Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 4. Current Mood: F*ckin Confused (+18) ×

LUKE

   A múltkori vitánk óta négy nap telt el. Azóta is úgy érzem, hogy Ashton kicsit pikkel rám, amiért segg részegen beszóltam neki és Faye-nek. Hacsak visszagondolok arra az éjszakára, még most is –totál józanon– rohadtul zavar a rózsaszín hajú csaj jelenléte. Szerencsére azóta, nem jött fel hozzánk. Ha meg igen, akkor valószínűleg úgy rendezték le, hogy én ne legyek jelen. Még most is féltékenységi rohamot kapok, ha csak meghallom a lány nevét, vagy ha az egyetemen meglátom. Legalább ott sem láttam eddig őket együtt enyelegni. Kiráz a hideg is a gondolatától, hogy Ashnek az a cafka kell. Olyan swag-punk-hipster akar lenni ezzel a színes hajjal. Vicces. Jó, nem azt mondom, hogy nem ad egy kis pluszt a külsejéhez. De...
   Az elmúlt napokban sokat agyaltam a viselkedésemen, és persze az érzelmeimen. Még mindig nem jöttem rá teljesen, hogy mi a fasz bajom van. Annyi biztos, rohadtul össze vagyok zavarodva. Egyik pillanatban egy csajjal flörtölök, a másikban meg Ashton izmos hátsójának és bicepszeinek látványától szinte majd' elélvezek. Jézusom. Nem vagyok normális.
   Tehát, a jelenlegi helyzetem nem éppen valami fényes. Nem tudom, mi vált ki belőlem ilyen érzéseket Ash iránt. Azt meg végképp nem tudom, hogy egyáltalán miért érzek ilyesmit iránta? Nem lenne szabad úgy gondolnom rá, ahogy. Főleg, hogy állandóan leblokkolok, a szexi izmai látványától. Hacsak meglátom, teljesen úgy nézhetek ki, mint egy szívszemű emoji. Ami elég vicces és kínos. Hisz nem egyszer buktam már le előtte, ahogy hosszasan bámulom őt.
   Helytelennek és rendkívül furának tartom, hogy róla álmodozok. És még képes vagyok féltékenykedni is. Többször is elkallódik a figyelmem, nem egyszer esett már meg, hogy róla fantáziálgattam. És hát... na. Komolyan kezdem úgy érezni, mintha meleg lennék. Folyton csak Ashtonon jár az eszem, állandóan begerjedek rá, ha épp egy szexisebb ruhát visel. A mosolyától szinte elolvadok, a szemszíne pedig teljesen megőrjít. Látod, Luke? Pont ez az, amiről beszélek. Ilyen gondolatok után nehézkes nem elhinni, hogy tényleg nem buzultam-e be. Jézusom!
   - Hahó, Luke! Merre jársz? – Michael feltelepedett mellém az ablakpárkányra. Még jó, hogy az egyetemen ilyen széles ablakok vannak. Így kényelmesen elférünk egymás mellett.
   - Eh, csak elgondolkodtam. – kezemben forgatni kezdtem a telefonom.
   - Na, mi bánt? – vállamra tette kezét. Eltűnődve néztem zöld szemeibe. Hiába vagyunk nagyon jó barátok, mégsem érzem a késztetést, hogy beavassam ebbe. Egyszerűen nem tudnám rávenni magam, hogy bárkinek is beszéljek erről. Másrészt, meg biztos vagyok benne, hogy simán lebuzizna, és kiröhögne. Majd vicc tárgyává téve szétkürtölné az egész egyetemnek. Ezt pedig nem akarom, hogy mindenki tudjon erről.
  - Semmiség. – motyogtam. Mit sem törődve a valódi problémáimmal.
  - Nekem nem úgy tűnik. Pár napja kissé magadba zárkóztál.
  - Én nem is...
  - Pedig de. Jó, eddig is tudtuk, hogy vannak ilyen pillanataid, mikor magányra vágysz.
  - Valószínűleg, most is ez lehet a helyzet. – a suli folyosóján néztem a sündörgő diákokat.
  - Annak oka van. Ilyet nem csinálsz csak úgy. Szóval, mi van?
  - Nem fontos. – megvontam a vállam. – Két napja nem igazán aludtam ki magam, hisz keményen készülök a közelgő vizsgákra. Csupán ennyi a bajom. – ez részben igaz is volt, mivel az elmúlt két nap alatt alig aludtam hat órát. Illetve, tényleg próbálok jobban a tanulmányaimra koncentrálni. És olykor az éjszakákat is végig"tanulom". Vagyis próbálok odafigyelni, csak valahogy mindig a gondolataimba furakodik az a fránya göndör hajú és zöldes szemű szobatársam.
  - Áh, értem. Calummal mi is belehúztunk a tanulásba. Még pár nap, és jön a vizsgaszezon.
  - Épp ez az. Már most érzem, hogy kegyetlen nagy mennyiségű kávén fogok élni. – halvány mosolyra húztam a szám, ő pedig felnevetett.
