Luke Hemmings érettségi után a barátaival megy egyetemre. Eleinte minden simán megy, a sulival sincs gond. Ám egy váratlan pillanat mindent megváltoztat. Luke ugyanis többet kezd érezni a legjobb barátja, Ashton Irwin iránt. Depresszióba esik, melyn...
Szilveszter másnapján rettenetes fejfájással ébredtem. Hason feküdve mozgattam meg elgémberedett karom, ami a párna alatt támasztotta a fejem. A ballal pedig az ágy másik felét kezdtem tapogatni. Ám, csak a semmit találtam. Lassan kinyitottam a szemem. Tényleg egyedül punnyadok az ágyban. Ashton, merre vagy? Ekkor valahol a szobában rezegni kezdett a telefonom. Hol a fenében lehet? Mocorogni kezdtem, mire felnyögtem a fájdalomtól. Tényleg úgy lett, ahogy gondoltam, később fogom elszenvedni az éjszakai hancúrozás nyomait. Oh, bassza meg... Irtó lassan fordultam az oldalamra. Nagy nehezen, de sikerült kikászálódnom az ágyból. Igaz, jó párszor belém nyilallt a fájdalom. De baszki, kurvára megérte... Hisz mégiscsak lefeküdtem Ashtonnal. Ennyi áldozatot pedig hozhatok ez ügyben. Istenem, kicseszett jó volt. Több mint jó... Agyamba szöktek az éjszaka emlékképei. Ahogy vadul smároltunk, ahogy egész testében hozzám simult. Vagy, ahogy lassan mozogni kezdett bennem... Jézusom, már csak a gondolatától is ágaskodni kezd... El se hiszem, hogy tényleg megtörtént. Erre vágytam már... már ki tudja mióta? Elképesztő volt ez az éjszaka. Ha nem fájna így a hátsóm, talán még teljes is lenne az örömöm. Ismét megrezzent a telóm, így a hang irányába fordultam, majd lassan – tényleg nagyon lassan – az ágy végéhez lépve, lehajoltam érte. Kihúztam farmerem zsebéből, és magam felé fordítottam. A kijelzőn egy csomó hívás és üzenet villogott. Mikey, Calum, Mitchy, Stefan, és... Ashton. Amint megláttam a nevét, nagyot dobbant a szívem. Ash komolyan keresett? De miért lépett le?Remélem, ad rá választ, mert ha nem... Elsőként az ő üzenetét olvastam el. Szívem a fülemben dobolt, ahogy megnyitottam. - „Szép jó reggelt, kicsi Pingvinem. Remélem, tényleg nem fáj nagyon az a kerek kis segged. Erről jut eszembe, hihetetlenül élveztem benned mozogni. Annyira... huh... inkább nem is folytatom. Így is alig tudom kontrollálni magam, és normálisan írni neked. :D Sajnálom, hogy szó nélkül leléceltem. De a széles vállaid, a kissé elnyílt ajkaid és pucér felsőtested látványától rettenetesen rám jött a „hangulat"... és annyira édesen aludtál, hogy nem akartalak ezért felébreszteni. Még egyszer, rettenetesen sajnálom, hogy eltűntem. Pedig ha karjaimban ébredhettél volna, kicseszett jó napindítóban részesültél volna. Hm, majd legközelebb, Lukey fiú. ;) Később találkozunk, Babe. Addig is legyél jófiú, mert ha nem, Apuci elfenekel. Ja mégsem, hisz még fáj a popód. Nem baj, majd kitalálunk valami más büntetést neked, Pingi. És boldog újévet, megint. Ja, amint elolvastad, hívj fel..." – mosolyogva olvastam el az üzenetét. Mellkasomat ismét elöntötte az a fura „rózsaszín ragacsos" érzés. Bassza meg! Tényleg szerelmes vagyok. Viszont, az üzenetet olvasva furcsa előérzeteim támadtak. Arra rájöttem, hogy tényleg nagyon kanos hangulatban írhatta. Vaaagy szimplán ilyen az „Apuci" énje... De valamiért nem akarom elhinni ezeket. Főleg a „majd legközelebb" bepótoljuk... részt. Annyira nem tudom elhinni, hogy Ashton is vonzódik hozzám. Itt valami gáz van, érzem. A jókedvem kezdett lassan felszívódni, ahogy sietősen magamra kapkodtam a ruháimat. Épp kiakartam lépni az ajtón, mikor Stefanba ütköztem. - Helló-helló. – széles vigyorral mért végig. – Szóval, te bérelted ki a szobát. - Oh, csá. Jézusom... Stef, ez irtó kínos. – zavartan megvakartam a tarkóm. - A gimiben is te voltál az egyik legnagyobb nőcsábász. Szóval már megszoktam, pajti, hogy szobára viszel valakit. – megveregette a vállam. – És ki a