Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 19. Sweet Revenge ×

[ !Little smutty, in the end!
And yeaaa, Cody Christian „formálja meg" Wesleyt.
Pass it on, i love Cody, he's a bae. :33]

LUKE

   Már vagy egy órája itt kávézgatunk Wesleyvel, de őszintén, félig sem figyeltem a mondandójára. Az eszem még mindig Ashton viselkedésén jár. Részben tényleg örülök neki, hogy ennyire elkapta a féltékenység. De azért meg is ijeszt ezzel a dühöngő nézésével. Mire lenne képes, ha netán látna minket smárolás közben? Még csak a gondolatától is átfut rajtam a hideg. Remélem, ez azt jelenti, hogy tényleg többet érez irántam szimplán testi vonzalomnál. Ezt pedig egy módon deríthetem ki. Van is egy frappáns ötletem, ami miatt tudom, hogy sokat fogok szenvedni, de úgy érzem, megéri.
   - Lukey, merre kóricálsz? – Wes lágyan lengette előttem a kezét.
   - Oh, bocsi... csak lenyűgöznek a tetoválásaid. – vigyorogva böktem a karjára. Szerencsére, alkarját nem takarta a fekete pulóvere. Így jól jött alibinek.
   - Közelebbről is megvizsgálhatnád őket. Főleg az oldalamon levőt. – huncut mosolyt villantott rám, amitől éreztem, hogy arcomba szökött a vér.
   - Megtisztelő lenne. – számhoz emeltem a bögrét, majd vigyorogva belekortyoltam. Ám a mosolyom hamar lehervadt a képemről. Ugyanis, Ashton és Michael épp most léptek ki a kávézó ajtaján. Próbáltam elbújni Wesley takarásában, hogy ne lássanak meg a barátaim. Csak az a baj, hogy alig két asztalnyira ülünk az ajtótól. Wes értetlenül vonta össze szépen ívelt szemöldökét, amint nyugtalanul mocorogtam a székemen.
   - Mi a baj?
   - Áh, semmi csak... Nem érdekes, csak ne mozdulj meg. Kérlek. – szélesebb mosolyt villantottam rá, ahogy aggódó tekintetével találkozott az enyém.
   - De miért? – hátra lesett a válla fölött.
   - Wes, semmiség az egész. – megfogtam a kezét, így visszafordult. Értetlenül nézett rám. Remélhetőleg nem jött rá, kik elől bujkálok. Bár meséltem neki a barátaimról, csak azt nem tudhatja, hogy is néznek ki. – Szóval, mik a terveid ma estére? – próbáltam terelni a témát.
   - Ami azt illeti, később lesz egy fotózásom. Ahová akár el is jö... - kezdett bele, ám egy kiáltás megszakította mondandóját.
   - Hey, Hemmo! – vihogva üdvözölt Mike. Oh, bassza meg!
   - Oh, Mikey, szi... sziasztok! – köszöntem rájuk, tettetve, mintha eddig nem láttam volna őket.
   - Szia, Luke. – halvány mosoly jelent meg Ash arcán.
   - Ash. – viszonoztam a mosolyát. Aztán kérdőn nézett rám, majd Wesleyre. – Öh, srácok, ő itt Wesley, egy új barátom. – kuncogni kezdett az említett. Nyilván a barát jelzőn. – Wesley, ők a legjobb haverjaim. Michael és Ashton. – mutattam rájuk.
   - Tetszik a hajszíned, olyan punkos. – vigyorgott Wes, mikor kezet rázott Clifforddal. Ő pedig elnyomott egy újabb vihogást. Ash szemeiből áradt a féltékenység és talán a düh, mikor ő is kezet fogott Wesszel. Tehát rájött, hogy ő az a Wesley. Lesütöttem a szemem, ahogy Ash tekintete ismét rám vándorolt. Rettentően zavarban érzem magam. Hisz itt vagyok azzal a két pasival, akikkel már lefeküdtem. Ráadásul az egyikbe fülig szerelmes vagyok. Illetve azzal, aki az egyik „mókázásunk" fültanúja volt. Lövésem sincs, hogy Mikey miket gondol most rólam. Vagy éppen Ashtonról, gyanítom, tudja, hogy vele hancúroztam tegnapelőtt.
