, hogy beszámoljon erről... a kis párosunk épp cukiskodva etették egymást. Illetve nem sokkal utána látta, hogy még hosszasan csókot is váltottak. – ahogy ezt kimondta, lehajtottam a fejem és ajkamba haraptam. – Sajnos nem tudott képet csinálni róluk... vagy mondjam inkább azt, hogy rólatok? Az arckifejezésedből ítélve, tényleg ti voltatok ez a cuki meleg pár.
   - Faye... - suttogtam, anélkül, hogy ránéztem volna.
   - Ne merd tagadni, tudom, hogy nem te voltál. Hisz később Amy is rájött, hogy te vagy az, vagyis a barátom.
   - És miért vártál ezzel hetekig? Miért nem üvöltötted le a fejem emiatt, ha már aznap megtudtad? Nem, inkább mit csináltál? Elrángattál azzal az ürüggyel, hogy fektesselek meg. Lövésem se volt arról, hogy...
   - Hogy lebuktatok? – összeszorítottam az állkapcsom. – Most már beismered, hogy összemelegedtél Luke-al? És, hogy mindvégig vele csaltál meg? – felemeltem a fejem, hogy ránézzek. – Mióta tart ez köztetek? – szemeiben fájdalom és csalódottság csillant.
   - Cicám... én... - megfogtam a kezét, ám egyből kirántotta kezeim közül az övét.
   - Ne Ashton, erre semmi szükség. – mély levegőt vett. – Mióta baszogatod a haverod? Egyáltalán, hogy... miért nem mondtad, hogy a fiúkhoz is vonzódsz? – megforgattam a szemeim. – Ash, válaszolj már! – csattant fel. – Jogom van tudni, az istenit!
   - Faye... nem is tudom, hol kezdjem. – már tényleg felesleges lenne tagadni.
   - Az elején, Ashton, mégis hol? – szemei szinte szikrákat szórtak. Mély levegőt vettem.
   - Nagyjából még november környékén smároltunk először.
   - Novemberben? – döbbenten nézett rám. – És... miért, hogyan?
   - Nem akartam erről szólni, de biszex vagyok. – mondatom végére lehalkultam.
   - Biszex? Miért nem mondtad el?
   - Mert elítéltél volna?
   - Dehogyis... - megrázta a fejét. – Szóval, ezért is vonzódsz hozzá? – bólintottam. – Ő is biszex, vagy... vagy miért volt vehető erre a csókra?
   - Ő csókolt meg először, mondhatni véletlenből.
   - Hogy lehet véletlenül megcsókolni valakit?
   - Nem tudta, hogy mit csinál. Kissé ki volt akadva, és vigaszra vágyott.
   - Te pedig lefeküdtél vele?
   - Nem, jézusom! Dehogyis. Csak megcsókolt, nem történt semmi egyéb. – azt leszámítva, hogy tapló módon elutasítottam őt. – Ezt követően semmi sem történt, hetekig. – vagyis Luke „harcolt a démonaival", hogy mit is érez irántam, vagy a fiúk iránt. – Majd szilveszterkor együtt buliztunk. Eléggé felöntöttünk a garatra, – hazugság, annyira nem voltunk részegek. – és hát... megfektettem. – ahogy ezt kimondtam, Faye arcán végiggördült az első könnycsepp. Először azt hittem, hogy fel fog pofozni, de ehelyett, csak magába roskadva, némán sírt. Át akartam ölelni a vállánál fogva, de elhúzódott tőlem. Ami érthető is.
   - Miért tetted ezt velem, Ash? Miért tettetted, hogy minden rendben van köztünk, hogy nem léptél félre? Ráadásul egy sráccal, aki a legjobb barátod is egyben... Mivel érdemeltem ki, hogy megcsalj? Tudom, vannak hülye szokásaim, de ez még nem jogosít fel, hogy...
   - Nem ezért tettem.