szerencsés? – nyakát nyújtogatva lesett be vállam fölött a szobába. - Öh... - nagyot nyeltem. Rettentően zavarban voltam. Nem lepődnék meg rajta, ha még ennél is jobban holtsápadtabb lennék. – Izé... - mit hazudjak? Gyorsan végigfuttattam agyamban a volt évfolyamtársak listáját. Már akikre emlékeztem, hogy jó csajok voltak. – As... Ashley. – ez még passzol is. Viszont direkt nem Alexist mondtam, mert azzal biztosan lebuktam volna. Hisz Alexis egyik barátnője nagyon jóban van Stefannal. Legalábbis gondolom, hogy még jóban vannak még. - Ashley? Te meghúztad Ashley Craiget? Öregem, nem mondod komolyan? – játékosan vállamba bokszolt. – És eljött eme nap, mikor megkaparintottad azt a lányt. - Hát el, bizony. – bárgyún mosolyogtam rá. Pontosabban, eljött az a nap, mikor Ashton keményen döngölt az ágyba. – Viszont már lelépett. Úgy látszik rájött, hogy nem bírta a fejem a gimiben. – nevettem. - Hogy is hívott mindig? – oldalra billentette a fejét. - Flancos pöcsnek. – nyakam bizseregni kezdett, ahol Ash megharapott. - Jaaj, tényleg. – vihogott. Majd nyakamra tévedt a tekintete, ahogy dörzsölgettem. – Csak nem? – felvonta szemöldökét. - De, azt hiszem. – kínomban rávigyorogtam. – Viszont ha nem bánod, én... Rettenetesen sajnálom, hogy... - hüvelykujjammal böktem hátrafelé. - Legalább jól telt a szilvesztered. – kacsintott. - De még mennyire. – ajkamba haraptam, ahogy visszaemlékeztem rá. Uh, jobb, ha nem élem bele magam ennyire, mert bajok lesznek. Elköszöntem tőle, és vagy még kétszer elnézést kértem, amiért az ágyát bitoroltuk. Szerencsémre, nem szóltam el magam, hogy Ashtonnal szórakoztam, nem pedig Ashleyvel. Amint elhagytam a kisebb apokalipszist szenvedő házat, ahol pár zombi is lézengett, feloldottam a telefonom. Ashton nevét szuggeráltam. Gondolkodtam fölötte, hogy felhívjam-e. Muszáj lesz, ha megakarom tudni, miért is keresett. Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg akar engem. Vagyis, azt sem fogtam még fel, hogy biszex, vagy mi. Nem ám azt, hogy megfektetett. Ahogy a hűvös utcán sétáltam, gyorsan átolvastam a többiek üzenetét. Mikeyék ma reggel vették észre, hogy eltűntünk. Ugyan nem gyanakodtak, hogy Ashel együtt lehettünk. Szerencsére.Pedig ha tudnák, hogy nagyon is együtt töltöttük az éjszakát... De még hogy? És milyen kibaszott jó volt. Aztán fülemhez emeltem a telefont és megcsörgettem a göndört. Hosszasan kicsengett, majd egy „kattanás" jelezte, hogy felvette. - Szia, Lukey. Hát felébredtél? – vidám volt a hangja. - Sz-szia, Ash. – dadogtam. Hirtelen irtó zavarba jöttem. – Öh... - teljesen leblokkoltam. – Kérted, hogy... hogy hívjalak f-fel. - Csak nem zavarban vagy, hogy ennyire dadogsz? – hangjából kihallatszott a huncutság. - Meglehet... - kínomban felnevettem. - Tudod, hogy nagyon cuki vagy ilyenkor? - Úgy gondolod? - De még mennyire. Igaz, mindenhogyan kegyetlen cuki vagy. – most tűnt fel, hogy szaporábban vettem a levegőt. - Mi-miről akarsz beszélni? - Az éjszakáról. Mi másról, kis butus? – földbe gyökerezett a lábam, ahogy kimondta. - Nem hinném, hogy... bármit is meg kéne beszélnünk arról. – próbáltam összeszedni magam. - Ó, dehogynem. – kuncogott. – Mit szólnál, ha átugranál hozzánk? - Várj. Mi? – ismét elindultam. - Ne aggódj, nincs itthon senki. Szóval, szabad a pálya, Babe. - Ashton, én... - Ugyan már, Lukey, tudom, hogy akarod. – hát már hogy a fenébe ne akarnám? Most, hogy megfektetett, még jobban vágyom rá. - Igen, de... - Na, ne kéresd magad. Gyere át. – gondolkodva ajkamba haraptam. Majd a hideg széltől vacogni kezdtem. Szinte a fogaim is összekoccantak. – Na, hallom, hogy fázol. Főzök neked teát, hm? - Jól van, de csak a tea miatt. – vigyorogtam. - Ühüm, majdnem el is hittem, Luke, hogy csak a tea miatt jössz. – kuncogott. – Tudom, hogy engem akarsz