   - Azta kurva, micsoda tetkóid vannak! – felragyogott a lila hajú szeme, amint észrevette Wes karját díszítő tetoválásokat. Közelebb lépett hozzá, hogy megvizslassa.
   Magamon éreztem Ashton tekintetét, így ránéztem. Tagadhatatlanul süt róla a féltékenység. Félénken mosolyogtam rá. Egyszerűen nem tudom, mit mondhatnék neki.
   - Bocs, ha megzavartunk valamit. De nem gondoltam volna, hogy pont itt fogunk belétek futni. – fél percnyi szemezés után szólalt meg.
   - Ugyan már, Ash. – kissé megremegett a kezem, ahogy megfogtam az alkarját. Gyengéd mosolyt villantott rám. Gyorsan rápillantottam a másik kettőre, akik vidáman mutogatták egymásnak a tetoválásaikat. Miután meggyőződtem, hogy nem figyelnek ránk, így lejjebb húztam Ashtont. – Mikey említett valamit kettőnkről?
   - Nem igazán. Teljesen normálisan viselkedik. Lehet tudja, hogy kínos lenne erről beszélni. – közelebb hajolt a fülemhez. – Vagy, majd akkor fogja szóvá tenni, ha hármasban leszünk. – nyakamat szinte perzselte forró lehelete. Már ennyivel megőrjít.
   - Oh, lehetséges. – lehunytam a szemem, és mélyen magamba szívtam bódító illatát.
   - De amíg lehet, én hallgatok a dologról. Ha tényleg színt akarsz vallani neki, inkább átadnám a lehetőséget, hogy te beszélj erről. Oké, Lukey baby? – suttogta a fülembe. A becenév hallatán végigfutott rajtam a hideg. Persze jó értelemben.
   - Mhm, úgy t-tényleg jobb lenne, ha é-én mondanám el neki. – mondatom végét csak motyogva tettem hozzá. – Köszi Ash, nagyon figyelmes vagy.
   - Veled mindig, Pingvinem. – kacsintva hajolt el, majd picit megcirógatta a tarkóm. Arcom pedig felvett egy rózsaszínűbb árnyalatot.
   - Szóval Ashton, te lennél Luke szobatársa? – kissé összerezzentem Wesley hangja hallatán.
   - Igen, én lennék. – alaposan végigmérték egymást. Jézusom, ez eléggé furán jött ki. Wes úgy néz rá, mintha sejtene valamit. – És egyben, a legjobb barátja. – Mikey csak bólogatott, míg Wesley rám emelte kék szemeit. Majd ismét Ashre.
   - Oh, mióta tart ez a haverság?
   - Már gimnazista korunk óta. Cirka hat éve. – válaszolt helyettünk Michael. – Osztálytársak voltunk. Plusz a kis bandánkhoz még hozzá tartozik Calum is.
   - És ő merre van? – érdeklődve nézett fel a mellette álló punkra.
   - A kollégiumban, kissé másnapos még. – nevetett. És ő akar ma este is buliba menni?
   Ezt követően még váltottunk pár szót, az egyetemről és Wes modellkedéséről. Ashtonnal néha szemeztem pár másodperc erejéig. Illetve, Ash sokszor furán méregette Wesleyt, ahogy ő is Asht. Nagyon bizarr volt nézni kettejüket. Michael pedig mindenféléről vidáman osztotta az észt. Mintha fel sem tűntek volna neki ezek a dolgok.
   - Na, de mi megyünk is. Igaz, Irwie? – feljebb vitte a hangsúlyt Mike, hogy az említett felfigyeljen rá. Mivel megint elmélyülve bámultuk egymást.
   - Hát, hogyne, Cliffo. – anélkül mondta, hogy megszakította volna a velem a szemkontaktust. – Majd a koliban találkozunk, Lukey. – finoman megszorongatta a vállam, és szélesen rám vigyorgott.
   - Valószínűleg, Ash. – viszonoztam a mosolyát.
   - Örülök, hogy megismerhettelek, Wesley. – ráemelte a zöld szemeit.
   - Akárcsak én, Ashton. – hosszasan meredtek egymásra. Oké, mi a fene van ezzel a kettővel? Rendesen érezhető a feszültség kettejük között. Nem értem, miért? Ash részéről még érthető is. De Wes?