   - Hát akkor? – válaszra várva nézett.
   - Az őrületbe kergetett Luke. – értetlenül vonta össze szemöldökét, ahogy letörölte a könnyeit. – Mármint, a hetek múlásával, egyre jobban vágytam a testére. És akkor már nem bírtam volna megállni, hogy ne...
   - Jézusom! – elképedten meredt rám. – Évek óta, sülve-főve együtt vagytok. Miért pont most jött ki rajtad? Korábban nem vonzódtatok egymáshoz? Egyáltalán ő mit érez?
   - Pár éve is megmozgatta a fantáziám, de valahogy elfojtottam magamban. Gondolom ő is. Hisz még csak egy hete tudatosult benne, hogy meleg.
   - Hogy mi? Luke meleg?
   - Nem lett volna szabad elmondanom, de tudnod kell, hogy emiatt vonzódunk egymáshoz. Míg nem jött rá erre, addig nem értette miért érez úgy, ahogy.
   - Nem hittem volna, hogy... te biszex, ő pedig meleg. Baszki... - megremegett a hangja. – És szilveszteri hancúrozás után mi történt?
   - Biztos akarod tudni?
   - Úristen, ugye nem valami beteges dolgokat műveltek egymással az ágyban?
   - Nem, dehogy! – megkönnyebbülten sóhajtott. – Vagyis, a második alkalommal megállapodtunk, hogy... továbbra is folytatni fogjuk ezt.
   - Megállapodtatok abban, hogy a hátam mögött kufircoltok? Mekkora egy pöcs vagy! – ismét bekönnyezett a szeme.
   - Tényleg az vagyok. – motyogtam. – Röviden, amolyan „barátság extrákkal" kapcsolat lett belőle. – újabb könnyek csordultak le az arcán.
   - Ezt nem hiszem el. Szilveszter óta folyamatosan Luke-ot döngeted?
   - Azért nem folyamatosan. – akaratlanul is féloldalas mosolyra húztam a szám.
   - Ash, ne viccelődj most nekem! – mély levegőt vett. – És ha Amy nem köp be titeket, el sem mondtad volna?
   - Miért mondtam volna el? Nem vagyok hülye, hogy magamra hozzam a bajt.
   - Ezt előbb kellett volna eldöntened. Hja, bocsánat, a kanosságod miatt nem tudsz ép ésszel gondolkodni. – felnevettem a hülyeségén. – És csak Luke-ot kezelgeted vagy mást is?
   - Csak őt, ez legalább jó hír a rosszban.
   - Te nem fogod fel, hogy mit műveltél?
   - Mintha érdekelne. – unottan megvontam a vállam.
   - Miről beszélsz?
   - Különösebben nem zavar, hogy számtalanszor félreléptem Lukeyval.
   - Mi van? Neked semmit sem jelentett a kapcsolatunk? – könnyein át vizslatta az arcom. Pár másodpercig játszottam, mint aki mélyen elgondolkodik a kérdésen.
   - Őszintén... Nem igazán.
   - Akkor mi a faszért jöttél össze velem?
   - Ahogy az előbb magad is mondtad, „a kanosságod miatt nem tudsz ép ésszel gondolkodni". Valószínűleg ezért. – idegesen letörölte a könnyeit.
   - Undorító féreg vagy, Irwin.
   - Mégis ennek az „undorító féregnek" sikítottad a nevét, mikor... - hirtelen jobb tenyere az arcomon csattant. Visszafordítottam a fejem, miközben a fájó pontot dörzsölgettem. Ördögien, jobbára betegesen vigyorogni kezdtem. – És, hogy tudd, kurvára nem bántam meg, hogy ennyiszer megfektettem a szöszkét. Sőt mi több? Rettenetesen élvezem. – felnevettem.
   - Beteg vagy, Ashton.