látni. – eléggé magabiztosnak hallatszott. - Meglehet. De... - Nincs semmi de, Lucas. Szépen idetolod azt a formás hátsód. Úgyhogy, igyekezz. - Oké, mindjárt ott vagyok, Ap... Ashton. – gyorsan kinyomtam a hívást. Bassza meg! Majdnem leapuciztam! Mi a fene van velem? Sietősre vettem a lépteimet, hisz elég hideg szél tombol idekint. Út közben elkapott az éhség, így beszereztem egy kis fánkot és bagelt. Majd nagyjából tizenöt perc múlva megálltam az Irwin ház előtt. Hosszasan megnyomtam a csengőt, miközben mély levegőt vettem. Mindenféle gondolat kavargott a fejemben, hogy mik fognak itt történni. Már hallottam is a csörtetést az ajtó túloldaláról. Ashton vigyorával találtam szembe magam. Kitárta az ajtót. - Ho-hoztam reggelit. – meglóbáltam a papírzacskót. - Hm, milyen kis figyelmes vagy. – mosolygott. - Csak rohadtul éhes. - Gyere beljebb. – fejével mutatta, hogy lépjek be. De csaknem akart arrébb állni az útból, így széles vállaimmal alig fértem be mellette. Még közelebb hajolt, ahogy átléptem a küszöböt. Szívem őrült tempóra kapcsolt. Mélyen szemeimbe fúrta zöld íriszeit. Ajkaim picit elváltak egymástól, ahogy végigmértem. Legszívesebben a falhoz nyomnám, és vadul smárolni kezdenék vele. De nem tudhatom mit is akar. Ahogy elléptem mellőle, erősen rásózott egyet a hátsómra. Ijedtemben picit ugrottam. Aztán a vigyorgó Ashre néztem. - Ez... ez nem volt fair. - Mondtam, hogy formás segged van. – kacsintott. Elvette tőlem a zacskót, én pedig levettem a kabátom és a fogasra akasztottam. - Kicseszett hideg van kint. – követtem Asht a konyhába. Közben végigmértem izmos hátát és fenekén megakadt a tekintetem. Ajkamba harapva bámultam egy ideig. Egy szürke hosszú ujjúban és fekete simulós farmerben volt. Azta kurva... Kegyetlenül kihangsúlyozza ez a ruha a szexi testét. A gondolat, hogy láthattam totál pucéran, miközben rajtam dolgozott, ismét kezdett beindítani. Egymással szemben ültünk le az asztalhoz. Elém tolt egy nagy gőzölgő bögrét. A fánkokat kitette egy tálcára és az asztal közepére helyezte. - Ha tudom, hogy fánkot hozol, tutira kakaót főzök. – vigyorgott. – A tiédet viszont teledobálnám pillecukorral és megszórnám fahéjjal, vagy egy adag tejszínhabot fújnék rá. Csakhogy ezzel is kényeztesselek, kicsi Pingvinem. – még a szívem is kihagyott egy dobbanást. Köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen sokkol ezzel az apuciskodó és birtokló dumáival. Éreztem, hogy arcom felvett egy vörösebb árnyalatot. – Na, ennyire nem kell megilletődni. – megfogta az asztalon nyugvó kezem. - Ash... - kezdtem halkan. – Eléggé félreérthető ez az egész. – elhúztam a kezem. - Ezzel már kicsit el vagy késve, nemde? – oldalra billentette a fejét. – Hisz egész éjszaka az enyém voltál, Lukey. – féloldalas mosolyra húzta ajkait. Lesütöttem a szemem, és a bögrét kezdtem vizslatni. Az ingem ujját teljesen leengedtem a kézfejemre, és úgy szorongattam a forró bögrét. - Nem is tudom, mit gondoljak ezek után. – suttogtam, mintha csak magamhoz beszélnék. - Hát mit, Luke? – lassan ráemeltem a tekintetem. - Tudod, ez a... - nem tudtam kimondani, így csak kettőnkre mutattam. – Teljesen megváltoztatott köztünk mindent. Haverok általában nem szoktak random smárolni. Lefeküdni egymással meg pláne nem szoktak. Szóval, nem értem, hogy mi zajlik le köztünk. Hirtelen mindketten vonzódni kezdtünk egymáshoz. És mi több... tényleg lefeküdtem veled. És... - megremegett a hangom. Rettentően szégyellem magam, hogy belementem a játékába. - Luke... – megsimogatta a kezem. – Nem az számít, hogy megtettük. Hanem az, hogy marhára élveztük. Legalábbis én rohadtul élveztem. – kíváncsian nézett. - Én is rettenetesen élveztem. – szaporább lett a légzésem. - Hát akkor? Hol itt a probléma? - Ash, ez nem ilyen kurva egyszerű. – főleg nem úgy, hogy