   - Na, ciao, srácok. – vigyorgott Mikey, aztán átkarolta Ashton nyakát és elhúzta az asztaltól. Figyeltem Wes arcát, ahogy követte őket a szemével. Majd talán fél perc múlva szemeimbe fúrta kékségeit.
   - Khm, Luke... kérdezhetek valamit?
   - Persze, Wes. – rámosolyogtam.
   - Öh... nem akarok tapintatlan lenni, vagy valami, de... Köztetek több van, mint barátság, ugye? – kikerekedtek a szemeim. – Mármint, közted és Ashton között. – bassza meg, honnan a fenéből tudja?
   - Oh... izé... miből gondolod?
   - Ahogy egymásra néztek, néha eléggé elvesztetek egymás szemében. Na, és ahogy simogatta a nyakad, eléggé félreérthető volt. – idegességemben harapdálni kezdtem a piercingem.
   - Hát... Wesley, szerintem rosszul láttad, mert...
   - Luke, láttam, amit láttam. Nem vagyok vak. – kuncogott. – Véletlenül nem tőle származnak azok a korábbi szívásnyomok? Hm?
   - Nem, dehogy. – megráztam a fejem.
   - Fölösleges tagadnod, hisz annyira egyértelmű.
   - Egyértelmű? Mégis mi?
   - Ez az egész. Nyilvánvaló, hogy miért is szemeztek egymással. Vagy miért taperol így. Még a legjobb barátok sem cirógatják így egymás nyakát, ahogy ő a tiédet. – lesütöttem a szemem, és ismét elpirultam. – Nekem elmondhatod, hogy viszonyotok van, vagy sem.
   - Mégis milyen viszonyom lenne vele?
   - Nagyjából olyan, mint velem. – nevetett. – Esetleg több? Szerelemről is szó volt, vagy csak szex? – kissé szíven ütött ez a kérdés, így nem is tudtam válaszolni. – Szeretők vagytok még, vagy már átcsúszott ex kategóriába?
   - Nem az exem, hisz nem... – kedvtelenül felnevettem.
   - Hát akkor? Csak alkalmi ágyas?
   - Jaj, Wes, muszáj erről faggatóznod?
   - Ezt igennek veszem. Szex cimborák vagytok. Hm, mit ne mondjak? Érdekes barátság lehet a tiétek. Túl a barátságon, mi? – megint nevetni kezdett. Én meg kínomban a kanalammal kocogtattam a csészém. Nem hiszem el, hogy ennyire látszik rajtunk, hogy viszonyunk van. Hihetetlen. Vagy csak ő tud belőlem ennyire olvasni? – Már gimi óta van ez köztetek?
   - De nincs... - inkább sóhajtottam, mintsem befejezzem a mondatom.
   - Ne áltasd magad, Luke. Érződik, hogy vibrál köztetek a levegő. Leginkább a szexuális túlfűtöttség. – megforgattam a szemeim.
   - Nem hiszem el, hogy azt gondolod, lefekszem a haverommal. Én... mi... nem... - megráztam a fejem. Kegyetlenül kínos ez az egész.
   - Luke, figyelj. – finoman megfogta a kezem. – Nem akarlak ezzel piszkálni. Csak látszik, hogy többek vagytok legjobb barátnál.
   - Ha ennyire biztos vagy abban, amit látsz, akkor miért is kérdezősködsz róla? – mélyen szemeibe fúrtam az enyémeket. Még magamat is megleptem a határozottságommal.
   - Tehát, bevallod, hogy titokban hancúroztok?
   - Tudok jobbat?
   - Nem igazán. – diadalittasan vigyorgott. – Szóval, mióta kufircolsz a haveroddal? – ismét megforgattam a szemem.
   - Pár hónapja. – megvontam a vállam. – De nem akarok erről beszélni.
   - Ha jól sejtem, a másik két barátotok nem tudnak erről, igaz? – összevont szemöldökkel meredtem rá. Mintha meg se hallotta volna, amit az előbb mondtam.
   - Mégis ki a fene vagy te, Wesley Richards? Egy gondolatolvasó kém? Vagy mi? – felnevetett, ami engem is mosolyra késztetett.
   - Ez jó volt, Lukey. – beletúrt barna hajába. – De nem. Csak egy egyszerű modellsrác vagyok, aki jelen pillanatban, egy szépséges angyallal kávézgat. – féloldalas mosolyra húzta ajkait, és rám kacsintott.