  - Amúgy, veletek minden oké?
  - Velünk? – felvontam a szemöldököm.
  - Múltkor hallotta Cal, hogy kissé összekaptatok Ashtonnal. Azt pontosan nem tudta, hogy min. Csak hallotta, hogy picit leüvöltötte a fejed. Így volt ez? – csak bólintottam. – De azért rendeződött?
  - Persze, minden a legnagyobb rendben. – ujjaimmal kocogtattam telefonom képernyőjét.
  - Biztos? Olyan, mintha kerülnétek egymást.
  - Tényleg? Nekem fel sem tűnt.
  - Múltkor nagyban nyomattuk a csocsót, rémlik? És mikor Ash is be akart szállni, te fáradtságra hivatkozva felcaplattál a szobádba.
  - Tényleg fáradt voltam. Mi másért léptem volna le?
  - Mittudomén, Luke. – széttárta karjait. – Eléggé arról árulkodik a viselkedésetek, hogy kerülitek egymást. Vagy te lépsz le, ha Ash megjelenik. Vagy ő szívódik fel, ha te is jelen vagy. – most, hogy így mondja... Tényleg ezt csináljuk. Nem tudok Ashtonnal egy légtérben lenni, amióta ezt érzem iránta. Arról meg nem is beszélve, hogy ez a részegen beszólogatás sem tett jót a helyzetemnek. Ehh, mihamarabb rendezni kéne ezt.
  - Akár a véletlen is így hozhatja.
  - Nem hinném, hogy itt nagy szerepe lenne a véletlennek. Biztos átbeszéltétek a problémátokat? Esetleg segítsünk be?
  - Áh, nem kell. Majd megoldódik. – legyintettem.
  - Tehát, fasírtban vagytok? – nagyot nyelve néztem rá. Mi van, ha nem is a beszólásommal van itt a fő probléma? Mi van, ha Ash érzi rajtam, hogy vonzódom hozzá? És emiatt viselkedik velem ilyen furán... Jézusom.
  - Egy kicsit. – a távolba meredve megpillantottam Ashtont. Épp felénk közeledett. Talpig feketében volt. Hosszú ujjú vékony felsőt viselt, ami szépen rátapadt izmos testére, és bicepszeire. Szűk farmerje kihangsúlyozta izmos combjait. Kegyetlenül szexi teste van.
   Önelégült mosoly ült ki enyhén borostás arcára. Valószínű tetszett neki, hogy minden lány majd' elájul a külsejétől. Főleg azok a csajok, akiknek még egy dögös féloldalas mosolyt is villantott. Örülnék, ha egyszer rám is ilyen mosolyt villantana, mint most arra a szőkés csajra. Jézusom, Luke! Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
  Ahogy beletúrt hajába, jobb kisujján megcsillant a gyűrűje. Automatikusan a piercingembe haraptam, ahogy bámultam őt. Szemem sarkából láttam, hogy Michael értetlenül néz rám, majd válla fölött hátralesett. Aztán még nagyobb kérdőjellel a fején fordult vissza hozzám. Épp megakart szólalni, mikor Ash megállt mellettünk.
  - Mi a helyzet srácok? – mosolygós arca máris jobb kedvre derített. A színes hajúra néztem, hogy ő válaszoljon. Ő még mindig értetlenül meredt rám, aztán Ashre. Most mi van? Utána ismét engem kezdett fürkészni. Én pedig Ash zöld szemeit kezdtem tanulmányozni.
  - Semmi sincs. Velem legalábbis. Viszont – leugrott, aztán átkarolta Ash vállát, és picit felém húzta. – veletek annál inkább. Hagylak beszélgetni titeket. – az én vállam is átkarolta. – Amint látom, nagyon is van mit megdumálnotok. – pont közöttünk állt, így egy mosollyal az arcán, mindkettőnk vállát megpaskolta. Aztán elment. Mi a fenéről beszél? Értetlenül meredtem utána.
  - Luke... - kezdte halkan, így a mellettem ácsorgóra emeltem a tekintetem. Most, hogy ülök, picivel én tűnök alacsonyabbnak. – Szerinted, mire célzott az imént?
  - Lövésem sincs. – amint kimondtam, rájöttem, hogy Michael miért is nézett rám olyan furán. Baszki, hisz a piercingembe harapva stíröltem Asht. Luke vissza kell fognod magad! – Öh, mesélte, hogy Cal hallotta, amint leüvöltöd a fejem. Valószínű erre célozhatott. – próbáltam menteni magam. Összevonta szemöldökét, és egy végigfuttatta rajtam a tekintetét. Nagyszerű, ezek szerint nem hisz nekem. Egy ideig csak az arcomat fürkészte. Én meg próbáltam minél kifejezéstelen arcot vágni, nehogy le tudja olvasni rólam a gondolataimat vagy éppen az érzelmeimet.