kibaszottul szerelmes vagyok beléd. – Nem tudom, mi juttatott el minket az ágyig. A rengeteg pia, vagy a szimpla kanosság? Vagy... - hirtelen torkomon akadt a szó. - Vagy? – válaszra várva felvonta a szemöldökét. Mégsem mondhatom el neki, hogy az érzelmeim vezéreltek. Nem vallhatom be, hogy belézúgtam. Jézusom, még cikisebb lenne a helyzet. - Esetleg, egyszerre ez a kettő? - Meglehet. – kortyolt a teájából. Szemeiben egy különös fény csillant. Biztosan tudja, mire gondoltam az imént. Látszik rajta, hogy átlát rajtam. – Annyi biztos, legszívesebben most nyomnám le a visszavágót. – ajkait csábítóan nyalta meg. Végigfutott rajtam egy jóleső bizsergés. - Nem hinném, hogy itt kéne csinálnunk. – bukott ki belőlem. - Pedig imádnád, ha a konyhapulton férkőznék a lábaid közé. – ajkába harapott. - Ash... inkább ne is folytasd. - Csak nem beindult a gépezet? – kuncogott. Ismét zavarba jöttem, és kezemmel próbáltam takarni az arcom. Ettől hangosabban kezdett nevetni. - Kérdezhetek valamit? – néztem rá, miután kicsit alábbhagyott a zavarom. - Amit csak szeretnél, Lukey fiú. – szemeiben megint fellángolt a vágy. - Először is, mi lesz Faye-el? Hisz megcsaltad... - Eh, ez bonyolultabb, mint hiszed. Másrészt meg, nem kell tudnia róla. Hacsak nem kotyogod el. - Hidd el, nem fogom. – pláne nem a csajodnak. - Jó fiú. – megpaskolta a kezem. – Mit szeretnél még ezen kívül tudni? Látom, hogy valami még aggaszt. – kíváncsian nézett rám. - Szóval te... - mély levegőt vettem, hogy összeszedjem magam. – Te tényleg biszex vagy? - Nagyon úgy néz ki. – megint ledöbbenve meredtem rá. - Mióta? És más srácokkal is voltál már, vagy... Vagy csak velem? És, hogy működik ez? – egy ideig csak vigyorgott. – Most mi ilyen vicces? - Csak aranyos vagy, hogy így kíváncsiskodsz. – egyre többször aranyosoz le. - Jó, csak eddig nem mutattad jelét, hogy srácokhoz is vonzódnál. – igaz, eddig én sem éreztem irántad szerelmet. - Változnak az ember igényei. – arca elé emelte a bögréjét, és egy csábító mosolyt villantott rám, mielőtt belekortyolt a teába. – Amúgy csak egyszer voltam sráccal. – kikerekedett a szemem. - Ez most komoly? – két dolog döbbentett le egyszerre. Egyrészt, hogy Faye-t már kétszeresen csalta meg, méghozzá két pasival. Másrészt meg az, ha csak egyszer volt pasival, akkor hogy a fenébe érti ennyire a dolgát? Jó, ha a csajokat is így fekteti meg, akkor nyilván nem lehet nagy különbség egy fiú esetében sem... - Aham. – bólintott. - És mióta tudod? – beleittam a teába, melynek forrósága kellemesen átjárta kissé kihűlt testem. - Furcsa, de nem olyan régóta. Legalábbis mostanában tudatosult bennem, hogy srácokhoz is vonzódom. Eddig elfojtottam ezt magamban. – félbetépett egy fánkot, így picit ujjaira folyt a vaníliás töltelék. Szexin lenyalta az ujjáról, közben végig a szemembe nézett. Már ennyitől is ágaskodni kezdett a férfiasságom. Szájtátva néztem mozdulatait. Szaporábban vettem a levegőt. Rám mosolygott, nyilván megint látja rajtam, hogy mennyire beindított. Beleharapott a fánkba. Hihetetlen, hogy még ezt is képes ilyen dögösen csinálni. Piercingembe haraptam, hogy visszafogjam magam. Az asztal alatt keresztbe raktam a lábam, mert már nagyon is bajok vannak odalent. Ashton csak vigyorgott rajtam. - Direkt csinálod, mi? - Dehogyis... – csak fel-le húzogatta szemöldökét. – Nem én tehetek róla, hogy ennyitől begerjedsz. - Cöh, még hogy nem te. – megforgattam a szemem. - Ha már itt tartunk. Mi a helyzet veled, Luke? - Hogy érted? - Te mióta vonzódsz srácokhoz? - Nem tudom. Annyira zavaros minden. – én is elvettem egy fánkot, majd beleharaptam a puha és kissé ragacsos tésztába. Próbáltam nem ránézni Ashre. – Az igazat megvallva... - mondtam anélkül, hogy gondolkodtam volna. – Csak hozzád vonzódom, Ashy. – köhögni kezdett, ahogy