   - Oh, ez bájos volt. Köszönöm. – kissé elpirulva kortyoltam a kávémból.
   - Ha jól sejtem, érdekelne, miből találtam ki, hogy... nos, mi is van közted és Ashton között, igaz? – csak bólintottam. – Erre is kábé ugyanúgy jöttem rá, mint ahogy arra is, hogy a srácokhoz vonzódsz. – oh, tényleg, hisz azt is elég könnyedén kitalálta. Baszki, tud valamit ez a srác.
   - Elég csak rám nézni, vagy mi? Ennyire könnyen kiismerhető lennék?
   - Ezt nem mondanám. Csak a részleteket kell megfigyelni. Ha jól figyel az ember, láthatja az apró jeleket, amiket egymásnak küldtetek, ebben a pár percben is. – összevontam a szemöldököm. – Néha úgy veszem észre, megfeledkeztek magatokról, és eléggé... hogy is mondjam? Elvesztek egymás tekintetében. És persze, ehhez még hozzájön, ahogy megérintitek egymást. Tényleg sokkal bensőségesebb ez a kapcsolat, mint ami egy átlagos 'legjobb barátok' között szokott lenni. – picit elhallgatott. – Nem tudom, hogy Michaelnek leesett-e már a dolog, vagy sem. Ha eddig nem is, hamarosan szerintem ő is rá fog jönni, hogy a barátai alkalomadtán huncutkodnak egy kicsit.
   - Esetleg, nem akartál valami nyomozó lenni? Mondjuk, ha nem jött volna be a modellkedés? – ismét felnevetett.
   - Apám zsarut akart belőlem. Úgyhogy, jó volt a tipp. – vigyorgott. – Szóval, mennyire komoly, ami köztetek van? – csodás, egy újabb letaglózó kérdés.
   - Semennyire. – megvontam a vállam, és a bögrém kezdtem vizslatni.
   - Hát, nem egy „semennyire" volt az, amit láttam.
   - Mondtam, hogy nincs szerelem köztünk, csak szimplán szex. – még mindig nem néztem rá. A hangom pedig kissé monotonon hangzott, mintha csak egy betanult szöveget ismételgetnék. Lényegében tényleg ezt is csinálom.
   - Aha, értem. – hitetlenkedőnek érződött, ahogy hátradőlt a székén. Ráemeltem a tekintetem. – Szóval, barátság extrákkal?
   - Valami olyasmi. – megvontam a vállam.
   - Hm, tényleg érdekes. Azt ugye tudod, hogy az ilyen kapcsolatok nem szoktak valami jól végződni?
   - Mire gondolsz?
   - Arra, hogy valamelyik fél mindig megszívja ezt. Tudod, az egyik beleszerethet a másikba, míg a másik tényleg csak szexre vágyik. – bassza meg! – Esetleg! – felemelte a kezét. – Mindketten belezúgnak a másikba, csak félnek bevallani ezt. Részben azért, mert mégiscsak legjobb barátokról van szó, és félnek attól, hogy ezért megromlik a barátságuk, satöbbi. Másrészt, félnek az elutasítástól. Nem tudhatják, hogy a másik miként reagál a szerelmi vallomásra. – jézusom, ez kísértetiesen hasonlít a mi szitunkhoz. Bassza meg, nem hiszem el!
   - Oh, hát ez tényleg nem jó.
   - Nálatok melyik fázis van? Ha még egyik sem, akkor még időben megszüntethetitek, ami köztetek van. Hogy ne járjatok rosszul. Feltéve, ha még nem éreztek egymás iránt komolyabban. – elgondolkodva néztem a csészém. – Nos?
   - Nem érzek iránta semmit, csak a barátság köt össze, más nem.
   - Na, ennek örülök. – vigyorgott. – Ha azt mondod, hogy semmi érzelem nem köt Ashtonhoz, akkor esetleg...
   - Köztünk még lehet bármi. – kedvesen mosolyogtam rá. Ezzel együtt, mellkasomat elöntötte egy rettentően fura érzés. Mardosni és szorítani kezdett, mintha csak satuban lenne. Talán ezt nevezik bűntudatnak? Lehetséges.