   - Meglehet, de nem érdekel. Ahogy az sem, hogy ezek után szakítani akarsz. Lehet, már előbb meg kellett volna mondanom ezt, vagy csak egyszerűen kidobni téged. De kellett egy állandó ágymelegítő.
   - Jézusom... Tökre úgy jön le a dolog, mintha én lettem volna az alkalmi szajhád, nem pedig Hemmings. Holott tudtommal, te kértél meg, hogy legyek a barátnőd. És az még bőven az előtt volt, hogy megfarkaltad volna a szőkeséged. Undorodom tőled, Ash.
   - Akárcsak én tőled, Faye. – ledöbbenve nézett. – Tudod, kibaszott nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne dobjalak ki az első vitánk után. Rettenetesen az agyamra mentél a hülye ragaszkodásod miatt. Úgy tapadtál rám, mint egy rohadt pióca. És még én vagyok a féreg, ugye?
   - Oh, elviselhetetlen volt a ragaszkodásom? Talán azért Ash, mert kibaszottul beléd szerettem! – vállai rázkódni kezdtek a sírástól. – Ha te nem is vetted észre, de baromira beléd zúgtam. Azt hittem, egy aranyos és vicces srác vagy. Aki emellett még ultrahelyes is. De úgy látszik, szimplán színjáték az egész. És valójában e cuki mosoly mögött, egy velejéig romlott srác lakozik. – letörölte a könnyeit. – Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz kihasználni. Hogy hónapokig tartod fenn a látszatot, mintha te is szeretnél. Vagy, hogy hónapokon át félrekeféltél a haveroddal, anélkül, hogy bárki lebuktatott volna titeket. Végtére is örülök, hogy Amy felhívott és beárult titeket. – felpattant a kanapéról. – Így legalább megtudtam, milyen egy undorító fasz vagy! – undorral nézett rám. – Látni se akarlak többet. – szipogott, és az ajtó felé indult. – Remélem, kurva boldog leszel Lucas mellett! – ezzel egy hangos csattanással vágta be maga mögött az ajtót.
   - Hát legalább már nem lesz gondom rá. – vigyorogva néztem utána. Viszont abban már nem lennék biztos, hogy boldog leszek Luke mellett. Hisz... mindegy.
   Szobámba sétáltam, hogy kicsit összeszedjem magam. Mivel Luke ma Wesleynél éjszakázik, így nyugodt szívvel mehetek piálni. Nem szívesen gondolok bele mik fognak történni köztük az éjszaka során. És erről csak egy módon tudnék megfeledkezni, ha leiszom magam a sárga földig.
   Miután átöltöztem, –tehát teljesen feketébe– és bezártam a szobánkat, bekopogtam Michaelékhez. Pár másodperc múlva már nyílott is az ajtó. Mikey hatalmas mosolyával találtam szembe magam.
   - Helló, tesó! – nyújtotta a kezét, hogy lepacsizzak vele.
   - Hey, Mike! – vigyorogtam rá.
   - Mi járatban?
   - Öh, mit szólnál, ha bevetnénk magunkat az éjszakai életbe?
   - Oh, Irwie bulizni akar?
   - Naná! – rákacsintottam.
   - Hűha, baszki, különleges este lehet a mai. – vihogott.
   - Lenne kedved velem jönni?
   - Még jó hogy, öregem! – bólogatott.
   - Calum is jön?
   - Áh, kiütötte magát a szerencsétlenje.
   - Már megint mit csinált?
   - Egész nap tanult, és egy órája be is aludt rajta. Nem akarom felébreszteni, mert így is rettenetesen fáradt.
   - Akkor kénytelenek vagyunk ketten menni.
   - Miért, a szőkeség merre van? – most erre mit mondjak? Nem mondhatom, hogy a pasijával van –vagy mije Wes.
   - A szüleivel skype-ol. – hazudtam.
   - Jaj, de kis édes. – nevetett. – Akkor mehetünk?
   - Hát persze.