letüdőzte fánkjáról a porcukrot. - Hogy mi? – ekkor jöttem rá, hogy kimondtam, amire gondolok. - Öh, izé... - megvakartam a fejem. – A múltkor is mondtam már, nem? – félve néztem rá. – Tudod, az első csókunk után. Mikor be akartad magyarázni, hogy az érzéseim meg vannak kavarodva... - Oh, igen. Szerintem tényleg így van. - A francokat Ashton! – bukott ki belőlem. – Ha Calre vagy Mikeyra, vagy akármelyik srácra nézek, nem gerjedek be rájuk. Nálad viszont egyből. - Mondjuk ez feltűnt már a szex előtt is. - Kibaszott jó tested van, Ash, és teljesen megőrjítesz vele. Főleg most, hogy tegnap... - Szóval, én is kiváltságos vagyok? - Mondhatni. – arcom felvett egy vörösebb árnyalatot, amin megint jót mosolygott. - Tudod, hogy ez mennyire fényezi az egóm? - Gondolom. – nem néztem rá, hanem csak a fánkot kezdtem tépkedni. Majd egy falatot tettem a számba. Az asztal alatt lábamhoz érintette a lábát. Meglepve emeltem rá a tekintetem, ő pedig csak mosolygott. - Mikor kezdődött nálad? - Pár hete, talán két hónapja. Nem tudom. – megvontam a vállam és ismét a fánkra néztem. Nem bírom állni a tekintetét. Félek, kiolvassa belőlem, hogy belé vagyok zúgva. - Őszintén, mit érzel irántam? – még a szívem is kihagyott egy dobbanást. - Ashton... - ránéztem. Nem szabad felfednem a lapjaimat. Van valami fura késztetés, hogy ne valljam be neki az érzéseim. – Csak a tested jön be, de az kurvára nagyon. – furcsállva méregetett. - Egészen biztos, hogy csak tetszem neked? Nincs mögötte semmi komolyabb? Úgy értem, érzel-e valamit irántam, szimplán testi vonzódáson kívül? – muszáj erről beszélnünk? Kezdtem kissé frusztrálva érezni magam. Így a jobb lábam automatikus „rángatózni" kezdett. - Igen, csak tetszel. Semmi több. - Oh, értem. Szóval, sikerült tisztáznod magadban a dolgokat? - Asszem, igen. – csak hümmögött egyet, én pedig megszakítottam a szemkontaktust. Tudom, erről marhára lerí, hogy hazudok. De egyszerűen nem tudom magam kontrollálni, ha ő van a közelemben. Felálltam az asztaltól és a konyhapultra tettem az üres bögrét. Ekkor hirtelen hasam köré fonódtak Ashton hatalmas kezei. A váratlan pillanattól élesen szívtam be a levegőt. Nyakamra nyomott pár csókot, főként oda, ahol az éjszaka megharapott. Sóhajtottam párszor, mikor az érzékeny felülethez ért. - Ugye már nem fáj? – tovább puszilgatta a sebet. Csak megráztam a fejem, miközben lehunytam a szemem, hogy jobban átérezzem, ahogy ajkai bőrömhöz érnek. Majd egy egyszerű mozdulattal maga felé fordított. Szívem máris őrültebb ütemre kapcsolt. Egyből ajkaimra tapadt, és szenvedélyesen megcsókolt. Automatikusan viszonoztam a csókját. Egész testében hozzám simult. Mikor ágyékát erősebben hozzám nyomta, belenyögtem a csókba. Egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, a másikkal tarkóján a hullámos hajába túrtam. Még egy ideig hol vadul, hol pedig gyengéden faltuk egymás ajkait. Isteni érzés volt ajkait az enyémen érezni. Testemet megint átjárta egy jóleső bizsergés, illetve szívemet pedig elöntötte a melegség. - Hmm... erre voltam kíváncsi. – értetlenül néztem zöld szemeibe. – „Csak tetszel, semmi több". – idézte a szavaim. Baszki, tényleg rájött. – Ha nem éreznél irántam semmit, nem így csókolnál, Luke. – ujjait végighúzta állkapcsomon. Majd nyakamra csúsztatta a kezét, így szaggatottá vált a légzésem. – Erről beszélek. Érezhető rajtad, hogy többről van szó, testi vonzódásnál. Szinte elolvadsz az érintésemtől. - Rosszul érzed, Ash. Tényleg nem érzek irántad mást. Csak a látványodtól gerjedek be. Ennyi. – határozottabban mondtam. Pedig fájó volt kimondani. Egy darabig csak álltuk egymás tekintetét. - Mondjuk azt, hogy elhittem, oké? – csak bólintottam. – Ha éreznél is irántam valamit, nem változtatna semmit a hozzáállásomon. – felvontam a szemöldököm. – Tudd, hogy