  - Nézd, - közelebb lépett, így megcsapott az őrjítő illata. – tudom, hogy kicsit durva voltam veled a múltkor és...
  - Ne, Ash, erre semmi szükség. Tökre érthető, hogy kiakadtál rám. Én voltam a bunkó, hogy ilyeneket vágtam a fejedhez. Ráadásul, totál részegen. Szóval, nehogy már elnézd nekem. – mondandóm végén rámosolyogtam.
  - Örülök, hogy ezt te is belátod.
  - Hatalmas parasztnak kellene lennem ahhoz, hogy erre ne jöjjek rá. – megcirógattam a vállát. Szinte fel se fogtam, mit művelek. De szerencsére csak kedvesen rám mosolygott. – Nem kell most rögtön megbocsájtanod nekem. De azért egyszer majd meg fogsz, ugye?
  - Nem fogom benyomni a durcit. Vagyis már megtettem, de nem utálhatlak ilyenekért. – vigyorogni kezdett. – Nem mondom azt, hogy nem sértettél meg, de...
  - De? – reménykedve néztem szemeibe.
  - De tényleg nem haragudhatok örökké. És tekintettel kéne lennem rád, hisz a szobatársam vagy. Nem sajátíthatom ki az egész blokkot.
  - Jaj, Ash. Nem erről van szó.
  - Hanem? – meglepődve nézett rám. Baszki, megint elszóltam magam.
  - Semmiség. – megvontam a vállam, és leugrottam a párkányról. De hülye döntés volt, hisz így Ashton kissé beszorított az ablakba. Zöld szemei teljesen megbabonáztak, ahogy az illata is. Majd telt ajkait kezdtem bámulni. Luke, ne csináld megint! Hogy elkerüljem a kínos pillanatot, inkább elléptem mellőle. Pár másodperccel később, megragadta a csuklóm.
  - Lukey... - elém állt, de még mindig fogta a csuklóm. – Valamit még meg kéne beszélnünk. Nem gondolod?
  - Mit, Ashton? – szívem gyorsabb ütemre kapcsolt. Ugye nem az előbbit? Nagyot nyelve néztem gyönyörű íriszeibe. Bizseregni kezdett a szám, hisz egyre csak nőtt bennem az érzés, hogy megcsókoljam.
  - Tudod pár napja észrevettem valamit. – kezdett bele és elengedte a kezem. – És jobb lenne, minél előbb megbesz...
  - Helló, srácok! – hatalmas bájvigyorral az arcán lépett hozzánk Faye. Na baszd! Már csak te hiányoztál a napomból. – Szia, Ashy! – egy puszit nyomott az arcára. Máris rácuppant. Hihetetlen. Aztán végigfuttatta ujjait Ashton karján, egészen a nyakáig. Undorodva és irigykedve néztem a lány kezére. Legszívesebben lecsapnám a kezeit Ashről.
  - Szia, Faye! – aranyosan mosolygott rá. – Mi a helyzet?
  - Egész nap téged kereslek. – magyarázta. Rózsaszín haját kivasalta, így vállát verdesi. Szemeit most nem olyan erősen emelte ki, mint a bulin. Ajkai vérvörösen izzottak. Szakadt farmert és lenge pólót viselt. Fején pedig szemüveg díszelgett. – Csak szeretnék kérdezni valamit.
  - Nagyszerű, akkor én nem is zavargok tovább. – elhúztam a szám és arrébb léptem.
  - Luke, nem kell elmenned. – Ash megint elkapta a karom.
  - Tényleg nem akarok zavarni. – rájuk néztem.
  - Jól van. A koleszban pedig feltétlenül beszélnünk kell. Úgyhogy ne merészelj ellógni, rendben?
  - Oké főnök. – bólintottam, aztán ott hagytam őket. Semmi kedvem azt nézni, ahogy ezek egymásra tapadnak. Legalább egy jó is van ebben. Nem most kell színt vallanom neki. De azért bízom benne, hogy nem a bámulásomról lesz szó.
   Suli után az utcákat róttam. Nem akartam hazamenni, nehogy Ash faggatni kezdjen. Egyáltalán nem akarom elmondani neki, hogy miként érzek iránta. Hisz még én sem tudom pontosan mi ez. Úgyhogy ameddig lehet, kerülni fogom a témát, és így egyben őt is.
  Jóval sötétedés után megcsörrent a telefonom. Ashton hív. Túlságosan amatőr lennék, ha nem venném fel? Valószínű igen.
  - Mondjad! – szóltam bele végül.
  - Mégis hol a fenében vagy Luke? Azzal, hogy nem vagy itthon, attól még nem fogsz kibújni a beszélgetés alól. Ugye tudod?
  - Tudom hát. Csak ki kellett szellőztetnem a fejem.
  - Szerintem már így is szellős volt a fejed. Úgyhogy, told ide a képed.
  - Ash...
  - Nem Hemmings, azonnal gyere haza!
  - Jól van. Máris megyek. – szemeimet forgatva nyomtam ki a telefont.