Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 26. Breakdown ×

ASHTON

Hajnaltájban indultam vissza kollégiumba. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem az este történtek után. Mindketten bevallottuk, miként is érzünk egymás iránt. Baszki, olyan hihetetlen ez az egész. Elvégre bevallottam Luke-nak, hogy szeretem őt. Ráadásul ő is totál belém van zúgva. De mégsem lehetünk boldogok, hisz ő már Wesleyé. Így kénytelen voltam elengedni őt. És egy olyan átlátszó és röhejes ürüggyel löktem el magamtól, ami még egy tíz évestől is nevetséges lenne. „A mi szerelmünk csak plátói. Nem lehet több köztünk."

Életem egyik legnagyobb baklövése és legostobább döntése volt, hogy inkább átpasszoltam egy másik pasinak azt a srácot, akibe őrülten beleszerettem. Minthogy igenis harcoltam volna érte. Nem lett volna szabad elengednem őt. Már most fáj, hogy ezzel elveszítettem Luke-ot. Bár, igazából nem is volt az enyém, de mégis úgy fáj, mint egy rendes szakítás. Talán azért, mert tényleg szerelmes vagyok belé.

Luke mindig is különleges volt számomra. Mikor gimiben először megláttam, mindenáron azon voltam, hogy megismerjem őt. Tény és való, hogy már akkor is nagyon helyesnek tartottam őt. Meg olyan cool srácnak tűnt, aki amolyan nagymenőnek számít a suliban, akivel mindenki szeretne haverkodni. Szóval így össze is spanoltam vele. Majd ténylegesen legjobb barátok lettünk. Aztán mikor 16 lett elkezdődött a depressziós korszaka, folyton bántották őt az évfolyamtársaink vagy épp az osztályból, a barátságunk, a kettőnk közti kötelék egyre csak erősödött. Most már tudom, hogy nemcsak egyszerű baráti féltés volt bennem akkor. Hanem sokkal több. Csak figyelmen kívül hagytam. Pedig végig itt lappangott bennem, hogy igazából tetszik nekem Luke. De valószínűleg, 17 évesen megijesztett a gondolat, hogy két fiú vonzódhat egymáshoz. Meg, hogy ez nem lenne helyes, hogy ezek csak beteges gondolatok, bla bla bla...

Emlékszem, mikor felvágta az ereit és én találtam rá, ahogy eszméletlenül és vérben tocsogva fekszik a fürdőszoba padlón. Ténylegesen meg voltam rémülve, hogy elveszítettem őt. Bele is haltam volna, ha így történik. Csak akkor még nem tudtam, hogy valójában azért, mert szerettem őt.
Baromság volt elnyomni magamban az érzéseimet iránta. Ha már akkor bevallom neki és magamnak is –mert érzem, hogy kölcsönös volt a vonzalom– biztosan másképp alakult volna minden. Most nem kellene azért siránkoznom, mert más srác karjaiban fogja kisírni magát. Vagy nem kéne tettetnem, hogy csak plátói szerelem van köztünk. Eh, elbaszott ez az egész...

Mikor visszaértem a kollégiumba, halkan osontam be a szobánkba, nehogy felébresszem az alvó Luke-ot. Legalábbis gondolom én, hogy hajnali háromkor már alszik. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, felmértem a terepet. A nappalit csak a tévé fénye világította meg. Így jól láthattam a kanapé sarkában kucorogva alvó szőke fiút. Még csak közelebb sem kell mennem hozzá, máris tudom, hogy sírhatott. Emlékszem, ha bármikor összetört lelkileg mindig sírt. Akár órákon át, míg álomba nem sírta magát. Borzasztó idők voltak azok. És nagyon úgy néz ki, hogy ismét kezdünk belecsöppenni. Csak most teljesen más okok miatt. Miattam.

Halkan odasurrantam hozzá és alaposan felmértem az arcát. Jól sejtettem, még most is látszanak rajta a rászáradt könnyei. Istenem, Luke. Finoman megcirógattam a pofiját. Míg kikapcsoltam a tévét, addig eldöntöttem, hogy mitévő legyek.

Óvatosan térdei alá nyúltam, másik kezemmel pedig megtámasztottam a hátát. Lassan felemeltem őt –könnyebb, mint gondoltam– és menyasszony pózban vittem a szobájába. Az ágyára fektettem. Szerencsére nem ébredt fel. Gondosan betakargattam, majd az ágyára ülve figyeltem, ahogy alszik.

A félhomály ellenére is láthatóak voltak vonásai. A szobába beszűrődő ezüstös holdfénytől még gyönyörűbb lett az arca. Orra körül halvány szeplők terültek el. Szépen ívelt szemöldöke tökéletesen ölelte körbe a szemeit. Lenyűgöző, hogy fiú létére milyen hosszúak a szempillái. Mintha csak egy mestermű lenne. Ujjaim szinte viszketni kezdtek, hogy megérinthessem az arcát. Lágyan végigsimítottam a kissé borostás állkapcsán. Majd puha hajába túrtam és játszadozni kezdtem néhány tincsével.