engem tényleg csak az élvezet hajt. – még a végén kiderül, hogy Ash egy élvhajhász. – És mivel baromira felizgat, ahogy a szűk farmered kihangsúlyozza formás hátsód és lábaid. Na és persze a széles vállaid is rátesznek erre. – erősen megmarkolta a fenekem. Mire felszisszentem. Fülemhez hajolt. – Mondtam már, hogy rettenetesen élveztem az éjszakát? – lehelete perzselte a nyakam. – Szívesen megismételném. – apró csókokkal halmozta el a nyakam. Ajkai érintésétől kirázott a hideg. Derekára csúsztattam a kezeim és közelebb vontam magamhoz. - Hidd el, nem ellenkeznék. – suttogtam. - Ennek örülök, Lukey fiú. – ismét fülembe súgta. – A telefonban jól hallottam, hogy majdnem leapuciztál? – nagyot nyeltem, hisz reméltem, hogy nem hallotta ki. – Nagyon beindítottad vele Apucit. – fülcimpámba harapott, amitől nyögtem egyet. Aztán nyakamat kezdte csókjaival kényeztetni. Nyöszörögtem, ahogy egyre lejjebb haladt a nyakamon. Majd pólóm szegélyéhez érve lejjebb húzta azt, hogy jobban hozzám férjen. - Ashton... - sóhajtottam. Hozzányomott a konyhapultnak, így könnyedén simult hozzám. Kezeit a pultnak támasztotta, és ajkaimat birtokba vette. Nyelve egyből befurakodott a számba, szinte ledugta a torkomig. Ezzel megint belenyögtem a csókba. Fenekére csúsztattam a kezem, és megmarkoltam azt. Erősebben dörgölte hozzám a kissé keményedő ágyékát. Levegő hiányában elhúzódtam tőle. Lihegve fúrtam tekintetem zöld szemeibe. Kitágult pupillájától feketébbnek hatottak szemei. Éhesen végigvizslatott. Aztán hirtelen fenekem alá nyúlt és felültetett a pultra. Azonnal befurakodott a lábaim közé. Lábaimat a dereka köré fontam. Kezeimmel végigsimítottam a felsőtestén. Füléhez hajoltam. - Mikor lesz a második felvonás? – piercingembe haraptam, tudom, hogy ez kicsit megőrjíti. - Amikor csak szeretnéd, Babe. – oldalánál benyúltam a pólója alá. Élesen szívta be a levegőt, ahogy csupasz hasát kezdtem simogatni. - Szóval, miért is fektettél meg? – állkapcsát simogatva néztem szemeibe. Mosolygott, ám szája sarka megrándult. - Nem bírtam tovább. A csókoknak köszönhetően még jobban begerjedtem rád. Ebből tudtam, hogy nem lenne ellened a dolog, ha egy kicsit jobban közelednék hozzád. – apró csókokat nyomott a számra. Közben lefejtette rólam az inget, majd pólóm szegélyét markolászta. Felsője alatt felcsúsztattam a hátán a kezem. – Gondolom, nem bántad meg, hogy hagytad magad? - Dehogy bántam meg. Ne hülyéskedj. Kurva jó volt, és... - lábaimmal még szorosabban húztam közelebb magamhoz. – Ugye ez nem fog változtatni a barátságunkon? - Nem hinném. – lassan ajkaimra hajolt és egy gyengéd csókot nyomott rá. – Hisz ez csak egy egyéjszakás kaland volt. – nem mondom azt, hogy nem ütött szíven ez a mondata. De ha nem akarok lebukni előtte, így el kell viselnem azt, hogy nem kellek neki szexnél többre. - Akkor jó. – egy laza rántással kibújtattam a vékony pulcsiból. Piercingembe harapva mértem fel csupasz felsőtestét. – Kibaszott szexi izmaid vannak. – mellkasát kezdtem elhalmozni puszijaimmal. Kuncogott egyet. Egyre lejjebb kényeztettem hol csókjaimmal, hol pedig finoman nyelvemmel szántottam végig a testén. Néha megharapdáltam a bőrét. Szaporább lett a légzése és erőteljesebben markolászta a combom. Kezeimmel felfedező útra tértem, végigsimítottam a hátán. Majd jó erősen megmarkoltam a fenekét. Egy hangosabb sóhaj hagyta el a száját. Amitől kezdtem egyre jobban begerjedni. Aztán lecsapott ajkaimra, és nyelvét ismét ledugta a torkomig. Odalent egyre jobban lehetett rajta érezni, hogy mennyire vágyik rám. Mit ne mondjak? Marhára jól esik, hogy ezeket én váltom ki belőle. Majd az én pólóm is hasonlóan a padlón landolt az övé mellett. Szemei vágytól izzottak, majd nyakamra tapadva kényeztetett tovább. Egyre lejjebb haladt a mellkasomon. Párszor