[FREAKING TRIGGERING
*nagyon kifogtok akadni*]
LUKE
- Hey, Baby... ne mozogj! – Ashton nevetve tartotta fel a telefonját. Már vagy két perce mást sem csinálunk, csak folyamat le akar fotózni. Ezért inkább úgy tettem, mintha nem is figyelnék rá. Hanem a körülöttünk levő embereket néztem, akik boldogan ünnepelték a felvonulást. Talán egy hete kezdődött ez a felvonulás világszerte, de mi csak ma csatlakoztunk a San Franciscoi mulatsághoz. Ezzel végre felvállaljuk magunkat és a kapcsolatunkat. Nagyjából két órája vagyunk itt, és kicseszett jól érzem magam. Aminek nyilván Ashton az oka. Folyton azon van, hogy megnevettessen, hogy éreztesse velem, mennyire szeret. Néhányan már meg is jegyezték, hogy mi vagyunk itt a legcukibb páros.
- Babe... - Ashton derekam köré fonódó karjai zökkentett ki a gondolataimból. – Mire gondolsz? – hangja aggódónak tűnt.
- Öh, semmiség. Minden oké. – felé fordítottam a fejem és arcára nyomtam egy puszit. – Csak megint rájöttem, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért itt vagy nekem. – mosolyogva csókoltam meg. Ujjaimat összefontam az övéivel, fejemet a vállára hajtottam.
Ashton maga felé fordított, és szorosan körém fonta karjait. Átkaroltam a nyakát és úgy húztam közelebb egy újabb csókra.
- Szeretlek, Baby. – vigyorogva mondta, majd megint megcsókolt.
- Én is szeretlek, Ashy. – vigyorogva néztem a szemébe. Majd hosszasan megöleltem.
Ezután kéz a kézben sétáltunk tovább a tömeggel. A gyönyörű napsütésben Ashton napbarnított bőre még szebben mutatott. Főleg a rajta levő színes festékportól. Testünkön szinte nincs olyan felület, ami ne lenne festéknyomos. Mondjuk, ezek a színes festékporok mindig is lenyűgöztek. Olyan gyönyörű látvány tud lenni, mikor szélnek eresztik őket. De Ashton dögös testén még gyönyörűbben mutat.
Na de, hogyan is lettünk ennyire összemaszatolva? Kétszer is engem szemeltek ki célpontjuknak. Először egy fiúkból-lányokból álló kis csapat bombázott meg a festékporral, miután láttak minket Ashtonnal ölelkezni és csókolózni. Majd Ashton az ő példájukat követve, szerzett tőlük festéket, amivel jól összekent. Így a szivárvány összes színe rajtam tündököl. Persze, vigyorogva én is beszálltam a buliba, és azt szórtam be a porral, akit éppen csak tudtam. És miután véget ért a kis csatázásunk, Ashton vigyorogva ölelt magához. Majd hozzátette, hogy ez a festék még jobban kiemeli a szépségem. Amivel persze megint sikerült zavarba hoznia.
- Ah, Ashton, nézd! – vigyorogva húztam egy vattacukorárushoz.
- Jeez, mint valami kisgyerek a vidámparkban. – kuncogott, miután megálltunk az árus előtt. Egy hatalmasat kért nekem Ashton, aminek fele rózsaszín volt, fele pedig kék. Vigyorogva vettem el az árustól, aki csak szélesen mosolygott ránk. Köszönetképp Ash arcára nyomtam egy puszit, míg ő kifizette az édességet.
- Nagyon aranyos a fiúd. – vigyorogva nézett Ashre. A középkorú árus arcára egy szivárvány volt festve. Ahogy a mellényén is volt egy szivárvány kitűző is. Jelezvén, hogy ő is tagja ennek a közösségnek. Immár akárcsak mi is.
- Ugye? Ezért is szeretem annyira. – Ashton büszkén karolta át a derekam és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy arcom felvesz egy rózsaszínűbb árnyalatot. Így Ashton nyakába fúrtam az orrom.
Miután még egyszer megköszöntük neki az édességet, ismét haladni kezdtünk a tömeggel. Ash továbbra sem vette le derekamról a kezét, én pedig csipegettem a puha és édes finomságot. Néhány falatot Ashton szájába tömködtem, vagy jobbára eljátszadoztam vele, ahogy kissé borostás arcára ragasztottam. Ettől pedig mindketten hangosan nevetni kezdtünk.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘
FanficLuke Hemmings érettségi után a barátaival megy egyetemre. Eleinte minden simán megy, a sulival sincs gond. Ám egy váratlan pillanat mindent megváltoztat. Luke ugyanis többet kezd érezni a legjobb barátja, Ashton Irwin iránt. Depresszióba esik, melyn...