megszívta a bőröm, amitől hangosan felnyögtem. Már számolni se tudom, hány lilás foltot hagyott maga után az éjszaka során is. Aztán csókjaival visszatért a számra. Vadul kezdtük falni egymás ajkait. Hihetetlenül jól csókol. Lassan felfelé húzta kezeit a combjaimon, míg el nem érte farmerom derekát. Elkezdte kigombolni, illetve a sliccel szórakozni. Belemosolyogtam a csókba. Miután abbahagyta a vacakolást, finoman benyúlt a farmer alá. Felszisszentem, ahogy egyre lejjebb és mélyebbre nyúlt a nadrág alatt. Majd boxeren keresztül rámarkolt a meredező hímtagomra. Ezzel egy hangosabb sóhaj hagyta el a torkom. - Ash... - nyöszörögtem és kicsit előrébb csúsztam, így még közelebb férkőzött hozzám. Szinte zihálva vettem a levegőt, hisz kezdek megveszni érte. Agyamat kezdi ellepni a mámor rózsaszín ködje. Ahogy rajtam játszadozik, kezdtem egyre többre, és többre vágyni. Ismét jó erősen megmarkoltam a hátsóját, mire felsóhajtott. Lassan elengedte férfiasságom, és kihúzta kezét a nadrágomból. Kicsit csalódottan néztem zöld szemeibe. Ő pedig egy huncut mosolyt villantott rám. - Szeretnéd, hogy folytassam? – csak bólintani tudtam, hisz légzésem még mindig nem állt vissza normálisra. Elkezdte lejjebb húzni a farmert, egészen le a térdem alá. Ismét lábaim közé furakodott, én pedig dereka köré fontam lábaim. Így még közelebb férkőzött hozzám. Egymás ajkára tapadtunk, eléggé követelőzően csókoltam meg. Most nyelvemmel én hívtam szexi táncra az övét. Végigsimítottam a hátán, és hozzásimultam. Isteni érzés, ahogy csupasz felsőtestünk egymáséhoz nyomódik. Ash anyagon keresztül, lassan húzta végig férfiasságomon a kezét, majd finoman megmarkolta. Mire megint belenyögtem a csókba. Szívem a fülemben dobolt már, azt hittem kiszakad a helyéről. Csókjaimmal áttértem a nyakára, miközben szorgosan ügyködött rajtam. Ahol csak értem, szívtam, haraptam és nyelvemmel kényeztettem mellkasát. Ettől ő is sóhajtozni kezdett. Mire kezdtünk volna elmélyülni egymás kényeztetésében, lábszáramnál levő telefonom megcsörrent. Kicsit az ijedtségtől mindketten összerezzentünk, aztán Ash kuncogni kezdett. Én pedig próbáltam szabályozni a légzésem. Kihalászta zsebemből a mobilt, és összevont szemöldökkel nézett a kijelzőre. - Liz... - motyogta és kezembe nyomta a mobilt. Egyszerre sápadtam le, és mélyeket lélegeztem. - Ajh, ne már. – megforgattam a szemem, és fülemhez emeltem a telefont. – Szia, Anya. - Szia, kisfiam! – kissé morcosnak tűnt a hangja. – Tudom, hogy még mindig másnapos vagy... De ha nem zavar, alig két óra múlva itt hagy a géped. – homlokomhoz kaptam, és elmotyogtam egy „bassza meg!"-et. – Mondtam már, hogy ne káromkodj. Szóval, szedd össze magad, akárhol is legyél, és told haza a képed. - Oké, máris indulok, Anya. - Ajánlom is. – ezzel kinyomta a hívást. Erőtlenül ejtettem ölembe a kezem. - Na, mitől ment el így a kedved? - Két óra múlva indul a repülőm. Bassza meg, el is felejtettem. - Te ma mész vissza? - I-igen? – bizonytalanul kérdeztem vissza. - Miért nem mondtad? - Mert tegnap még be voltam rád rágva, azért. - Hm, éjszaka nem úgy tűnt, mint aki haragudna rám. – feljebb csúsztatta combomon a kezét, és finoman ajkamra tapadt. - Ah, Ashy... - mellkasánál fogva eltoltam. – Más helyzetben, biztosan nem utasítanálak el. De most nem engedhetem, hogy beférkőzz a gatyámba. - Egy kicsit sem? Siethetünk, ha nagyon muszáj. – ezt már fülembe suttogta. Ajkai súrolták a fülcimpám. Forró lehelete szinte megperzselte a bőröm. Amitől ismét készenlétbe vágta magát a férfiasságom. Nyakamra apró csókokat lehelt. - Ashton... - nyöszörögtem, de megint eltoltam. – Tényleg nem lehet. - És álló farokkal fogsz repülőre ülni? Még a végén azt hiszik, hogy egy géppuskát tartogatsz a gatyádban, és terroristának néznek. – mindketten elnevettük magunkat a hülyeségén. - Tőlem, akár bombának is nézhetik. - Legalább csak... had segítsek... - végigsimított a boxeremen, amitől szinte zihálni kezdtem. - Ash... - hangom kicsit magasabb lett. – Tényleg ne kínozz tovább. - Épp ezért akarok könnyíteni rajtad. – számra nyomott egy puszit. Még mielőtt bármit is kezdhetne, eltoltam magamtól. - Inkább ne is kezdj hozzá, mert... lekésném a gépet. – mosolyt erőltettem magamra. Majd feljebb húztam a farmert. – Te mikor jössz vissza? - Holnap. – kedvtelenül figyelte mozdulataim. – Délután. – ajkába harapva mért végig. – Muszáj ma menned? Nem... - hirtelen hozzám préselte magát. – Maradhatnál még, és holnap együtt mehetnénk. Holnapra áttetetnénk a jegyed... - Csábító, de... - Lukey... - fülemhez hajolt és belecsókolt fülem mögötti kis mélyedésbe. Egész testemben megremegtem. – Kegyetlenül kívánlak. Nem akarsz letolni egy menetet? Kettesben vagyunk, és az én ágyamat bitorolhatnánk. Hm? – minden mondata között egy-egy csókot nyomott a nyakamra és a kulcscsontomra. Halk sóhajok hagyták el a szám. - Ashy, tudod jól, hogy kurvára akarlak, de... - Ne izélj már. – kölyökkutya tekintettel nézett rám. – Mindketten akarjuk egymást, akkor meg? - Jobb, ha most nem megyünk bele. Imádnám, ha ma is megtörténne, de... - Ajh, Luke, ne kéresd magad. – hisztizett. - Holnap? – felcsillant a szeme. – Hacsak nem leszel fáradt, mire visszaérsz a koleszba. Majd' három órás az út. És négy órás az időeltolódás. Szóval... - Hidd el, ha meglátlak egy szál boxerben, simán visszajön a kedvem. – megint fülemhez hajolt. – És akkor durván magamévá teszlek, Pingvinem. Max, csak a hangodat kell visszafogni a vékony falak miatt. – kuncogott. Egy enyhe borzongás futott végig rajtam. Hiába, még a hideg is kiráz az Apuci énjétől. - Ahogy akarod Ash. De most tényleg mennem kell. – lepattantam a pultról, és felhúztam a farmerem. Szinte majd' felfalt szemeivel, ahogy éhesen stírölt. – Holnap találkozunk, Ashy. – ajkára leheltem egy csókot. Ám ő elmélyítette, és szenvedélyesen csókolt vissza. A pulthoz szorított, és egész testével hozzám simult. Ágyékát erősebben dörgölte hozzám, amitől belenyögtem a csókba. – Ashton... nyugi van. – eltoltam magamtól. – Ígérem, holnap ismét megfektethetsz. Csak győzd kivárni. – rákacsintottam. Elléptem mellőle és a padlóról felvettem a ruháim. Erre csak morgott mögöttem egyet, majd belecsípett a fenekembe. – Na, már. – vigyorogtam. – Majd holnap, oké? Csak csörgess meg, és kimegyek eléd a reptérre, jó? - Örülnék neki, Baby. – egy pillanatra meglepve néztem rá. - Akkor majd várlak. Szia, Ashton. – egy puszit nyomtam az arcára. Majd hátat fordítva neki, elhagytam a konyhát. Az ajtóhoz érve levettem a fogasról a kabátom, és belebújtam. - Jó utat, Lukey. – magához ölelt, átkaroltam a derekát. Nyakába fúrtam a fejem és beszívtam bőre illatát. Olyan kellemes így ölelkezni. – Vigyázz magadra, rendben? - Persze, már csak a holnapi programunkért is érdemes. – ajkára leheltem egy apró puszit. – Várni foglak, Apuci. – rákacsintottam. És még mielőtt reagálhatott volna, kiléptem az utcára. - Ezért holnap még megfizetsz, Luke Hemmings. – kiabálta utánam, én pedig szélesen rávigyorogtam. Intettem egyet, és elhagytam a házukat.
.........................................
Hello everyone!
Nos, meghoztam az újabb részt. Ez is kissé érzelmileg túlfűtöttre sikerült. Bár nem így akartam, végül a túlzott Lashton momentek hatására ez lett belőle. xDD
Kis cukorborsóim folyamat együtt cukiskodnak. Afff...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ez pölö a Párizsi (05.17.) koncerten történt. A koncert végén Ashton hátára pattant Lukey, és így cipeltette le magát a színpadról. Hát nem édesek? That's love bitch. 😍😍
So, if ya liked this chapter, please vote or comment. Thanks.
